– LIPPÉNYI GÁBOR – Sokkal izgalmasabb dolog új hangszíneket megszólaltatni egy ilyen kifejező képességekkel rendelkező hangszerrel, mint megpróbálni utánozni akusztikus hangszereket.
Nem túl sok gyártó foglalkozik elektronikus fúvós hangszerekkel, ezek közül az egyik legkésőbb belépő a Roland. 2016-ban jelent meg első Aerophone modelljük, de azóta már egész széles skálán kínálnak ilyen hangszereket. A sorozat csúcsmodellje az Aerophone Pro AE-30, már több mint másfél éve jelent meg. Többször is tervbe volt véve, hogy teszteljük, de aztán a pandémia és a szállítási nehézségek közbeszóltak. Azt kell mondanom, hogy bizonyos szempontból talán szerencsés is, hogy így alakult, mert az év elején bejelentett és immár kapható új modell, az AE-20 kapcsán erről is beszélhetünk, ugyanakkor egy nagyon is jó alternatívát ismerhetünk meg.
Én magam az Akai EWI sorozatot ismertem és használtam idáig, végül is ez indította el az egész fúvós kontroller jelenséget sok-sok évvel ezelőtt. A dolog lényege az, hogy egy ilyen hangszerrel szintetizátor hangokat szólaltathatunk meg, a speciális kontroll lehetőségek által másképpen és sokszor kifejezőbben, mint a szintetizátor billentyűzetről. Az ezen kategóriába tartozó komolyabb hangszerekben a szájjal több dolgot is vezérelhetünk. A fúvás erősség és az ajkak szorítása egyszerre több paramétert is vezérelhet egy hangszínben, egy billentyűsnek, még ha csak épp az egyik kezét használja a játékra és a másikat a kontrollra, általában nincs ennyi lehetősége.
Ilyen előzmények után érthetően nagy izgalommal bontottam ki a tesztelésre kapott hangszert a csomagjából. Azt meg kellett állapítanom, hogy tartozékok szempontjából is szinte mindenre gondoltak. A papírdobozt kinyitva puha tokban lapult a hangszer, de az profi erős szövetből, jó szivacsbéléssel készült. A tápegység és USB C kábel mellett még nyaklót is találtam a csomagban, valamint alternatív méretű hüvelykujj támaszt és illesztéket a hangszer aljára, amellyel a nedvesség kicsöpögését felfoghatjuk. Egyedül elemek nem voltak mellékelve, de mivel sima AA elemekkel működik, így annak beszerzése nem probléma, mondjuk rögtön érdemes esetleg tölthető elemeket és töltőt beszerezni hozzá (6 darab AA elemet használ). Addig is lehet használni a tápegységgel, szóval rögtön kipróbálható volt.
Az AE-20 nagyon hasonlít a nagyobbik testvérre az AE-30-ra. Szinte minden mérete teljesen ugyanaz, egyedül a hossza egy kicsit rövidebb, nem egész hat centiméterrel, így nagyjából 63 centiméter. A dizájn is nagyon hasonló, az oldalsó és hátsó részek teljesen feketék, míg a hangszer eleje világos színű, de míg a Pro esetében ez ezüstös szál-csiszolt alumínium addig itt inkább gyöngyház jellegű vagy vajszínű. A billentyűzet is teljesen ugyanaz. Komplett szaxofon billentyűzetet kapunk, az alap billentyűk mellett a nyak billentyűket, az első F billentyűt, a felső Fisz billentyűt, a trilla billentyűket is megtaláljuk, szóval egy szaxofonos ilyen szempontból azonnal otthon érezheti magát.
Ezzel együtt más fúvós hangszeresek is képesek lehetnek rajta játszani, hiszen szoftveresen a billentyűzet átkapcsolható több módra is. A szaxofon mellett használhatunk fuvola, klarinét, furulya és trombita fogásokat is, illetve átkapcsolhatunk úgynevezett E-wind módba (Akai EWI) vagy használhatunk egykezes játékmódot, jobb kézre vagy bal kézre kialakítva is. A szaxofon billentyűzethez képest extra, hogy itt a bal kéz hüvelykujjal két oktávot kapcsolhatunk felfelé és kettőt lefelé, amit egy kicsit nehezebb lehet elsőre megszokni, de még mindig egyszerűbbnek éreztem ehhez alkalmazkodni, mint az EWI görgősorához. A jobb kéz hüvelykujjhoz megfelelő támasz is tartozik, ami szintén megkönnyíti a stabil hangszertartást. A támasz másik oldalán egy kicsi pitch bend kereket találunk, amivel fel- és lehajlíthatjuk a hangot. Az én viszonylag nagy kézméretemmel úgy találtam, hogy a felfelé hajlítást nekem kicsit nehéz elérni. Egyébként ezen a részen van egy lényeges különbség az AE-20 és a Pro modell között, A Pro modellben a támasz alatt egy nyomás érzékeny gomb is van, amivel bizonyos funkciókat vezérelhetünk, mint például szintetizátor hangoknál a portamentót vagy például a growl effektet akusztikus hangszer szimulációknál. Az AE-20 esetében ezt meg lehet oldani esetleg másmilyen gombbal, vagy a pitch bend feláldozásával, de azért ez hiányozhat.
Az előbb tárgyalt jobb hüvelykujj rész felett található a hangszer grafikus kijelzője. Ez egy 128 x 32 pontos OLED kijelző, ami nagyon jól olvasható és nagyban megkönnyíti a hangszer hangszíneinek és menürendszerének a használatát. Scene, +/- és Menu gombokkal navigálhatunk. Lejjebb találhatjuk még a hátoldalon az elemtartó rekeszt, amibe hat AA elemet rakhatunk (csak Ni-MH típust) melyekkel akár hat órát is használhatjuk a hangszert. Itt van még két tekerő gomb is, amik közül alaphelyzetben az egyikkel a hangszín kategóriák közül választhatunk, a másikkal pedig a hangerőt módosíthatjuk, de ez is megváltoztatható a szoftverből.
A hangszer hátán, az oktáv váltó felett kicsit jobbra helyeztek el két kis funkciógombot, ezekkel kapcsolhatunk többféle dolgot is. Az alsó még akár játék közben is elérhető volt számomra, de a felsőhöz általában el kellett engedni az oktáv billentyűt. A hangszer ezen részéhez közel található a két kis beépített hangszóró, ami hasznos lehet gyakorlásnál, hiszen ha nem zavarunk másokat, akkor így nem kell fülhallgatót felvennünk és erősítő csatlakoztatása nélkül is rögtön játszhatunk. Mondjuk a hangszíneket azért nem szabad ezeknek a saját hangszóróknak a hangzása alapján megítélni. A hangszer két „szárnyán“ többek között csatlakozókat találunk, az egyiken a tápegység és a fülhallgató csatlakozóját, a másikon a 6.3-as jack és az USB C csatlakozót. Ha a jack csatlakozóba sztereó kábelt dugunk, akkor sztereóban is kivihetjük erősítőre a hangot. Az USB C segítségével számítógéppel is összeköthetjük a hangszert és audio és MIDI jelet is küldhetünk és fogadhatunk. A hangszer levehető fúvókával rendelkezik, amin még lecsavarozható nád is van. A fúvókát levéve látni azt a pálca mechanizmust, amely a műanyag nádra támaszkodva veszi át a szájjal létrehozott hajlítást vagy vibrátót.
Azt hiszem azok számára, akik áhítoztak az Aerophone Pro hangzására, de az ára elérhetetlenné tette azt, a legjobb hír az, hogy alaphelyzetben a két hangszer teljesen megegyező hangrendszerrel rendelkezik. Ugyanannyi alap minta került beépítésre a két hangszerbe és a hangszínek száma is nagyjából hasonló. (A Pro esetében több gyári Scene lett feltöltve, de ez megoldható az AE-20 esetében is utólagosan.) A lényegi különbség itt az, hogy a Pro esetében a hangszer rendelkezik Flash memóriával, így új minták is feltölthetők a hangszerbe nem csak új hangszín variációk. Gyári alaphelyzetben az AE-20 260 gyári hangszínnel (Scene) rendelkezik, de további 600 hely áll felhasználói (User) hangszínek tárolására. A hangszínek két nagy csoportra oszthatók. Az úgynevezett Super Natural hangszínek akusztikus hangszerek néha meglepően jó emulációi. Ezek között a szaxofonok, fuvolák és egyéb fúvós hangszereken kívül megtalálunk nagyon sok etnikus hangszert is. A másik nagy csoport a szintetizátor hangoké. Az AE-20 ugyanazt a ZEN-Core technológiát használja, mint sok más mai Roland szintetizátor, és nagyon összetett hangzások létrehozására is alkalmas, nagyon komoly effekt lehetőségekkel rendelkezik.
Nagyon pozitív hozzáállásnak tartom, hogy az első bankokba a fejlesztők ezeket a hangszíneket rakták. Ugyanis sokkal izgalmasabb dolog új hangszíneket megszólaltatni egy ilyen kifejező képességekkel rendelkező hangszerrel, mint megpróbálni utánozni akusztikus hangszereket. A hangszínek között nagyon jók vannak, sikerült jó időre belefeledkezni a kipróbálásuk során. Olyan hangszín fejlesztők is részt vettek a hangkészlet megalkotásában, mint Matt Traum, aki a Patchman Music céggel a legkomolyabbnak számít ezen a téren és más fúvós kontrollerekhez is készített komoly hangszíncsomagokat. Persze a hangszínekbe magunk is belenyúlhatunk. Ehhez elég letölteni egy alkalmazást a telefonunkra vagy tablet eszközünkre és Bluetooth kapcsolatot létesítenünk a hangszerrel. A ZEN szintézis rengeteg paraméterrel rendelkezik, így elsőre talán nem olyan könnyen áttekinthető, de kisebb módosításokat szerintem viszonylag egyszerűen meg lehet csinálni az editorral. Ha regisztráljuk a hangszert akkor hozzáférést kapunk a Roland Cloud szolgáltatáshoz, ahonnan ingyenes hangszíneket is letölthetünk, hangszíneket cserélhetünk más felhasználókkal, illetve fél év ingyenes előfizetés is a miénk lehet a fizetős szolgáltatásokhoz.
Az eddig említett különbségek mellett még kettőt találtam a Pro verzióhoz képest az AE-20-ban. Az egyik egy kontroll lehetőség. A Pro esetében van egy beépített Motion Control (mozgás érzékelő), amivel a hangszer függőleges és vízszintes tengelyen való mozgását lehet felhasználni vezérlésre. A másik különbség a hagyományos MIDI csatlakozó. Ez csak a Pro verzióban van. Amennyiben régebbi szintetizátorokat akarunk közvetlenül vezérelni a hangszerrel, akkor ez esetleg szempont lehet.
Mindezekkel együtt azt hiszem, hogy az AE-20 tényleg majdnem mindent tud, amit a nagyobb testvére és mindezt lényegesen kedvezőbb, 60 százalék körüli árért a Pro-hoz képest. Az elmondottakból azt hiszem kiderült, hogy a Roland Aerophone AE-20 tetszett nekem, öröm volt rajta játszani, így kipróbálását csak javasolni tudom minden vállalkozó kedvű fúvósnak. A hangszert tesztelésre a Hangszer-S bocsátotta rendelkezésünkre, náluk az AE-20 listaára 380 900 forint, de a teszt írásakor 344 900 forint kedvezményes áron kínálták a Webshop felületükön.
További részletek és specifikáció a https://www.roland.com/hu/products/aerophone_ae-20/ oldalon.
