– BORBÉLY TAMÁS – Billy Watman gitár workshop turnéjának első magyar állomása az Analog Music Hall-ban volt, fellépése után itt beszélgettem vele.
Október 7-én és 8-án az Analog Music Hall adott otthont az immár harmadik alkalommal megrendezett Bass & Guitar Show rendezvénynek, melynek egyik fő szervezője a HangszerPláza volt. A kétnapos esemény keretein belül külföldi és hazai hangszermárkák (Ibanez, Ortega, Blasius, Boldogh, Peter Crow Design, stb.), valamint hangszerforgalmazók (Audmax, Osiris, Select Guitars, stb.) állították ki termékeiket, melyeket teljesen szabadon, bárki kedvére kipróbálhatott. A színpadon olyan neves magyar gitárosok és basszusgitárosok léptek fel, illetve tartottak kurzusokat, előadásokat és hangszerbemutatókat, mint Alapi István, Benkő Zsolt, Bodor Máté, Kóródi Tamás, Temesi Berci stb.
Az esemény egyetlen külföldi fellépője a brazil származású, Angliában élő Billy Watman volt, akivel fellépése után beszélgettünk, egy helyszíni interjú keretén belül.
Ha jól tudom eléggé fiatalon, mindössze 6 évesen kezdtél el gitáron játszani. Mi indított el ezen az úton, milyen inspirációk értek ebben a kezdeti időszakban?
Édesapámnak köszönhetem a zene szeretetét. Mindig volt néhány gitár a házban, melyeken bár nem sokat játszott, de nagyon sok zenét hallgatott. Főleg klasszikus rock szólt otthon (AC/DC, Iron Maiden, Metallica, stb.), így én is ezeken nőttem fel. Főleg Angus Young fogott meg akkoriban. Emlékszem, amikor először láttam egy AC/DC koncertfelvételen ugrálni a színpadon, akkor éreztem először, hogy én is gitározni szeretnék. Először klasszikus gitárt tanultam, majd egy ideig saját magamat képeztem a YouTube és egyéb oktatóanyagok segítségével. A rockzenébe is belekóstoltam egy rövid ideig, de viszonylag gyorsan visszakanyarodtam a nejlonhúros akusztikus gitárhoz. Az elmúlt tíz évben a nejlonhúros gitár és a klasszikus rock fúziója alakult ki bennem.
Családod egyik fele ugye Brazíliából származik, hatott-e rád szakmailag az ottani zene világa?
Igen, édesanyám származik onnan, ennek köszönhetően jártam néhányszor Brazíliában, főleg kiskoromban. Úgy gondolom, hogy az ottani zene, nagyban formált, illetve hozzájárult, hogy kialakuljon a jelenlegi zenei stílusom. A latin vonalról rengeteg inspirációt kapok a mai napig, nagyon sok flamenco-t is hallgatok ebből az ágazatból, ezeket a hatásokat vegyítem a rockzenével.
Hogyan kerültél kapcsolatba az Ortega márkával?
Körülbelül hat évvel ezelőtt kerestek meg, miután látták pár videómat, illetve szerepeltem a Guitar Star nevű tehetségkutató TV műsorban. Ekkor küldtek nekem egy hangszert kipróbálásra, melyet azonnal megszerettem. Azóta is tart a kapcsolatom a céggel. Nagy megtiszteltetés és büszkeség számomra, hogy az 2022-ben megcsinálták a saját signature hangszeremet, az Ortega BYWSM modellt, mely egy gyönyörűség, egyszerűen imádom.
A második lemezed – On With The Show – anyaga teljes egészében híres Queen dalok feldolgozásából áll. Mesélnél a zenekarral való viszonyodról?
Amióta az eszemet tudom a Queen mindig is életem része volt. Nyilván őket is az édesapám által hallgatott zenék között fedeztem fel, és rögtön nagyon beleszerettem muzsikájukba. Igazából a Queen az én mindenkori kedvenc zenekarom, így eléggé természetes módon kezdtem el áthangszerelni a dalaikat egy szál gitárra. A lemez pedig az előttük való tisztelgésemet fejezi ki.
Legutóbbi, harmadik lemezed – Riversong – a feldolgozások mellett három saját dalt is tartalmaz. A terveid között mennyire szerepel több saját dal írása? Van rá esély, hogy a súlypont talán át is fog majd tolódni a feldolgozásokról a saját alkotások felé?
Abszolút, jelenleg éppen egy ilyen saját anyagon dolgozom. A megjelenés dátuma még homályos, de az biztos, hogy a következő lemezem kizárólag saját szerzeményekből fog állni.
Eddigi munkásságod során kizárólag szólóban hallhatott, illetve láthatott a közönség. Gondolkoztál-e valaha zenekari hangszerelésben? A jövőben tervezed-e esetleg, hogy zenekari kontextusban (is) működj tovább?
Rengeteg zenész ismerősöm, barátom van, akikkel alkalomadtán játszunk is együtt, de pusztán kikapcsolódásból. Eddig még nem igazán éreztem erős indíttatást arra, hogy konkrét produkcióba formálódva, zenekarral játsszak. Per pillanat nagyon élvezem, amit csinálok, szeretem ezt a szóló műsort, de ugye „soha ne mondd, hogy soha”. Ki tudja? Egyáltalán nem vagyok a zenekari felállás ellen. Lehet, hogy még nem ért az életem abba a szakaszba, ahol együtt játszunk majd másokkal.
Mik a jövőbeli terveid?
Nos, gazdagnak és híresnek lenni jó dolog lenne, bár önmagában nem ez a cél (nevet). Viccet félretéve mostanában azon dolgozom, hogy minél szélesebb platformon legyek jelen, minél több emberhez eljusson a zeném, illetve, hogy valóban önmagam lehessek. A feldolgozás lemezek és műsorok után egyre inkább a saját szerzeményeimre szeretnék fókuszálni, illetve nagy öröm lenne, ha egyre több „Billy Watman” dallal koncertezhetnék világszerte.
Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok!
Fotó: Sós Gábor - https://www.facebook.com/sosdesign.hu
