Közel három és fél évtized telt azóta, hogy a Quimby egy dunaújvárosi próbateremből elindult...
Meghódította a budapesti éjszakát majd az egész országot, és még Európa számos kiemelt koncerthelyszínét is bevették. A zenekar márciusban az MVM Dome-ban újra felrajzolja saját kicsi országát a térképre...
2026. március 28-án A terepasztal lovagjai – 35 év szélmalomharc címmel adtok koncertet az MVM Dome-ban. Mit jelképez a cím?
Kiss Tibi: A kilencvenes évek második felében találtuk ki ezt az elnevezést önmagunkra. Eredetileg lemezcímnek szántuk. És most valahogy visszakanyarodtunk hozzá. A terepasztal a valóság kicsinyített mása, egy játéktér, ahol egy kicsit távolabbi nézőpontból, önmagunkra és a világunkra reflektálunk. Ezzel a szójátékkal is oldjuk azt a szimbolikus jelentést, amit a lovagiasság jelképez és így esendőségünkkel átölelve élhetőbbé tesszük ezt a képet.
Varga Livius: Több becenevünk van magunkra. Ilyen a Family tugedör mellett a terepasztal lovagjai. Ezek vagyunk mi és ezek mind az átlagemberek, a világ felfoghatatlanul nagy erőinek kitett játékok. Kedves figurák saját kis történeteiket megharcoló lovagi erényekre törekvő, szerető-félő, elbukó, felálló esendő hősök. Ezt éljük és ezt énekeljük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy szeretni mindig és mindenhogyan lehet, s kell. Hogy segíteni érdemes, hogy elmesélni apró történeteinket gyógyító a mesélőnek és a hallgatónak egyaránt. Van, akinek ez szélmalomharcnak tűnik és van, akinek ez egy izgalmas létforgatag. Sokfélék vagyunk hála Istennek itt a játéktéren.
Ha végigtekintetek az elmúlt három és fél évtizeden mik voltak a legemblematikusabb állomásai ennek az útnak a zenekar életében?
Varga Livius: Nekem az első nagy lépcsőfokok a budapesti klubok rendszeres fellépőivé válása volt dunaújvárosiként. Majd Gerdesits Faszi belépése a zenekarba, mert akkor kaptunk egy olyan tempót, amire támaszkodni lehet. Vagy amikor magyarul kezdtünk el énekelni, a magyar szövegek megjelenése. Amikor először készítettünk videóklipet, ez a Finálé című dalunkhoz készült. Az is óriási ugrás volt, amikor fesztivál headlinerekké váltunk.
Gerdesits Faszi: Ha nem csak pozitív állomásokat említünk, akkor szóba hoznám az első zenekari leállást, viszont az onnan való visszatérés akkorát robbant, hogy mi magunk is meglepődtünk. Ez mindenképpen mérföldkő.
Balanyi Szilárd: A Hol volt, hol nem volt című dalunk hatása a közönségre. Antal Nimród rendezte és egy hullaházban forgattuk. Ez már önmagában is maradandó emlékké vált. Viszont a dal megjelenése után érezhető volt, hogy bekerültünk a köztudat egy olyan szegmensébe, ahol még nem tudtak a zenekar létezéséről.
Kárpáti Dódi: A Quimby zenekarhoz való csatlakozásom számomra az első mérföldkő, mert négy év után újra kreatív szerepet kapott a hangszerem. Az egyéni törekvések közül sok elő tudott jönni a Quimby-ben: zene, szöveg, reflexiók. Ez volt az első alkalom számomra az életben, hogy a trombitán kívül ének és szöveg kerülhetett a rendszerbe általam.
Kiss Tibi: A kezdeti idők bájos csetlés-botlásai után a kilencvenes évek második felére összeérett a zenekar és egy kiváló koncertzenekarrá váltunk. Az első megomlás utáni újrakezdés extatikus élménye és az a szeretet, amivel visszavárt bennünket a közönség. Éppúgy kiemelendő a Teátrum koncertsorozatunk, amelyeket színházakban ülő közönségnek adtunk elő, más megvilágításba helyezve ezzel a dalainkat. És a számtalan csodálatos nagy esemény mellett kiemelném a Quimby Csodaországban című Szigetes fellépésünket. De ezt a gondolatsort csak elvágni lehet, mert rengeteg élmény jut eszembe.
Mikuli Fefe: A Most múlik pontosan című dalhoz készített videóklip felvétele az Almássy téri uszodában. Ritka, hogy az ember frakkban megy a medencébe és a szaunában melegedik a felvételek között.
Szerintetek mi változott meg leginkább a magyar zenei életben ezalatt az idő alatt?
Kiss Tibi: A játszóterek változtak. Volt, amikor a művelődési házakat felváltották a kocsmák és kis klubok, majd elindultak a fesztiválok, majd az utóbbi években lecsökkent azoknak a kluboknak a száma, ahol korábban játszottunk. A népszerű előadók körében trendi lett kevés, de nagyobb szabású koncerteket adni. A lehetőségek is változtak. A korábbi időszakban, szinte szájhagyomány útján, lassan terjedt el a zenekarok hírneve. Szinte évekbe telt, míg egy zenekar el tudott indulni országosan koncertezni. Akkoriban egyetlen promóciónk volt, az élő koncertezés, ha nem játszották a rádiók a dalainkat. Aztán eljött az időszak, amikor néhány rádió elkezdett Quimby dalokat játszani, ami szintén népszerűsítette a zenekart. Ma ez teljesen áttevődött az internetre és szinte egyik pillanatról a másikra országos népszerűségre lehet szert tenni.
Balanyi Szilárd: Gyorsabb lett minden, sokkal több az információ, mint korábban és nehezebb lépést tartani az újdonságokkal.
Varga Livius: A fiatal zenészek elképesztő tudatossággal építik a karrierjüket, nincs ösztönös sodródás.
Kevés zenekar marad együtt ilyen hosszú távon. Mi az, ami szerintetek leginkább megtartotta a Quimbyt, mint közösséget?
Varga Livius: A szeretetnek a hétköznapi, cselekvő része, ami türelemből és az egymáshoz való ragaszkodásból áll.
Mikuli Fefe: Az az helyzet, hogy szórakoztató volt végig, mindig jól éreztük magunkat.
Kiss Tibi: Az a másfél óra, amit együtt tudunk megélni a színpadon, a mai napig kivételes pillanatait képezik az életünknek.
Van olyan narratíva vagy elvárás, ami a zenekar köré épült az elmúlt évtizedek alatt, és tudatosan próbálnátok „lerombolni”?
Kiss Tibi: Sem lerombolni, sem megfelelni nem szeretnénk.
Tavaly a Közel turné keretében kisebb helyszíneken is felléptetek. Hiányzik a régi klubkoncertes hangulat?
Varga Livius: Hiányzik. Például most is megyünk az A38-ra december 5-én és 6-án a Mentolos Mikulás koncertünkkel, ahová az idén húsz éves Kilégzés című albumunk dalait helyezzük a koncertek fókuszába.
Miként születnek a dalok? Manapság sok zenekar dolgozik úgy, hogy van egy ötlete valamelyik zenésznek, leviszi a próbára és ott elkezdenek agyalni rajta. Nálatok van ilyen?
Kiss Tibi: Ilyen is van. Hoz valaki egy dalt és meghangszereljük közösen. Előfordult, hogy szimpla jammelésből született dal.
Varga Livius: 35 év alatt számtalan verziót kipróbáltunk.
Számos Quimby-szöveg mára kultikussá vált. Mennyire zenei szempont alapján születik egy szöveg? Előfordult már, hogy egy sor vagy metafora jól működött papíron, de zeneileg „gazdátlan” maradt, és évekig kereste a megfelelő dalformát?
Kiss Tibi: Ilyen is előfordult.
Gerdesits Faszi: Emlékszem, amikor a Tibi improvizált egy jammre és később az egy másik dalnak lett a szövege.
Varga Livius: A Megadom magam első sora magányosan állt egy papírnaptár szélére felírva hónapokig, míg egy élmény számmá robbantotta.
Ha valaki most betekinthetne a próbatermetekbe, mit látna? Hogyan dolgoztok együtt?
Livius: Ma már telefonnal demózunk, sok mély beszélgetés és zenélés váltja egymást: jammelés, új ötletek, régi számok váltakozva szerepelnek. De néha csak zúzunk egy kőkeményet…
Az interjú először a Zenész Magazin 2025. decemberi számában jelent meg.