– LIPPÉNYI GÁBOR – A JUNO-X egyszerre kínálja a JUNO-60 és a JUNO-106 autentikus hangzását, amiket modern hangszínekkel és kreatív képeségekkel ötvöz.
Azt hiszem vitathatatlan az a tény, hogy napjainkban egyre több gyártó hoz ki olyan szintetizátorokat, amelyek valamilyen módon kapcsolatba hozhatók legendás régi hangszerekkel. Ezek vagy tényleges klónok vagy digitális modellezéssel létrehozott új változatok, vagy csak olyan megoldások, amik régebbi hangszerekre emlékeztethetnek bennünket. A Roland sem maradt ki ebből a sorból, a digitális modellezéssel több régi hangszerüket felélesztették szoftver vagy hardver formában.
A nemrégiben bejelentett Juno-X is ebbe a sorba tartozik. A Juno név legelőször a Roland cég történetében 1982-ben lelhető fel, ekkor jött ki az egy oszcillátoros Juno-6 szintetizátor, ami az akkoriban nagyon népszerű (és nagyon drága) Jupiter 8 helyett kínált egy alternatívát, ami sokkal olcsóbb és egyszerűbben kezelhető volt. Nem sokkal később megjelent a Juno-60, ami hangszín memóriával rendelkezett, az elkészített hangszíneinket elmenthettük. 1984-ben dobták piacra a Juno-106 modellt, amiben már volt MIDI, és ez lett talán a leginkább klasszikus modell a Juno sorozatból. Ezek után még megjelentek az Alpha Juno 1 és 2 hangszerek, majd 1986-ban ilyen módon a Juno sorozat meg is szűnt. 2004-ben a Roland visszahozta a Juno nevet a Juno-D hangszerrel, majd több variánssal is, de ezek modern (és olcsóbb) hangszerek voltak, hangzásban nem volt túl sok közük az elődökhöz.
A Juno-X már kinézetében is tükrözi, hogy itt azért másról van szó. A színek, a feliratok, a kontrollerek mind szinte egy az egyben a Juno-106 érzést adják vissza. A hangszer ötoktávos velocity és aftertouch érzékeny billentyűzettel rendelkezik, mindez masszív fémházba beépítve. Mindezekkel együtt azért bőven a könnyen szállítható kategóriába tartozik, a méretei körülbelül 100 x 33 x 12 cm és a súlya nem egész 12 kg. A kibővített Juno-szerű kontroller felületen kívül (arpeggio és effekt rész is került a két oldalra), csak a billentyűzet közepe felett található kis méretű (128 x 64 pontos) grafikus LCD kijelző árulkodik arról, hogy azért modern hangszerrel van dolgunk.
A hátoldalon találjuk a beépített táp csatlakozóját (tehát nem külső tápot használ, mint sok mai olcsóbb hangszer), MIDI kimenet-bemenet párost és további csatlakozókat. A sztereó kimenet XLR és jack formátumban is elérhető (külön csatlakozókon), a kis jack formátumú sztereó Aux bemenet mellett egy monó XLR mikrofon bemenet is rendelkezésre áll a vokoder funkcióhoz. USB számítógépes és háttértároló csatlakozás is van a hangszeren. A hátsó fejhallgató kimenet mellett a hangszer elején is kapunk egy fejhallgató kimenetet. A hangszer, érdekes módon még egy beépített sztereó hangrendszert is tartalmaz.
A külsőségeknél nyilván fontosabbak a létrehozható hangzások. A Juno-X esetében nyilván a legtöbb figyelmet a beépített Juno emulációk vonzzák. A már említett Juno-60 és Juno-106 modelleket a neten fellelhető több videóban már összehasonlították az eredeti régi hangszerekkel és meghallgatva ezeket tényleg lenyűgöző a dolog. Nyilván nem száz százalékban ugyanaz szól (mint ahogy két 40 éves analóg hangszer esetében is valószínűleg mást hallunk), de egyértelműen analóg módon viselkedik az új hangszer és ezzel a kezelőfelülettel az élmény is szinte teljesen ugyanaz.
A harmadik beépített Juno modell a Juno-X talán még jelentősebb, mert itt olyan plusz funkciókat integráltak, mint például az elhangolható Supersaw oszcillátor, vagy az Alpha Juno féle hangmagasság burkoló görbe. Az új funkciókkal még izgalmasabb hangzások hozhatók létre modernebb elektronikus stílusokhoz is. A Juno modellek (is) a Zen-Core technológiát használják és a virtuál analóg szintézis itt az ABM (Analog Behavior Modeling, azaz analóg viselkedést modellező) szemben a Roland szoftver verziókban használt ACB (Analog Circuit Behavior, azaz analóg áramkör viselkedés) modellezéshez, ami elvben kicsit pontosabb lehet, de több erőforrást köt le. Mindenesetre a hallottak alapján a modellezés így is nagyon autentikusnak tűnik és az elérhető polifónia fok így a Juno-X esetében akár 256 is lehet. A hangszíneket egyébként egymás mellett, illetve egymás fölött is használhatjuk (Split és Layer) egy alaphangszín (Scene) tartalmazhat négy hangszínt és egy plusz dob részt is.
A hangszínek lehetősége persze nem áll meg a Juno hangszerek emulációjánál. Lehetőségünk van más Zen-Core hangszer is betöltenünk, de gyárilag is kapunk még több modellt. Az egyik az XV-5080, amely a PCM mintákra támaszkodó digitális hangszer komoly hangkészlettel. A Roland RD zongorákból is kapunk jó párat, valamint egy vokóder is található a gyári modellek között. Összességében 4000 körüli preset hangszínt kapunk a hangszerrel és 256 saját Scene összeállítást menthetünk el. Az összetettebb Zen-Core modellek használatához a már említett LCD kijelző mellett használhatunk számítógépes szerkesztő programot is. A hangszerbe Bluetooth is be lett építve, zenéket küldhetünk a beépített hangrendszerre, illetve MIDI vezérlést is használhatunk ilyen módon.
A Roland Juno-X azt hiszem egy jó koncepció, a magas technológiai megoldásokhoz magas minőségi kivitel párosul. Az ára ennek megfelelően a magasabb kategóriát képviseli bár, ha egy 40 éves, viszonylag jó állapotban levő Juno hangszer mostani, használt piaci árát nézem, akkor nem is annyira sok. A bejelentett ára 2000 dollár, így az itthoni ár feltehetően valamivel 800 ezer alatt várható. Érdemes érdeklődni a hazai Roland kereskedőknél az elérhetőségről és az aktuális árról.
További részletek: https://www.roland.com/hu/products/juno-x/
