zenesz_logo.png



– B33BOY – Végre kezemben tarthattam és persze meghallgathattam a Vented zenekar debütáló albumát – lemezkritika.

Azért írom, hogy végre, mert a zenekar hosszas stúdiómunkát követően közel egy évig ült a már teljesen elkészült dalokon, mire fizikai formában megjelenhetett a kiadvány. Néhány dalt (egész pontosan hármat) már csepegtettek az elmúlt időszakban, csak hogy felkeltsék a megfelelő érdeklődést. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, íme egy kis háttérinfó a zenekarról.

A bandának magyar vonatkozása Hájer Gergő nevéhez fűződik, akit már jól ismerhetünk az Omega Diatribe zenekarból. Nagyon ígéretes az egész történet, hiszen Gergőnek sikerült felkelteni Sean Zatorsky (Sinsaenum, ex-Chimaira) figyelmét amikor felkérte énekesnek a már készülő dalokhoz. Sean még Magyarországra is ellátogatott, ahol a The End Game klipet forgatták. További két ismert zenész csatlakozott a zenekarhoz, Austin D’Amond (ex-DevilDriver, ex-Bleed The Sky) és Simon C. Bondar (Sexual Education, White Tiger). Így állt össze Gergő side projektje, ami anno még Audionerve néven futott, de az egykori Vented dobos Joey Jordison (ex-Slipknot) javaslatára Vented-re keresztelődött.

VENTED Cruelty And Corruption 550x

 

Egy szó, mint száz, a debütáló lemez erősre sikeredett. Ez más kávéház, mint az Omega Diatribe. Itt a szerzők érezhetően vissza akarnak térni a gyökerekhez, ahonnan a metal zene iránti szeretetük gyökerezik. Ez olyan, mint a kőolaj keletkezése. Az évek során az ember 1-1 albumot (valójában több száz albumról beszélhetünk) több ezerszer is meghallgat, amely szépen lerakódik a tudattalanban, és ha ezt jól elő tudja hívni, akkor abból valami érezhetően különleges születik.

Hasonló érzésem van ezzel a lemezzel kapcsolatban. Kellően laza, nem erőlködik. Az intrót követően érkezik, vagyis igazából robban a Flawless című dal. Pörgős kezdés után felültem a „vonatra”, amely legalább 160 BPM-mel halad. Nincs szünet, jön a klipes nóta, a The End Game. Gyilkos témák követik egymást, Sean rendesen megadja a módját, majd hirtelen elszállós, éneklős refrén lepi meg a hallgatóságot.

 

 

Ezt követi a My Desire, ahol továbbra sincs visszakozás a tempót illetően. Sean itt is elképesztően kiemelkedik az ének témáival. Érezhetően nagyon elkapta a lendületet, ezúttal inkább a melankolikus vonalon. A végén Austin nagyon felturbózta a levezető témát, ezzel ellopva a figyelmet a többi hangszertől. Különleges fillekkel gazdagítja a végjátékot. Megérkeztünk a Vitriolic dalhoz, ahol a spoken word részeket követően egy magáért beszélő szóló repít tovább, majd vissza a Földre. Requiem For Myself. Egyik kedvenc dalom. Pusztító téma indít megfejelve agyon tekert dob témával, és ismét megérkezik Sean a refrénnel. Itt sem tudok elmenni Austin mellett, amit a szóló alatt művel az igazi profizmusra vall. Withered, akár az előző testvére is lehetne. Inkább bátyja. Nagyon súlyos gitár témával indítunk, amit egy agresszív, mérges spoken word verse követ. Jön a gitár téma visszahozás, ezúttal már két húron súlyosbodik. És a refrén. A végére egy kisebb hentelés következik. Ez a track eddig nálam abszolút csúcs.

 

 

Az A New Trend nehezebben indul, de talán egy kis pihenés már kijárt a lemez közepén. Austin minden estre rendesen felpörög a lábmunkát illetően a trash-es nyitó témával. Itt egy egyébként Matt Szlachta-t (ex-Chimaira) hallhatjuk a szólógitáron. A The Darkness súlyos, tördelt groove-val indul, aztán Sean ismét nagyot alkot, nagyon érzi a dalt. A végére pedig sikerült felkorbácsolni a hangulatot a „guillotine” témával, majd az elrugaszkodó outroval. A 10. dal, a Vigil, amely pont a 10. szám környékére való, hiszen a korábbiakban már hallottam hasonlót, de talán ez nem lesz a kedvencem a lemezről. Félreértés ne essék, azért ez a dal is hozza a megfelelő szintet! Az In Question c. kompozícióban két vendégszereplő is bejelentkezik, Ahrue Luster-t (LATG, ex-Ill Nino, ex-Machine Head) hallhatjuk a szólógitáron és Dustin Lei Griboski-t (Arise In Chaos) a vendég énekes poszton. Dustin vastag hangszíne nagyon passzol Sean mellé, jó döntés volt meginvitálni a dalba! A szám utolsó negyedében indul a gitárszóló, amit felperzselt kiállás előz meg. Az utolsó dalok következnek. A Self Destruct-ban még maradt erő, hogy átvezessen a záró dalhoz, amely a Zero címet kapta. Itt még veszünk egy utolsó lélegzetet és döngölés kifulladásig. Mindenki elengedte magát a lezárásnál, szépen lekerekített végkifejlet bontakozott ki. Hivatalosan itt a vége, de aki a DIGIPAK kiadványt vásárolta, az még kap egy bonus tracket is, Final Hour címmel. Higgyétek el, megéri a DIGI-t választani!

 

 

Összességében egy nagyon jól összerakott alkotás lett a Vented bemutatkozó korongja. A zenei és technikai felkészültség erőteljesen megmutatkozik az anyagban. Nem esett szó Simon C. Bondar-ról aki keyboardért és a samplerekért felelős. Sikerült majdnem minden foltot feltölteni a munkájával. Gergő súlyos, de egyben szellős gitár témái új oldalról mutatják meg a rátermettségét. Austinnak sikerült nem pusztán alapot adni a gitár témáknak, hanem új értelmezést adva kiszínezni azokat. Sean a többsávos vokál témáival hozzáadja azt, amit egy valamire való énekesnek hozzá kell adnia. Az ének témák pedig azt hiszem felteszik azt a bizonyos pontot az i-re.

Remélem, hogy egyszer élőben is átélhetem a Vented élményt.

Kövessétek a zenekart a social media felületeiken:
Facebook: https://facebook.com/ventedmusic
Instagram: https://instagram.com/ventedmusic
YouTube: https://youtube.com/vented
Twitter: https://twitter.com/vented_music
Web: https://ventedmusic.com/