– NAGY ANITA – Az Aurevoir. zenéjében a pop és rock elemek mellett a Kárpát-medence népzenéjének és az angolszász beat-folknak hatásai figyelhetők meg. Nagy sikerű Budapest Park koncertjük után beszélgettem Agócs Mártonnal.
Április 27-én koncerteztetek a Budapest Parkban, mesélnél róla, hogy sikerült?
Az eddigi legnagyobb önálló koncertünk volt, ehhez mérten izgultunk is. De utólag nagyon jónak értékelte mindenki, barátok, kollégák, sőt, még a szüleim is.
Hogyan lehet megküzdeni a fellépések előtti lámpalázzal? Pozitív vagy negatív hatással van rátok?
Belül mindenképp úgy érzed, hogy negatív a hatása, de nem rontja el a koncertet, csak a zenészek egy kicsit rosszabbul érzik magukat. Egyébként nagyon sok alkohollal lehet ezt oldani, de – hogy is mondjam – ez a foglalkozás erősen a szakmai dolgok rovására tud menni, úgyhogy nem ajánlom. Meg ezek a nagyon nagy koncertek mindig „izgulósak”, nem lehet vele mit kezdeni. Esetleg azt, hogy már harminc éve a pályán vagy és van annyi rutinod, hogy ezt le tudd küzdeni. De nekünk 8 éves zenekarként ez most szerintem elkerülhetetlen volt.
Hogy érzed, melyik koncerteteknek volt eddig a legnagyobb tétje?
A legelső koncertünk előtt voltam a legidegesebb, de a mostani Parkos is toplistás. Nagyon régóta nem izgultam a színpadon, jó pár éve eltűnt ez az életemből és most, mint egy régi jó barát, visszatért ez az érzés.
Hol volt az előbb említett legelső koncertetek nyolc évvel ezelőtt?
A Bem moziban tartottuk a Margit híd mellett, 2015 március 20-án és öt dalt játszottunk el, és meglepően jól sikerült. Talán emiatt beszélhetünk most is, mert amúgy eredetileg csak arra az egy koncertre álltunk össze, dehát túl jól sikerült – vagy legalábbis mi így éreztük – így muszáj volt folytatni. Amit érzelmileg talán a legerősebbnek értékelnék, az a tavalyi BelFeszt nagyszínpados koncertünk, amivel egy gyerekkori vágyam valósult meg. Emlékszem a konkrét emlékre gimis koromból, hogy állok a közönség sorai között és arra gondolok, hogy úristen egyszer majd én is ott fogok állni, ezen a színpadon. És ez tavaly sikerült. Még most is kicsit hihetetlen.
Mennyire volt nehéz az idáig vezető út?
Nem nevezném nehéznek, mert a legjobb barátaimmal zenélek együtt és a kedvenc zenekaromban játszom, tehát ha sok is a munka része, egy pillanatig nem nevezném megterhelőnek. Inkább az a nehéz, hogy összeegyeztessük a zenei pályát a civil élettel. Az, hogy megéljünk a zenélésből, még sajnos elég távoli, és az a fura helyzet van, hogy gyakorlatilag egy főállás a zenélés, mégsem keresünk belőle annyit, ami elég lenne a megélhetésre, ezért kell még egy főállás. Az egy seggel két lovat megülni tipikus esete. Néha nagyon nehéz, de nem akarok panaszkodni, mert a zenélés a világ egyik legjobb dolga.
Láttam, hogy már megtalálható a Facebook oldalatokon a nyári fellépések listája. Ki tudnál emelni olyan fellépést a nyárról, amit nagyon vártok vagy különleges dologgal készültök?
Lesz egy zsámbéki nagykoncertünk amit azért is várunk nagyon, mert hát zsámbéki a zenekar. Mindig nagy ünnep a számunkra, amikor hazai pályán játszhatunk. Emellett talán a Művészetek Völgye és a Fishing On Orfű az, amit a legjobban várok, de igazából az egész nyár nagyon jó lesz, és baromi jó volt – pont a napokban – végigfutni a koncertnaptáron, és konstatálni, hogy csak nagyon jó helyeken fogunk játszani.
Nyolcan vagytok a zenekarban, mennyire nehéz összemenedzselni a fellépéseket és a közös munkát?
A fellépésekkel nincs gond, mert általában jó előre megvannak az időpontok, ezért lehet úgy alakítani az életet, hogy ne legyen arra a napra elfoglaltsága senkinek. A próbákat és minden egyéb – hasonlóan fontos dolgot – már nehezebb összeegyeztetni, de hál’ istennek fontos mindenkinek annyira a zenekar, hogy meg tudjuk ezt is oldani.
A dalokat ki írja?
Általában a Fejér Misi vagy én hozunk egy ötletet, ami után hosszú műhelymunka következik. A próbákon továbbgondoljuk, átírjuk a dalokat és mindenki belerakja saját magát. A sorvezetőt, az alapgondolatot hozzuk általában a Misivel de volt arra is példa, hogy más hozta az ötletet. A szövegeknél, ha saját szövegről van szó, Misi vagy én írjuk, általában az hozza a szöveget, aki a dalt is hozta, de volt olyan is, hogy írtam egy refrént, de a verzére nem volt ötletem, viszont a Misi be tudta fejezni, és fordítva stb.
Úgy határozzátok meg a stílusotokat, hogy ethno-beat. Mennyire terveztek a jövőben ebből kikacsingatni?
Folyamatosan próbáljuk tágítani a zenei inspirációnkat és a saját hangzásukat, ezért ezek a „kikacsintások” folyamatosan meglesznek. Az alapkoncepció, ez az ethno-beat dolog mindig benne lesz. De ez igazából csak annyit jelent, hogy a táncházmozgalom és a beatmozgalom zenekarai a kedvenceink és azok voltak ránk a legnagyobb hatással, és ha akarnánk sem tudnánk kiirtani magunkból.
Egy hónapja jelent meg a „Szólok, hogyha elfelejtenél” című dalotok. Mi inspirálta?
Ez egy fesztivál himnusza és felkérésre íródott. Egy kicsit féltem is tőle, mert minden zenész abban a romantikus elképzelésben ringatja magát, hogy ez művészet, ezért direkt, rendelésre nem lehet számot írni, mert nem lesz olyan jó. Nagy öröm volt végignézni, hogy pusztán szakmai dolgokból kiindulva, úgymond kérésre is lehet dalt írni. És természetesen miután elkezdett kialakulni a szöveg, megjöttek hozzá különféle érzelmek és a végtermék szerintem egy szép és igaz dal lett.
Melyik dalotokat szereted a legjobban?
Mindig az éppen aktuális legújabbat, ez ilyen zenész dolog, azt hiszem. De mondok egy-két régebbi kedvencet is: például az Esthajnalt nagyon szeretem, meg a Tüzes sajgó szép is nagyon nagy favorit. A Tüzes, sajgót azért szeretem, mert megtörténik benne az egyik kedvenc zenei megoldásom: a dalban feldolgozott népdal egyszer csak – éles váltással – megszólal autentikus hangszerelésben is. Ráadásul a Fonó zenekaros, feketeöves vonósok játszották fel ezt a részt, így amellett, hogy jól szólt, még nagyon jól is van eljátszva.
Ebben az évben mit várhatnak tőletek a rajongók, lesznek új dalok?
Egy új dalunk biztosan lesz idén, szerintem ősszel fogunk komolyabban nekiállni az új lemezünk anyagának, ami nem tudom, hogy jövőre elkészül-e, vagy csak két év múlva. Kivételesen nem úgy állunk neki a lemezírásnak, hogy hamarabb foglalunk le lemezbemutató dátumot, mint ahogy az első próba megtörtént volna. És ha két év múlva jön ki a lemez, végül is az se baj mert akkor lesz tízéves a zenekar, és egy új lemezzel ünnepelni az első 10 évünket igazán méltó és tényleg ünnepélyes. Reméljük, hogy legkésőbb addig összejön.
Köszönöm az interjút!
Update: Az augusztus 26-i Kobuci Kert koncertre minden jegy elkelt, de augusztus 27., a ráadásnapon is meghallgathatjátok az Aurevoir. zenekart.
Az interjú először a Zenész Magazin júniusi, 238. számában volt olvasható.