Möntör Máté gitáros és Oláh Dezső zongorista duólemezzel jelentkezett, melyen kilenc teljesen akusztikus szerzemény szólal meg.
A különleges hangulatú lemez születésének körülményeiről és az akusztikus felvétel részleteiről kérdeztük az alábbi miniinterjúban Möntör Máté gitárost.
Hogyan indult a kettőtök zenei együttműködése?
Dezsővel körülbelül tíz éve, Csík Dániel basszusgitáros barátom zenekarában ismertük meg egymást. Akkoriban leginkább kvartett felállással koncerteztünk, mégis azonnal egyértelművé vált, hogy a közös gitár-zongora improvizációinkban nagyon erős az összhang. Ez talán elsősorban Dezsőnek volt köszönhető, hiszen tapasztaltabb zenészként azonnal és tűpontosan reagált minden zenei ötletemre. Nagy élmény volt. Ebben az időszakban fordult meg először a fejemben, hogy jó lenne dedikáltan duóban is játszani. A későbbiekben már a barátság, valamint a Bodajki Jazz Táborban való közös tanítás is összekötött minket. Az utóbbi években pedig továbbléptünk a duókoncertek és a közös lemezfelvétel irányába.
Hogyan született meg az új lemez anyaga?
Az album jelentős részét még 2019 januárjában írtam. Akkoriban eléggé eltolódott az életritmusom, úgyhogy emlékeim szerint főként éjszakánként dolgoztam a dalokon. Jellemzően este tíz körül leültem gitározni, és reggelig próbálgattam a zenei ötleteket. Két hét alatt összeállt hat szerzemény, amelyek aztán évekre a fiókba kerültek. A mostani lemezen ezeket a dalokat egészítettem ki egy, még gimnazista koromban írt darabbal, valamint két egészen friss, tavalyi szerzeménnyel.
Hogyan fogalmaznád meg azt a zenei irányt és megszólalást, amelyet a lemez képvisel?
Ha a lehető legpontosabban szeretném körülírni a Far from Home albumot, akkor talán azt mondanám, hogy melodikus, akusztikus jazz, amelyen erősen érezhetőek az európai gyökerek. Bár változó, hogy az egyes darabok zeneileg mennyire összetettek, véleményem szerint a dallamosság végig megmarad bennük. Bízom benne, hogy némelyik szerzemény akár szélesebb közönség számára is szerethető lesz.
Ahogy már említetted, a lemez a Far from Home címet viseli, ami annyit tesz, hogy távol az otthontól. A dalok címei is karakteres képeket festenek le. Mennyire tudatosak ezek a névválasztások?
Abszolút tudatosak. Érdemes megemlíteni, hogy bár a zenei anyagot 2025 végén rögzítettük, a címek és az érzelmi tartalmak a 2019-es állapotomat tükrözik. Akkoriban elsősorban az foglalkoztatott, hogy mind fizikailag, mind mentálisan milyen messzire kerültem a gyermekkori otthonomtól. Rengeteg olyan velejárója volt a budapesti zenészlétnek, ami váratlanul ért, és jelentős különbséget mutatott a korábbi, vidéki életemhez képest. Viszonylag rövid idő alatt kellett belerázódnom abba, hogy milyen is koncertezni, utazni, oktatni, vállalkozásként működni, vagy éppen lemezt és kottakiadványt létrehozni, pályázati munkákkal foglalkozni. Ezek persze nagyszerű és hálás dolgok, amelyeknek nagyon sokat köszönhetek, de a hirtelen változások között nem volt egyszerű megtalálni a nyugalmat és az örömet. A dalok erre a belső bizonytalanságra reflektálnak. Mindegyik címhez kapcsolódik egy személyes történetem.
Mesélnél az album felvételéről? Milyen hangszereket és eszközöket használtál?
2025 novemberében rögzítettük az anyagot a Snétberger Stúdióban. A választásunk egyik fő szempontja az volt, hogy Dezső az ottani Steinway zongorán játszhassa fel a lemezt, valamint, hogy az általa jól ismert Árok Sándor hangmérnökkel dolgozhassunk. A zongora mellett a gitár tekintetében is teljesen akusztikus felvételek készültek, ugyanis sem erősítőt, sem effekteket nem használtam. Egy viszonylag új szerzeményemet, a nylon húros Manuel Rodríguez hangszeremet vittem magammal, ezt mikrofonoztuk be. Egészen más nüanszokra kellett figyelnem, mint az erősítővel, vagy akár digitálisan zajló felvételeknél. Azt kell mondanom, hogy nylon húros gitáron jazzt játszani kifejezetten melós számomra. Ugyanakkor egyértelműen azt a puha, élő hangot képzeltem el a lemezhez, amely csak a klasszikus gitár sajátja.
Mennyire elterjedt vagy jellemző ez a felállás a jazz történetében?
A gitár-zongora duó semmiképpen sem gyakori, de azért találunk néhány fontos jazztörténeti példát. Ezek közül talán a legismertebb Jim Hall és Bill Evans 1962-es lemeze, az Undercurrent. Modern példaként pedig hadd említsem meg személyes kedvencemet, a Good Stuff című albumot, amely Ulf Wakenius és Iiro Rantala 2017-es kiadványa. Ha viszont kifejezetten olyan jazzlemezeket keresnénk, ahol a zongora duópartnere nylon húros, úgynevezett klasszikus gitár, akkor nem tudnék példát mondani. Hirtelen nem jut eszembe ilyen felvétel.
Mondanál valamit a terveitekről?
Elsősorban szeretnénk az albumot digitálisan és személyesen is minél több emberhez eljuttatni. A médiamegjelenések mellett elindul a koncertszervezés is, és bízunk benne, hogy számos helyszínen bemutathatjuk a lemezt. Távolabbi terveim között mindenképpen szerepel, hogy új zenei anyagot írjak, vagy akár írjunk a duónk számára. Bár ez még inkább tapogatózás, de nem tartom kizártnak, hogy idővel erősebben megjelenjenek a kortárs zenei hatások a közös játékunkban. Egy kamarazenekar vagy más formáció bevonása is izgalmas irány lehet számunkra.
Far from Home: https://wmmd.lnk.to/MateMontor_DezsoOlah_FarFromHome