Zenész Magazin logó



89 éves korában elhunyt Wayne Shorter szaxofonos, zeneszerző, aki együtt játszott Miles Davis-szel és Zoe Zawinullal is.

Nyolc évtizeden átívelő karrierje során – melyet összesen 12 Grammy-díjjal ismertek el – Wayne Shorter egyike volt a jazz legtermékenyebb és legfigyelemreméltóbb alakjainak, hiszen nemcsak kiterjesztette a műfaj határait, hanem számos más zenei stílussal is ötvözte azt.

Wayne Shorter a New Jersey állambeli Newark-ban született, zenei pályafutását pedig az Art Blakey and the Jazz Messengers bandában kezdte, a jazz világ olyan neves alakjaival játszott, mint például Lee Morgan és Freddie Hubbard. Öt évvel később John Coltrane helyét foglalhatta el a Miles Davis Quintetben, melyben az ikonikus jazz zongorista (és a Shorterhez hasonlóan szintén buddhista) Herbie Hancock-kal közösen játszott. A fenti felállás – melyet Ron Carter bőgős és Tony Williams dobos tettek teljessé – az 1965-ös nagysikerű E.S.P. című nagylemezen mutatkozott be, majd végigkísérte Davist a fúziós jazz műfajában tett felfedezései során, aminek méltán elismert mérföldkövei az In a Silent Way, a Miles in the Sky, a Nefertiti valamint a korszaklaktó Bitches Brew című albumok. Az utóbbi két lemezen egyébként Shorter saját szerzeményei is hallhatók.

Wayne Shorter a Miles Davis Quintetben eltöltött éveket követően Joe Zawinul zongoristával közösen 1970-ben alapította meg a legendás Weather Report formációt, mely a funky és world music elemeinek felhasználásával tovább szélesítette a fúziós jazz műfaját.

Shorter korábban azt nyilatkozta, hogy miközben színpadon van, és játszik, mindig észben tartja, hogy ő maga elsősorban ember, és csak másodsorban zenész. „Mielőtt megismerkedtem volna a buddhizmussal, nem így éreztem. Korábban minden fellépés arról szólt számomra, hogy zenészként előadok valamit. Most pedig emberként adok elő.”

Wayne Shorter még bőven a 80-as évein túl is folytatta munkásságát. 88 éves korában a négyszeres Grammy-díjas Esperanza Spalding énekes-basszusgitáros-zeneszerzővel megalkotta első operáját Iphigenia címmel, melyet életművének folytatásának, nem pedig befejező csúcspontjaként értékelt.

Az alábbi Weather Report számot feltehetően mindenki ismeri, szinte sláger volt és annyi feldolgozást ért meg, mint kevés jazz kompozíció…