A Toto gitárosa elmondta hogy melyik gitárja eladását sajnálja a legjobban és melyik az az effekt, amit folyamatosan használ.
Ki ne ismerné Steve Lukather szárnyaló gitárszólóit az olyan klasszikus Toto dalokból, mint a Hold The Line, vagy lenne tisztában zeneszerzői tehetségével, amiről mi sem árulkodik jobban, mint a zenekar zseniális I Will Remember, Stop Loving You vagy I’ll Be Over You című számai. Azt viszont lehet, hogy kevesen tudják, hogy mindezek mellett Steve Lukather megszállott gitárgyűjtő is.
30th Anniversary L4
Persze imádja védjegyének számító signature Music Man gitárját, ez azonban ne tévesszen meg bennünket, ugyanis Luke egy igazán ütős modellekből álló vintage gitárkollekciót tudhat magáénak, melynek legkultikusabb darabja egy bizonyos, késői 50-es évekbeli Les Paul Standard, ami különösen közel áll a szívéhez.
A lenyűgöző gyűjteménye ellenére mégis akad olyan hangszer, melyet azóta megbánt, hogy túladott rajta – ami mellesleg szintén egy Gibson volt. De erről majd később.
A GuitarPlayer magazinnak adott interjújában Steve Lukather bővebben is mesélt a számára legkülönlegesebb és legfontosabb, vagy éppen kevésbé fontosabb gitárjairól és pedáljairól, és teszi mindezt őszinteséggel és humorral.
L4 HH Maple Top
Melyik az a hangszered, ami nélkül nem tudnál élni, és miért?
Ne felejtsd el, hogy már több, mint 30 éve Music Man gitárokon játszom. A korai, egyszerűbb modellektől eljutottak egészen a felsőkategóriás, kifinomultabb darabokig. A Luke 4 signature gitárjaimat egyszerűen imádom. Ezek azok a gitárok, amiken igazán játszom, és amiket igazán szeretek, különösen a fájukat. Folyamatosan hozzák ezt a remek szintet, és nekem bejönnek ezek a gitárok.
L4 SSS
Van-e olyan vintage gitárod, ami nélkül nem tudnál meglenni?
Hogyne – az 1959-es Gibson Les Paul Sunburst gitárom. Ő a csúcs. Elképesztő történetet tudhat maga mögött. George Harrison játszott ilyenen, szóval ez a gitár maga a történelem. Egyszerűen imádom. Egy dobtechnikus barátomon keresztül szereztem tudomást róla, aki azt mondta: „Figyelj, Luke, meg kell szerezned egy ilyet, mielőtt megfizethetetlenül felmegy az áruk.”
Ez volt 1979-ben. 4 000 dollárért vettem egyet egy arizonai hangszerboltban, és mennyire is volt akkor becsülve… fogalmazzunk úgy, hogy rohadt sokra! Aztán egy kis időre félre is tettem, miután rájöttem, hogy nem akarom csak úgy ide-oda hurcolni magammal mindenhova. Különben olyan lennék, mint Joe Bonamassa haverom, akinek valószínűleg gépfegyveres őrt kell állítania a gitárjai mellé! De Joe élvezi és imádja a gitárjait, én pedig nagyon szeretem ezért.
Melyik az a gitár, amelyiken soha nem fogsz játszani, és miért?
Az a gitár, amihez a legkevesebb érzelmi szál fűz, valószínűleg a Gretsch. Nem azért, mintha a Gretsch gitárok ne szólnának vagy néznének ki jól, csak nem állnak olyan kényelmesen a kezemben. Nem is tudom, miért… talán amiatt, mert egy kissé túl kerek a nyakuk. Nem igazán tudom. Jó gitárok, nem mondom, hogy nem azok. De csak akkor használnék Gretsch-t, ha valamihez konkrétan kellene. Játszottam már rajtuk, de sajátom sose volt.
Melyik gitárra vágysz még mindig, és miért?
Arra, amitől tényleg baromi jól játszom! Sokan fognak nevetni, amikor ezt olvassák, miközben azt gondolják: „Na ja, meg tudom érteni!”
Pedig egy olyan gitáros, mint te, bármilyen gitárral jól fog szólni!
Ugyan már! Megvoltak a sikereim, és igazán hálás vagyok, hogy magaménak tudhatok egy aprócska szegletet zeneipar őrületéből. Összejött az élet, a sikerek, ezért nagyon hálás vagyok, óriási dolog ez számomra. Igaz, ez lehet, hogy nem látszik rajtam, szóval ne mondjátok el senkinek!
Melyik pedál van ott mindig a pedálboardodon, és miért?
A pedálok terén elég egyszerű csávó vagyok. Azt hiszem, valamilyen delay pedál mindig ott van, de nem vagyok olyan delay-őrült, mint amilyen a 80-as években voltam.
Régen, amikor először jött ki rengeteg új cucc, úgy voltam vele, hogy „Hú, kapcsoljuk be mindet, és nézzük meg, mi történik”. Az egy nagyon túlzó évtized volt minden téren. Csak ennyit tudok mondani. Értsd ezt úgy, ahogy akarod, de ha elgondolkodsz rajta, azt fogod mondani: „Aha, most már értem”.
Mesélj a legmenőbb gitárról, amire valaha ráleltél…
Az minden bizonnyal a Les Paul Sunburst. Hogyan is lehetne bármi más, mint a Sunburst? Az a legértékesebb cuccom, ami van. Az, hogy van egy igazim, már önmagában is elképesztő… Joe Bonamassa pedig helyesel. Szóval ez a gitár lenne az.
Mesélj akkor egy olyanról is, amivel elváltak útjaitok.
Az 58-as Goldtop Les Paul gitárom. 25 évvel ezelőtt volt egy nagytakarítós időszakom, amikor úgy voltam vele, hogy „Na, ezen a gitáron már vagy 20 éve nem játszottam.” Aztán csak az eladása után eszméltem rá, hogy milyen története is volt annak a gitárnak, és azt kérdeztem magamtól: „Miért tettem ezt?”
Másrészről azonban csak pár ezer dollárt fizettem érte anno, viszont egy őrületes összeget kínáltak érte. A nagyobbik lányom pedig akkor ment főiskolára, és azt mondtam „Nos, ez majd fedezi a költségeket”, aztán később pedig azt gondoltam „Fuck… bár ne adtam volna el.” Szóval igen, egyértelműen ez az a gitár, amit nagyon bánok, hogy eladtam.
Forrás: Guitar Player magazin
Fotók: SosDesign.hu