zenesz_logo.png



– HEGEDŰS ISTVÁN – Nemecsek. Ugyan ki ne ismerné e nevet, amit a kultikus regényben egyfajta büntetésként előbb csupa kis, végezetül csupa nagybetűvel írtak.

A név hallatán azonnal előbukkan a retinánkba égett kép a vékonydongájú, törékeny, kistermetű, szőke, kékszemű kissrácról, a Pál utcai fiúk örök közlegényéről, akiről kiderül, ha a sors úgy hozza, képes hőssé lenni. Egy, a cél, a „drága grund” érdekében magát feláldozni kész, ám szerény hős. Nagyobb, mint a vörösinges Áts Feri.

 

417405683 24542546872027108 side 750x

 

A hetvenes évek tinédzserjeinek retináján ugyanakkor megjelenik egy másik kép egy másik Nemecsekről, a zenészről. Az ugyancsak vékonydongájú, törékeny, kistermetű, kissé loboncos, hosszú fekete hajú, sötétszemüveges kissrácról, a ma már csak ősnek nevezett, amúgy „Aranykorszakos Mini” közlegényéről. Igen, közlegény, aki a második vonalban szerényen, ám annál nagyobb lelkesedéssel, alázattal, magas szakmai színvonalon és magas hőfokon izzítva teszi a dolgát a dobok mögött. Ő ettől lesz hős.

1972. Ülünk a Bem rakparti művház fényesre lakkozott padlójára kiszórt párnákon, figyeljük a zenét, tekintetünk a színpadot pásztázza. Négy, húszas éveiben járó fiatal, akik tele hittel, reménnyel, lelkesedéssel, kompromisszumok nélkül hisznek a zene, a saját zenéjük erejében, mindenhatóságában. Nem rajtuk múlott… Ők mindent megtettek. Minden szem Nemecsekre tapad, amikor szólójában fáradhatatlanul, jellegzetes kéz- és testtartással, és hihetetlen zeneiséggel, ízzel csap le a bőrökre, a cinekre, miközben szájában egy fürdőszobai zuhany gégecsővel levegőt préselve a dobtestbe, valami egészen elképesztő, különleges hangokat csal elő ütőhangszeréből. Az egyéniség, tehetség, a kreativitás utat tör magának.

 417480590 24542546838693778 cin

 

Talán ezért is sorsszerű, hogy nem ereszt hosszú gyökeret fiatalságának első és egyik kedvenc formációjában, a Szivárványban, és búcsút intve a Purple, Zeppelin nótáknak Török Ádám hívására beül a Mini dobfelszerelése mögé. Ugyanezen okból a Mini után, Komár László oldalán a country-rock and rollos Sprintben, vagy épp a keményebb rockzenét zászlajára tűző Missió zenekarban sem ereszt gyökeret. Marad a színház zenekari árka és a fiatalok oktatása. Akiknek jó szívvel és ugyanazon tűzzel, hévvel, fiatalos lelkesedéssel adja tovább a Mini, a Deep Purple, a Led Zeppelin és a többi rock-blues, progresszív, illetve dzsessz klasszikusok zenei örökségének ütőstudományát.

 

417460151 24542544575360671 Mini 600x

 

Aligha lehetett boldogabb ember Nemecseknél, amikor 2011-ben, az ős-Mini megalakulásának négy évtizedes évfordulójára engedve a hívó szónak, újra elfoglalja a dobszéket. Bem rakpart, Tabán, vidéki fellépések. Maroknyi, de lelkes, kitartó közönség – és siker. Barátok és irigyek. Jóakarók és számító érdekemberek. Ahogy ez lenni szokott. De mégis: öt gyönyörű esztendő a fergeteges, vagy éppen szerényebb bulikkal, a mikrobuszozás, a sztorizások jókedvű, közös élményével. Aztán ennek is vége szakad. Betegsége mellett is csak a számítógépet bújja, visszaidézve a régről fellelhető, illetve a közelmúlt Mini eseményeinek történéseit. Mindig napra készen. Újdonságokat, apróbb részleteket újra és újra felfedezve.

 

417527838 24542544872027308 smile 600x

 

Kevés, nagyon kevés embert avatott be magánéletének féltett titkába, szörnyű betegségébe. De bizakodtunk. Aztán a korábbi hosszas telefonbeszélgetések is egyre ritkultak, mígnem jött a dermesztő hír. 2024. január 7-én hosszú és érdemtelen szenvedés után Németh Tamás Nemecsek visszaadta lelkét Teremtőjének.  

Molnár Ferenc Nemecsekje, a közlegény, hétköznapi, egyszerű, szerény hős volt. Mert egy közlegény is tud hős lenni, sőt ő tud igazán hős lenni. Aki, nem akart meghalni, mégis életét áldozta a „drága grundért”. Az ős-Mini „közlegény” Nemecsekje a mai kor, a XX. és XXI. század hétköznapi, egyszerű, szerény hőse. Hős a maga területén. Egy Ember, aki barát volt, becsülettel, tisztességgel látta el feladatát, aki nem csupán komolyan vette, de tudta, érezte is azt; lelkesedett, majd, ha másként nem, tanítványainak továbbadta, ami felhalmozódott benne. Amiért érdemes volt élnie. A zenén túl, illetve amellett feleségéért, Gyöngyiért, akit mindennél, mindenkinél jobban, hűségesen szeretett. Kiskutyusáért, Mukiért, akiről felülmúlhatatlan szeretettel gondoskodott. És persze a nagy szerelemért, a Miniért is. Még akkor is, ha valójában már nem lehetett jelen. De lélekben és virtuálisan mindig jelen volt.

Ő volt „a” Nemecsek. Mint Molnár Ferenc regényének utolsó lapjain, a rock történelemkönyvében is – a hősöknek kijáró csupa nagybetűvel.


A fotókért külön köszönet jár Mönich Lászlónak.