Életének 78. évében, 2026. szeptember 17-én elhunyt Deák Bill Gyula, a magyar blues királya, a hazai rockzene egyik legkarakteresebb, legfelismerhetőbb hangú előadója.
Deák Bill Gyula 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Tizenegy évesen elveszítette a bal lábát, ami véget vetett ígéretes labdarúgó-pályafutásának az MTK-ban – e tragédia nélkül, ahogyan később gyakran elmondta, talán sosem lett volna belőle énekes. Mankóra, majd műlábra támaszkodva állt színpadra, és vált a magyar blues egyik legmeghatározóbb, legendás alakjává.
A szélesebb közönség az 1970-es évek végén ismerte meg, amikor a Hobo Blues Band vendégénekeseként, majd állandó tagjaként csendült fel jellegzetes, "kőbányai blues"-nak nevezett hangja. 1981-ben szerepelt a Kopaszkutya című filmben, 1983-ban pedig az István, a király rockoperában nyújtott alakítása – Torda szerepében – a produkció egyik legemlékezetesebb pillanata lett.
1984-től szólóénekesként folytatódott pályája, olyan lemezekkel, mint a Rossz vér, a Mindhalálig blues, a Bűnön, börtönön, bánaton túl vagy a Bort, bluest, békességet. Munkásságát Artisjus-díjjal, 2009-ben Fonogram-életműdíjjal, majd a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (2012) és tisztikeresztjével (2022) ismerték el.
A gyászhírt közlő családi közlemény így fogalmazott: "Elnémult a mikrofon. Elment az ember, a legfeketébb hangú fehér énekes, aki mankóra támaszkodva is óriás volt a színpadon."
A Zenészmagazin szerkesztősége mély megrendüléssel búcsúzik Deák Bill Gyulától. Nyugodjon békében.