Zalán a közelmúltban távozott a Beatrice zenekarból, de novemberben már saját zenekarával koncertezik, tanít és több új kezdeményezésbe is belevágott. Pályájáról és megváltozott mindennapjairól kérdeztük a gitárost.
Ha egyetlen egy zenészt nevezhetnél meg, aki a legnagyobb hatással volt rád, akkor ki lenne az?
Jól kezdődik az interjú! Rögtön nehéz helyzetbe hozol. Nem tudok egy embert sem mondani. Abban sem vagyok biztos, hogy a rám legnagyobb hatással lévő embert vagy embereket mindenképp a zenészek között kellene keresnem. Amióta gitározom többféle stílust éreztem magaménak és az egyes korszakaimban mindig voltak kedvenceim, akiknek rajongtam a játékáért. Voltak évek, amikor Gary Moore és Malmsteen lemezek vagy inkább még kazetták cserélődtek a lejátszóban. Talán ők voltak az első kedvencek. Gary Moore-ban imádtam a gitározás mellett azt, ahogyan énekel és így egy komplexebb zenészként tekintettem rá. Malmsteen pedig, akinek persze szintén zseniális dalai, lemezei készültek és egyébként nem kevésbé komplex, de valahogy mégis amolyan varázslónak tartottam, vagy varázslatként hatott rám, amit csinált. Most is jelen van, hogy keresem a zenészeket és a varázslókat is és mindkettőben megtalálom a szépséget, a teljesítményt.
Valamiért a legnagyobb kedvenceim, azok mindig a gitárosok voltak, így mondjuk Gary Moore zeneisége, stílusa mellé nálam simán odafér Richie Sambora, akinek a szólólemezei is zseniálisak. Vagy kicsit később Richie Kotzen is ebbe a kalapba került. A varázsló vonal pedig nagyot erősödött a 90-es években induló instrumentális zenéket játszó művészekkel. Steve Vai vagy Joe Satriani mellett Vinnie Moore, Greg Howe, Jason Becker, Paul Gilbert, Nuno Bettencourt, Vito Bratta is a kedvenceim közé tartozott. A hazai gitáros kedvencekből is nagyon sok volt, Szekeres Tamás, Csillag Endre, Tátrai Tibusz volt a kezdet, de Daczi Zsolti mindig különleges helyen lesz a szívemben, mert ismerhettem személyesen is és tanulhattam tőle.
Jelenleg mi, vagy ki inspirál zeneileg?
Az inspirál, hogy szeretnék közölni. Valamit létrehozni, az adott körülmények között a legjobb feltételekkel, a lehető legkevesebb kompromisszummal, de ez nem köthető emberekhez, zenészekhez. Ez az én igényem és maga a folyamat inspirál.
Fotó: Sabo Art Studio
Melyeket tartod szakmai életed fő mérföldköveinek?
Nem tudok egyszerre nagyon sokfelé koncentrálni, így sosem volt cél, hogy párhuzamosan több bandában legyek tag. Amiben épp benne voltam, arra fő feladatként tekintettem. Az első időszak, amikor azt éreztem, hogy zenész vagyok, az a Psycho zenekarban töltött közel 3 év volt. Koncerteztünk, stúdióztunk, kiadványunk volt, zenekari fotózást szerveztünk, lettek tv-s, nyomtatott sajtós megjelenéseink.
Közben ‘96-ban abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy felvettek az induló Kőbányai Zeneiskolába. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyi mindent köszönhetek Póka Egonnak, a tanároknak, a diáktársaknak, annak az 5 évnek, amit ott tölthettem. A tanári karban ott volt Maróthy Zoli, Babos Gyula, id. Tornóczky Ferenc, Kormos János, akik a gitárosokért feleltek, de közben olyan zseniális zenészektől, pedagógusoktól tanulhattunk, mint Tóth János Rudolf, Esze Jenő, Gulyás Erika, Stark Tibor, Jávori Vilmos, Csejtey Ákos, Borlai Gergő.
2001 év őszén, Koppány Jani ajánlása nyomán ismertem meg Kovács Ákost. A meghallgatásokat követően mellettem döntöttek és én kerültem Madarász Gábor helyére. Az ott töltött több mint 10 év alatt olyan dolgokat éltem meg, amiről álmodoztam akkor, amikor elkezdtem gitározni tanulni. Nagy színpad, nagy hangerő, fantasztikus zenekar, őrült, fanatikus közönség, profi körülmények. Nagyon sok ismeretségem, barátságom van ebből az időszakból. Samut (Fekete Tibor) is itt ismertem meg és neki köszönhetem, hogy Ákos mellett más típusú zenei feladatok is megtaláltak. Samu ajánlott Éry Balázsnak, aki a Megasztár zenekar vezetője volt. A harmadik szériában voltunk először a csapat tagjai és talán 4 szérián keresztül csináltuk. Szintén Samunak köszönhetően kerültem az Operett Színház Hair című előadásába, ahol első alkalommal játszottam színházi környezetben karmesterrel, ami megint újdonság volt és teljesen más figyelmet igényel, mint egy könnyűzenei koncert.
És hogy még mindig Samut emlegessem, neki köszönhetően kerültem kapcsolatba Szörényi Leventével és Rosta Máriával. Akkor épp Levente Hattyúdal című koncertjéhez állították össze a kísérőzenekart. Később szinte minden Rosta Máriához és a Zikkurat Programirodához köthető előadáson játszhattam. Az István a király, a Shrek, a Passió XXI, a Tied a Világ mind elképesztő sikerrel ment. Az István a királlyal turnéztunk is és ebben az időben került sor a jubileumi, Királydombon megrendezett előadásra is.
2015-től 3 éven keresztül Varga Miklós zenekarában játszottam, amit szintén nagyon élveztem és 2018 tavaszán kerültem a Beatricébe. Örömmel játszottam a fiatalkorom meghatározó dalait. A Jerikó, a Nagyvárosi farkas, a Meditáció, az Üzenetek vagy a Térden állva elképesztő dalok voltak és Lugosi Laci pedig az egyik legkarakteresebb gitáros volt itthon.
Ami a saját dalaim, lemezeim mérföldköveit illeti, 2021-ben jelent meg a My world, my dream című első albumom és 2024 decemberében a NOAi című lemez. Mindkettő instrumentális rockzenét tartalmaz és egy kicsit a saját álmaimat, vágyaimat próbálom kiélni rajtuk. A saját zenei projektem következő nagy állomása pedig 2025. november 29., amikor is az Analog Music Hallban sor kerül az első önálló koncertemre.
Fotó: Sabo Art Studio
Hogyan „találtatok egymásra” anno az Ibanezzel? Mivel jár a márkával való együttműködésed, kapcsolatod?
A kedvenceim közül nagyon sokan játszottak Ibanez gitárokon. A ‘90-es évek elején, amikor elkezdtem gitározni, a barátaimmal mindig vadásztuk a különböző magazinokat és az Ibanez katalógusok nagyon különlegesek voltak. Már akkor készítettek különböző signature modelleket, neves művészeknek, de volt, akiket innen ismertünk meg. Steve Vai és Joe Satriani már akkor is talán a legnagyobb nevek voltak volt, de mellettük Reb Beach, Frank Gambale, Paul Gilbert, John Scofield is Ibanezen játszott. Az első Ibanez gitárom egy Artist volt.
A 2010-es években több alkalommal léptem fel a Hangfoglalás rendezvényeken, többek között az Ibanez standon is és így volt közöttünk kapcsolat. Az együttműködés lehetőségéről 2018-ban beszélgettünk Szabó Zolival. Olyan embert keresett, aki már valamennyire ismert a hazai közönség és a hazai zenészek körében és egyébként szereti ezt a márkát. Akkortájt vettem a piros RG550 és az első AZ modellemet és már játszottam Ákos zenekarában, valamint a session munkáim mellett, színházi előadásoknak is részese voltam. Úgy ítélte meg, hogy amit addig elértem, az alapján én leszek az embere. 2018 őszén Zoli felkészített, hogy elindítjuk ezt a folyamatot és majd valamikor célba érünk. Végül nem kellett olyan sokat várni, 2018 év végére már hivatalosan is a csapat tagja lettem.
Ez számomra nagyon megtisztelő. Baromira büszke vagyok arra, hogy ebbe a családba tartozhatok már 7 éve. Vannak kedvezmények, ami sokat jelent, de ennél fontosabb számomra, hogy a csapat részeként sok dologban számítanak a megjelenésünkre, munkánkra. Talán a legnagyobb dolog, hogy egyes hangszerek bemutatóját rám merik bízni, így már a harmadik hangszernek készítünk kisfilmet, amit utána a hivatalos Ibanez oldalakon lehet látni. Ez számomra nagyon megtisztelő.
Fotó: Gyöngyösi Zoltán
Tavaly jelent meg a NOAi című nagylemezed. Kérlek, mesélj a lemezen található dalok születési körülményeiről, inspirációkról! Ha lehet ilyet kérdezni: mit is takar a lemez címe?
A teljes cím Natural Our Artistic Inspiration, ami a bennünk rejlő természetes művészi inspirációt jelenti. Amikor elkezdtem a lemez dalait írni, valamikor 2022 második felében, akkor kezdett egyre jobban előtérbe kerülni a mesterséges intelligencia. Már akkor is érződött, hogy előbb-utóbb elképesztő hatása lesz a megszokott világunkra. Ma már ott tartunk, hogy csupán néhány kattintással előállítható egy komplett nagylemeznyi anyag bármilyen stílusban, de pár perc alatt egy egész életművet is legyárthatsz vele.
Mindenki szeretne színpadon állni, híres, sikeres lenni, de munkát, azt ne kelljen bele tenni. Ráadásul a beletett munkából nem következik egyenesen a sikeresség, mert nem biztos, hogy elég izgalmas, érdekes vagy elég magas színvonalú, amit csinálsz. Számomra a hitelesség alapja, hogy nem ékeskedek más tollával, illetve azt gondolom, hogy annak van igazi tétje, ha azzal állok a közönség elé, ami valóban az én zeném. A címmel egyrészt arra is szerettem volna utalni, hogy amit látsz és hallasz, azt hús, vér emberek hozzák létre és azt a saját érzéseik, gondolataik inspirálják. A hosszabb, teljes cím pedig arra világít rá, hogy az önkifejezés igénye amióta létezik az ember, mindenkiben ott van. Van, aki rajzol, fest, kézműveskedik vagy táncol és van, aki valamilyen hangszeren játszik. Ez fontos, mert az önkifejezés bármelyik formáját érzed magadhoz közel, az lesz, ami segít kizökkenni a mindennapokból és az fogja adni számodra azt a lehetőséget, hogy kikapcsolódj, feltöltődj. Ehhez nem kell a legjobbnak lenned az adott dologban, csak az számít, hogy téged lekössön, amit csinálsz és akarj jobbá válni benne.
Fotó: Gyöngyösi Zoltán
Ha jól tudom nemrég életre hívtad a saját zenekarodat, ami egytől egyig hazai „feketeöves” muzsikusokból áll. Mesélj erről a saját projektedről! Mikor találkozhatunk veletek legközelebb koncerten?
A szóló lemezeimen is olyan zenész barátokat szerettem volna vendégül hívni, akiket szeretek, tisztelek és a játékukat is el tudom képzelni a dalaimban. Az első lemez felvételei jórészt a Covid alatt történtek, így nem igazán foglalkoztam azzal, hogy élőben hogyan állnánk fel egy koncerten. Így lehetett, hogy két kedvenc dobosom (Borlai Gergő és Kaszás Peti) mellett, négy basszusgitáros barátom is szerephez jutott: Fekete Tibor Samu, Takács Roland, Laczik Fecó és Fehérvári Attila. A billentyűs hangszereléseket pedig Szebényi Dani készítette. Álomszerű volt, hogy mindenki elsőre igent mondott és nagyon gördülékenyen haladt minden. A beérkező sávokat Szakos Krisztián fogta össze és keverte, masterelte az egész albumot. A megjelenés után nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett és sokan érdeklődtek, hogy akkor mikor és hol lehet élőben látni a bandát.
A NOAi lemez kapcsán egyértelműen emiatt szűkítettem a vendégek számán. A dobosok között nem tudtam és nem is akartam választani. Kb. 30 éve várok arra, hogy velük álljak egy színpadra és ezen a tervemen, álmomon nem akartam változtatni. Basszusgitár fronton Takács Roland barátom maradt, a lemezen ez alkalommal is Szebényi Dani billentyűzik, a hangmérnöki feladatokat pedig ezúttal Dandó Zolika végezte.
A koncerten is hallható lesz Borlai Gergő és Kaszás Peti is és talán nem árulok el nagy titkot, hogy lesz, amikor egyszerre lesznek színpadon. Megtisztelő, hogy az ország egyik legjobb gitárosaként Dandó Zolika elvállalta, hogy ritmusgitározik mögöttem. Persze azért néha szólózik is. Takács Roland basszusgitározik és Zombori Atus játszik billentyűs hangszereken. Nem tudom, hogy mennyi fellépésünk lesz ebben a felállásban, de már az boldoggá tesz, hogy november 29-én biztosan lesz egy ilyen koncertünk. Büszke vagyok arra, hogy ezt az estét egy színpadon tölthetem a barátaimmal és már most köszönöm azoknak, akik aznap velünk tartanak.
Nagyításhoz klikk a képre!
A Beatricéből való kilépésed óta gondolom átalakult valamelyest a napi, pontosabban az éves rutinod. A saját projektedet leszámítva hol játszol jelenleg? Esetleg session-zenészként is vállalsz munkákat?
Igen, valóban átalakult némileg a menetrend, bár az utolsó években már a Ricse sem játszott túl sokat. A tanítás több mint 10 éve folyamatosan jelen van az életemben és nagyon szeretem csinálni. Szerencsére nagyon sokan szeretnek hozzám járni. Szeretem látni ahogyan mindenki fejlődik a saját tempójában. Vannak fiatalok, akik zenészként képzelik el az életüket és vannak, akik egy szuper hobbiként tekintenek erre, de van, aki felnőttként, munka és család mellett találja meg a kikapcsolódást a gitározásban. Kialakult egy szuper tanári gárda, akikkel már hosszú évek óta együtt dolgozunk.
A tanítással szorosan összefügg, az idén már a 10. születésnapját ünneplő Zenezóna Művészeti és Oktatás Közhasznú Alapítvány, ahol a Kuratórium elnöke vagyok. Greskóné Koller Krisztina volt az ötletgazda és Kovács Áronnal kiegészülve jött létre az alapítvány. HANGSZERESSss néven iskolai, óvodai zenés programokat, koncerteket, hangszersimogatókat szervezünk. Esetenként hangszereket adományozunk, pályázatokat írunk ki gyerekek számára, de több alkalommal szerveztünk tábort is. Szerintünk komoly reformra szorul az iskolai ének-zene óra és a hangszeres oktatás. A zenetanulás az egyik legjobb eszköz a felzárkóztatásra, a gyerekek figyelmének megnyerésére.
Jelenleg, de az elmúlt évtizedekben sem volt ez másként, nincsenek hangszerek az énekórákon. Ez kb. annyira szürreális, mintha az informatikát kockás papíron, ceruzával kellene tanulni és nem lennének számítógépek vagy a tornaórát is egy szimpla osztályteremben tartanák és soha nem kerülne elő egy labda vagy egy palánk stb. Szerintünk minden iskolában kellene, hogy legyen egy zeneszoba, ahol lehetne az órákat tartani és amit alkalmanként a gyerekek szabadon használhatnának. Ez a cél bennünk már az Alapítvány létrehozásakor megfogalmazódott, így szerintem mi vagyunk az egyetlen civil szervezet, amely az alapító okiratba foglalta és célként tűzte ki, hogy minden iskolában legyen zeneszoba.
Hogy a végén egy újabb álmom megvalósulásáról is beszámoljak, szépen apránként sikerült összeraknom egy oktatással kapcsolatos honlapot, ami az ősz folyamán fog elindulni. A gitársuli a www.gitarzona.com címen érhető majd el. Teljesen egyedülálló, különleges dolgokkal és folyamatosan bővülő a tananyaggal készülök a tanulni vágyóknak. Elsősorban olyanoknak ajánlom, akik most indulnak el ezen az úton. Igyekszem számukra megadni minden információt, amire szükségük lehet az induláshoz. Persze, akik már kicsit gyakorlottabbak, azokat is várom az oldalamon, ahol a zeneelméleti tesztlapok 11 nehézségi szinten biztosítanak lehetőséget a fejlődésre, gyakorlásra.
Mostanában rengeteg új dolog történt veled: új lemez, új zenekar… Mi jöhet még ezek után? Mik a jövőbeli terveid?
Egyelőre a mostani feladatokra koncentrálok, mert a koncerttel kapcsolatban még nagyon sok a teendő és ugyan Kárpáti Alexandra segít a promócióban, Kisfaludi Gábor a technikai háttér összeállításában, de mivel mindenben nekem kell kimondani az áment, így nagyon sokfelé kell gondolkodnom. Hamarosan érkezik a második és a harmadik live session klipünk, amit még májusban rögzítettünk. A koncert mellett a gitarzona.hu oldal viszi el minden energiám és persze a személyes óráimra is kell koncentrálni. Szerencsés vagyok, hogy azért eszébe jutottam pár művésznek és időről-időre hívnak zenélni, de a következő pár hónapban a saját dolgomra kell koncentrálnom, aztán meglátjuk, hogy mikor, hol, melyik színpadon találkozunk legközelebb. Hiányzik a koncertezés, úgyhogy remélem hamarosan.
Facebook: https://www.facebook.com/zalan.kekkoi
Címlapfotó: Gyöngyösi Zoltán
Az interjú először a Zenész Magazin 2025. októberi számában jelent meg.