Az ausztrál gitárvirtuóz elmeséli, hogy Chat Atkins iránti rajongása miatt kezdetben küzdenie kellett, hogy megértse a Stones és Beatles köröli hype-ot.
Tommy Emmanuel, mindig is nagy Chet Atkins-rajongó volt – egészen pontosan hatéves kora óta, amikor először hallotta Atkins zenéjét a rádióban. Azonban ennek a rajongásnak voltak hátulütői is, mégpedig az, hogy az ifjú Tommy Emmanuel nem igazán értette a Rolling Stones és a Beatles körüli őrületet, amikor anno a két legendás zenekar berobbant a köztudatba.
„Nem szabad elfelejteni, én egy vidéki srác vagyok. Így amikor először hallottam Chet Atkins-t és hozzá hasonlókat, ők hihetetlen tisztán, remek hangzással és jó ötletekkel játszottak” – mesélte Emmanuel egy a Jay Jay French Connection podcastnak adott interjúban.
„Amikor először meghallottam a Rolling Stones-t, számomra úgy szóltak, mint egy rossz gimnáziumi zenekar, egyáltalán nem tudtam hova tenni őket. Hol hamisak voltak, hol nem, Jagger pedig úgy énekelt, mintha nem érdekelné az egész. A testvéremmel azon tanakodtunk, hogy mégis mit esznek az emberek ezen a szemeten? Ugyanis mi hozzá voltunk szokva az Atkins-féle gyönyörű, kidolgozott dalokhoz.”
„Természetesen imádom a Rolling Stones-t, és imádom a Beatlest, imádom a zenéjük varázsát, azonban jó időbe tellett, mire elkezdtem értékelni őket, mivel tudatlan voltam. Fogalmam se volt semmiről. Amikor valaki akkoriban azt mondta, hogy, figyelj, ez egy jó gitáros, arra rögtön az volt a válaszom, hogy a lába nyomába sem érhet Chet Atkinsnek.”
„Kisgyerekként nagyon magasra tette számomra lécet, hiszen hétéves koromban hallottam először a Windy and Warm-ot a rádióban. Hallottam, hogy mindent egyszerre játszik, csak azt nem tudtam, hogy mit csinál és hogyan. És mindenki azt mondta, hogy ne foglalkozzak ezzel, mert ez egy felvételi trükk, nem lehet mindezt egyszerre eljátszani. Pedig én hallottam. Csak nem tudtam még, hogy játsszam el.”
Az említett Windy and Warm Tommy Emmanuel előadásában
Tommy Emmanuel azt is hozzátette, hogy gyermekkorában lenyűgözte Atkins játéka és fingerstyle technikája, mely egyszerre szólaltatta meg a basszusszólamot a ritmust és a dallamot. „Nem ismertem ezt a játéktechnikát. Csak azt tudtam, mit hallok. És elkezdtem kísérletezni, hogyan tudnám előállítani ezt a tompított basszust, mindeközben próbáltam rávenni az ujjaimat, hogy így játsszák a dallamokat, ami borzasztó nehéz volt. Nyolcéves voltam.”
Emmanuel már számos interjúban tett említést arról, milyen nagy hatással volt rá Chet Atkins a saját, komplikált, dallamközpontú játéktechnikájának kialakításában. „Én ezt egy afféle tudományos kísérletnek hívom. Mintha valaki egyszerre akarna zsonglőrködni és kártyát osztani, ami már túl sok.”
Az azóta eltelt évtizedek megmutatták, hogy Atkins játéka nem „túl sok” Tommy Emmanuel számára, akit jelenleg a világ egyik legjobb fingerstyle gitárosaként tartanak számon.
Fotó: CC Licence / Flickr / Rosana Prada