Az Ibanez pár hónapja jelentette meg a világhírű énekes-gitáros, Jon Gomm új signature gitármodelljét, az Ibanez JGM-11-et.
Ennek apropójából a művész november elején európai turnéra indult, melynek során workshopok keretében mutatja be új hangszert. A turné magyarországi állomásának a Mezzoforte Hangszeráruház adott otthont Budapesten, ahol november 7-én a hazai közönség is ingyenesen részt vehetett ezen az eseményen.
A hangszerbolt egyik szegmensét hangulatos, klub atmoszférával rendelkező kis koncertteremmé alakították át. Bár a rendezvény workshopnak volt aposztrofálva, valójában egy minikoncert alkotta a gerincét. Egy nagyon rövid bemutatkozás után Jon jó néhány dalt eljátszott minimális átkötő szövegekkel.
Már az első hangtól kezdve mellbevágóan jól szólt Jon gitárja, lemezminőségben szólaltatta meg dalait, mind a játék igényessége, mind pedig a hangzás szempontjából. Számomra ez egy valóságos csoda volt. Jon Gomm játéktechnikája rettentően összetett. Az akusztikus gitár legutolsó porcikáját is kihasználja, így egy valóságos zenekart szólaltat meg élőben. Létrehoz egy teljes dob groove-ot, basszus szólamot, harmóniát és dallamot, mindezt úgy, hogy közben szinte állandóan hangolgatja a gitár egyes húrjait.
Manapság egyre több előadó munkája érhető el az interneten, akik professzionális, sokszor virtuóz módon művelik a perkusszív egy szál gitáros műfajt, de véleményem szerint Jon Gomm-hoz egyikük sem hasonlítható, ugyanis ennyire zenei módon senki sem használja a technikáját. Mindent megszólaltat, de mégis szellős tud maradni. A szerzeményei változatosak, mert ezek valódi dalok, nem pedig „ürügyek” a technikai virtuozitás megvillantására. Minden kompozíció egy-egy történet, méghozzá rettentően mély érzelmi töltettel.
Az átvezető szövegek nagyon rövidek és frappánsak voltak, remek humorral átitatva. Viselkedése és összekötőszövegei alapján Jon egy végtelenül szimpatikus és szerény ember benyomását keltette. Az angol humorral elmesélt történetei és a mély érzelmi tartalommal rendelkező zenék keverékeként egy nagyon érdekes utazáson vettünk részt mindannyian, akik ott voltunk.
A minikoncert után jött a workshop interaktív része, a kérdések ideje. A közönség jól élt a lehetőséggel, nagyon értelmes kérdések hangzottak el, melyek közül kettőt ki is emelnék. Egy néző megkérdezte, hogy esetleg meghallgathatjuk-e a gitárt effektek nélkül. Itt vélhetően (legalábbis én úgy értelmeztem, hogy) az erősített, de nyers hangra gondolt, de Jon tovább ment, ugyanis teljesen lehalkította a hangszert, előrelépett a közönség első soraiba és teljesen akusztikusan eljátszott egy dalt. Nyilván nem szólt olyan monumentálisan, mint kierősítve, széles téreffekteket használva, de minden hibátlanul, könnyedén megszólalt, és működött. Itt nem volt magyarázkodás, félrebeszélés, hogy „kompresszor nélkül nem jön ki a tapping”, „delay nélkül nem megy”, mert ment… minden… tökéletesen. A mindenféle erősítést nélkülöző, természetes ének- és gitárhang nagyon intim atmoszférát teremtett.
A másik kulcsfontosságú kérdés egy hölgytől hangzott el, aki a dalszerzésről faggatta a művészt. Erre a kérdésre Jon egy röpke 20-30 perces választ adott, melynek során az este korábbi szakaszában már játszott dalát, a Cocoon-t vette elő példának. Válaszában kiemelte a dal születésével kapcsolatos motiváció fontosságát, a dallam létrejöttének lehetőségeit, a hangszerelés kapcsán pedig betekintést adott különleges játéktechnikájába oly módon, hogy a példa dal refrénjét bontotta alkotóelemeire.
Elmondása szerint nagyon egyszerű dolgokat játszik, csak sokszor 4-5 ilyen funkciót egyszerre. A közönség kuncogással, halk nevetéssel konstatálta a kijelentés igazságtartalmát és iróniáját, mert egyenként valóban egyszerűek, de mindet egyszerre játszva már szinte nem evilági komplexitású a dolog. A hangszerelés és a szólamok felrakása kapcsán bemutatta Ibanez JGM-11-es modelljét, elmesélte, hogy ez a kifejezetten számára testreszabott hangszer hogyan is adja meg a lehetőséget a fejében lévő dolgok megvalósításához. A válasz utolsó szakaszában pedig kitért arra, hogy a dal végső ruhába öltöztetésekor hogyan is használja a különböző soundok-okat, effekteket, hogyan is kerül háromdimenziós térbe a végeredmény. A válasza végén mosolyogva annyit mondott, hogy „…ennyi, nem tudok többet mondani, mindent tudtok”. Erre kérdésre adott válaszára fűzve beszélt a dalszerzéssel kapcsolatos mentális dolgokról, játéktechnikájáról, a hangszeréről és a megszólalás fortélyairól. Az est végén még eljátszott három dalt, zárásként pedig a leghíresebbet a, Passionflower-t.
Borbély Tamás és Jon Gomm
Varázslatos zenei utazáson vehetett részt, aki jelen volt ezen az estén. Jon Gomm az új hangszerével kapcsolatban pár napja azt írta a közösségi médiában, hogy „Music just pours out of it like water”, vagyis „A zene csak úgy ömlik belőle, mint a víz”. Nos, igazság szerint a zene magából Jon Gomm-ból ömlik úgy, mint a víz… a hangszer, és a különleges játéktechnika pedig azok a csodálatos eszközök, csatornák, melyeken keresztül ez eljut hozzánk.
Ibanez JGM-11
Nagyon nagy köszönet a Mezzoforte Hangszeráruháznak, Csámpai Károlynak és csapatának, valamint az Ibanez Magyarországnak, hogy megszervezték ezt az esetet! Az Ibanez részéről Szabó Zoli az esemény végén arra bíztatott mindenkit, hogy jelezzen vissza, mi tetszett, mi nem tetszett az estével kapcsolatban, és hogy egyáltalán legyen-e a jövőben hasonló rendezvény. Én (szerintem nem csak a magam nevében) a lehető leghangosabban jelezném, hogy: igen, mindenképpen legyen még ilyen!
Fotók: http://www.sosdesign.hu