Március 27-én Andy Timmons, amerikai gitáros saját triójával koncertezett Budapesten, az OFF Kulturban.
Andy Timmons a világ egyik legelismertebb gitárosa. A Danger Danger zenekarban szerzett magának nagyobb hírnevet a nyolcvanas évek végén, mellyel párhuzamosan elkezdte saját szólókarrierjét. Azóta is töretlenül jelenteti meg szólólemezeit. Legutóbbi albuma a Recovery, egy évvel ezelőtt látott napvilágot. Saját útjának építése mellett sokat dolgozott sessionzenészként, valamint számos produkció zenei rendezője volt. Olyan nevekkel játszott együtt, mint Steve Vai, Joe Satriani, Eric Johnson, Paul Gilbert, Mike Stern, stb.
Frano Livingston
Andy eddig három alkalommal látogatott Magyarországra az Ibanez által szervezett Guitar Clinic, illetve Workshop események alkalmával. Európai turnéjának keretében, idén március 27-én először jött el úgy hazánkba, hogy saját zenekarával koncertet adott az OFF Kulturban. Magát az eseményt a Wonderground szervezésének köszönhetjük.
Pontosan 20:00-kor, az „előzenekar” szerepében Frano Livingston lépett a színpadra, aki egymaga, egy-szál akusztikus gitárral mintegy harminc perces műsorával indította el az estét. A húszas évei elején járó horvát fiatalember saját szerzeményeivel és különböző feldolgozásokkal melegítette be a közönséget. Zenéje abszolút a Tommy Emmanuel-féle instrumentális, akusztikus irányzatba helyezhető. Lendületes műsora és mosolygós, pozitív személyisége megfelelően megágyazott az este fő attrakciójának.
Szinte percre pontosan, a kiírásnak megfelelően, 20:40 kor színpadra lépett Andy Timmons és két zenésztársa: a doboknál Rob Avsharian és Mike Daane basszusgitáron. A trió irgalmatlan erővel robbant be a térbe. A negyedik sorban álltam, pont a gitárerősítők előtt, itt hallottam a színpadot is, de a PA-ből érkező hangot is megkaptam. A hangzást tekintve olyan szerencsés helyet fogtam ki, ahol úgy éreztem, mintha félig a színpadon állnék, félig pedig a közönség soraiban. Számomra tökéletes volt a hang: megkaptam azt az elementáris erőt is, amely a közvetlenül a hangszerekből, az erősítőkből jön, de a kevert hangból is teljesen értelmezhetően átjöttek az olyan finomságok is, mint az a csipetnyi reverb, ami ízléses módon volt a pergőre keverve. A gitárosok számára talán egy érdekesség, hogy Andy a szokásos Mesa/Boogie Lonestar erősítői helyett két Suhr fej-ládát használt. A budapesti koncert után két nappal egyik Instagram posztjában megköszöni John Suhr-nek, hogy a két SL68-as fejet módosította neki, kifejezetten erre az Európai turnéra. Azt is hozzáteszi, hogy „…best live tone I’ve ever had!” Vagyis: „…a legjobb élő hang, amit valaha használtam!”
A lendületes nyitó dalok után az első „pihenő” a Jeff Beck emlékére íródott Elegy for Jeff című szerzemény volt, amely a nemrég megjelent Recovery album nyitó kompozíciója. Akárcsak a lemezen, úgy itt, a koncerten is ezt a művet közvetlenül a címadó dal, a Recovery követte, mellyel visszakanyarodtunk az energikusabb vizekre. A koncert során már az elejétől kezdve ugráltunk az időben, nem volt különösebb koncepció a lemezek kronológiájának követésére, vagy az időben visszafelé haladásra, de ez nem is hiányzott.
A dalok hangulata és energiája nagyon jó ívet rajzolt ki. Az újabb lemezekről (Recovery, Electric Truth) éppúgy előkerültek dalok („Love>Hate”), mint a korai időszak Ear X-Tacy, vagy Resolution albumairól (Deliver Us). Elhangzott a Duende című kompozíció is, mely erőteljes latin ízeket tartalmaz, és eredetileg nejlonhúros akusztikus gitárral lett feljátszva a The Spoken And The Unspoken című lemezre. Andy külön megemlítette, hogy nem igazán szokták így játszani, de aznap mégis előkerült és ebben a „rock-trió-jellegű” felállásban, illetve hangszerelésben valóban egy új értelmezést kapott.
Egy másik különlegesség a Queen zenekar Bohemian Rhapsody című művének feldolgozása volt, melyben Andy zseniálisan játszott minden részt gitáron: mindig az éppen témaértékű dolgok szólaltak meg. A főfonal nyilván az énekszólam volt, de hol a zongora-, máshol pedig az eredeti gitár arrange-ok lettek abszolút hitelesen idézve. A koncert vége felé kanyarodva Mike Daane egyedül játszotta el a feleségének írt, Elizabeth című saját szerzeményét, mely egy basszusgitárra írt szólódarab. Ezután Andy és Rob visszatértével rögtön belecsaptak fináléba az Electric Gypsy-vel, majd a Cry For You-val.
Ez a zárás számomra maga volt az extázis. Férfiasan bevallom, hogy e két dalt megkönnyeztem, annyira eltaláltak. A közönség egyszerűen nem engedte el a zenekart, kétszer is visszajöttek a marasztaló visszatapsok után. Ekkor elhangzott még a The Beatles-től a Strawberry Fields Forever, hasonlóan a Queen dalhoz, gitár-centrikus hangszerelésben. A legeslegutolsó két dal előtt Andy elmesélte, hogy otthon nagyon jó kapcsolatot ápol a körülbelül másfél évtizede Texas-ban élő magyar gitárossal, Katona Tomival, akinek a napokban hunyt el az édesapja, a szintén neves zenész, id. Katona Tamás. Az utolsó két dalt megható módon nekik dedikálta: Tominak és édesapja, Tamás emlékének. Meglehetősen kontrasztos dalok voltak ezek, a Groove Or Die óriási robbanása után a The Prayer/The Answer melankolikus, csendes kezdése, majd a katartikus zárása tökéletesen fejezték be a koncertet.
Számomra Andy Timmons az egyik legmeghatározóbb zenei inspiráció, körülbelül húsz éve követem a munkásságát, így csak erős elfogultsággal tudok beszámolni az saját élményeimről. Számomra a koncert minden dala, minden hangja óriási élmény volt. Öröm volt átélni a zenekar abszolút allűrmentes, alázatos, természetes muzsikálását. Hihetetlen energiával és csontig-hatoló őszinteséggel szólaltak meg a szerzemények, melyek az érzelmek rettentően széles spektrumából merítettek és egy gyönyörű utazásra vitték a közönséget. A műsor kétharmadától kezdve (amikor még a kanyarban sem volt az este vége) a dalok befejezését már folyamatos vastaps kísérte. Igazi lélekemelő kirándulás volt ez a koncert, melynek a végén Andy úgy köszönt el, hogy „… reméljük, mihamarabb visszatérhetünk”. Talán nem csak a magam, hanem a hallgatóság nevében is írhatom, hogy mi is nagyon reméljük!
Fotó: Sós Gábor
https://www.facebook.com/sosdesign.hu