A Police egykori gitárosa szerint őt is fel kellett volna tüntetni a világsláger szerzőjeként.
Miközben folytatódik Sting világkörüli turnéja, a „Sting 3.0”, talán alkalmasnak kínálkozik az idő arra, hogy jobban megismerjük a Police slágerének születésének körülményeit, és hogy a zenekar gitárosa, Andy Summers milyen kulcsfontosságú szerepet játszott az Every Breath You Take megalkotásában és sikerében.
A 1983-as Every Breath You Take, mely először kislemezként, majd a trió ötödik és egyben utolsó stúdióalbumán, a Synchronicity-n jelent meg, nemcsak a Police legismertebb dalává, hanem egy egész korszakot meghatározó slágerré vált. Mind Európában, mind az USA-ban a slágerlisták élére került, és 8 hetet töltött el a Billboard Hot 100 listájának első helyén, továbbá két Grammy-díjjal is jutalmazták, köztük „Az év slágere” címmel. A dal ezen kívül elnyerte a neves brit zeneszerzői egyesület, a BASCA Ivor Novello-díját a „Zeneileg és szövegileg legjobb dal” kategóriában. A sláger elsöprő sikerét jól mutatja, hogy az Every Breath You Take lett a legtöbbet eladott kislemez 1983-ban, valamint az egész évtized ötödik legnagyobb eladású kislemeze is.
Mindezek ellenére a Synchronicity című album születése nem volt teljesen zökkenőmentes, ugyanis a banda életét megnehezítették a tagok közti ellentétek az egyéni kreatív elképzelések terén. A konfliktusokat enyhítendő, Sting felvetette annak ötletét, hogy minden egyes bandatag egy saját számot írjon és énekeljen az új albumukon: Így született Andy Summers dala, a Mother, valamint Stewart Copeland dobos saját szerzeménye, a Miss Gradenko. Mindezek ellenére a Synchronicity jelentette a zenekar közös alkotói munkájának a végét, és a nagylemez megjelenését követő turné után elváltak útjaik.
Több, mint 40 év elteltével Summers ekképpen nyilatkozott a Guitar Player magazinnak a Synchronicity kapcsán: „Úgy érzem, jó munkát végeztünk akkor. Úgy gondolom, nehéz helyzetben voltunk. Nyilvánvalóan Sting ki akart lépni a zenekarból, mégis csináltunk egy albumot, ami hatalmas siker lett az egész világon.”
Mindazonáltal Summers-ben még mindig ott van a tüske az Every Breath You Take kapcsán. Már régóta határozottan állítja, hogy őt is megillette volna, hogy szerzőként tüntessék fel, hiszen ő találta ki dal meghatározó részét képező, jellegzetes gitárkíséretet.
„Amikor Sting megírta a dalt, nem is volt benne gitár” – magyarázza Summers. „Csak énekelt ezzel a Hammond-orgona-szerű dologgal, körülbelül, mint Billy Preston. Akkor egyáltalán nem is volt Police-os hangzása. Aztán egyszerűen bementem a stúdióba, és hallottam hozzá az akkordmenetet, majd rögtön megszületett bennem az ötlet, hogy azt a bizonyos riffet játsszam. Ami, ha úgy tetszik, már kimondottan a Police gitárstílusát képviselte.”
„Mára már több, mint 2 milliárd lejátszásnál tart a Spotify-on, tehát valójában a legtöbbet játszott dal a világon” – teszi hozzá Summers. „Ezzel az én gitár riffem az egyik legtöbbet játszott a riff a világon. Azért ez nem olyan rossz.”
Tegyük hozzá, hogy Andy Summersnek abban igaza lehet, hogy a szinte az egész számban végig hallható, karakteres, nehéz, „széles” fogásokat tartalmazó tompított akkordbontogatás lett a dal „védjegye” és tényleg hozzájárulhatott a szám sikeréhez. A dal A-dúrban van, (a lemezen Ab-dúrban) Summers megtehette volna, hogy egy un. kapodasztert felhelyezve a gitárra, sokkal egyszerűbb fogásokkal játssza el a kíséretet, de ő a nehezebb, de hatásosabb játékmódot választotta. Abban is igaza van, hogy a YouTube-on és más helyeken található oktatóanyagok között az egyik leggyakoribb az „Every Breath You Take guitar lesson”. A kérdés csupán az, hogy 1983-ban miért nem jutott eszébe, hogy ő tulajdonképpen társszerző…
Forrás: Guitar Player Magazin
Foto: Flickr - Creative Common Licence