zenesz_logo.png



Telefon: - Van kedved menni a Warwick Bass Campre? Gyomor-golyó, pulzus-ezer, mosoly állandósult-idétlen-béna Én: - Van! Innen már csak pénz kellett, meg benzin, meg matrica, meg idő, meg egy GPS. Végülis mégiscsak 14 világsztár tanít 5 napig, zsírtüdőmájvese, max utána nem eszünk...

- 1. rész -

 

Az út

Az út a maga 755 kilométerével első ránézésre hosszúnak tűnik, és az is!  Bár akkor még nem tudtam, hogy miért. Úgy gondoltam, egy enyhén germános tuning, háromajtós Astra G stílusos társ egy ilyen úthoz - majd bandázok a kúton a német Golfosokkal -, így hangszereim a csomagtartóba, aprósüti a jobb egyre, pályamatrica a szélvédőre (szlovák és cseh, az egyiket alulra, a másikat felülre, ha összekeveritek, akkor szétbírságolnak a helyiek!!!), és indulás! A GPS-ből Andrea hangja zengett végig, nem olyan kedves, mint az otthonié, de megteszi. Pozsonyig nem is volt igazán gond, onnantól viszont egészen Prágáig az autópályát valószínűleg a világörökség részévé nyilvánították, mert kb. 150 éve nem lett felújítva. Kísértetiesen emlékeztetett a kelet-német Schönefeld repülőtér kátránnyal ragasztott

leszállópályájára ’89-ből. Valahol jó érzés volt tudni, hogy a dolgok nem változnak.

E kellemetlen 400 kilométer után, melyet körülbelül 110 km/órás átlagsebességgel tudtam megtenni, jelentősen javult az út, csak az autóban zörgött már minden. Az utolsó 100 kilométert igazi hegyi, tehénszagú kis utakon vezettem, melyeket kedves városkák, birkákkecskékzergék színesítettek. A német szakasz  - az utolsó 20 kilométer - egysávos, korlát nélküli szerpentinen vezet végig (ennyit arról, hogy majd a német autópályán kitaposhatom a vas lelkét, viszlát Cobra 11). A helyiek ismerték az utat, én nem. Ez meg is látszott, hisz’ mindig én, balgabarom álltam félre, amikor szembe jöttek. Ők még csak nem is lassítottak.

Érkezés a célhoz

Markneukirchen egyébként csodálatos kisváros, régi hangszerész családokkal. Az első igazán furcsa érzés az volt egy magyar basszusgitáros számára, hogy amikor begurultam a Warwick gyár kapuján, nem kiabált utánam a helyi pistabácsi, hogy „Hé, hová megy?!?!”, ugyanis nem volt porta. És a kapu is nyitva volt. A gyár amúgy egy nagy szürke épület - bár azok közt inkább szépnek számít -, az oldalán hatalmas WARWICK és FRAMUS logókkal.

 296804_4439178494813_1789538604_n-small.jpg
A főépületbe belépve, balkéz felől recepció, ahol egy idősebb úr beszélget egy nagy darab fekete palival (piros poló, fekete nadrág, fehér Nike). A nagydarab hangosan nevetgélve, kissé visító hangon sztorizik. Ő Ralphe Armstrong! (Itt jegyezném meg, hogy nem fogok minden egyes basszgitárost megmagyarázni,tessék rájuk keresni!) Jobbkéz felől egy kisebb terem a regisztrációval, ez amúgy a custom shop terem, erről még lesz szó bőven. A falakon mindenhol signature gitárok lógnak, középen csigalépcső és lift, ezek visznek fel az irodába. Ekkor jön le a lépcsőn egy kb. 60 kilós, bőrdzsekis hobó, kissé megtört járással és egy dekoratív román lánykával. Hehh, baszki, Jonas Hellborg. (A videósok kedvéért, igen, nem véletlen a névazonosság a basszus cucc és a hobó közt!) És előre köszön. Ő, nekem! Jó nyilván azért mert én akkor épp azzal voltam elfoglalva, hogy mégiscsak ő Ő! A beszédközpontom nem annyira működött, de azért sikerült érthetően bemutatkoznom. Nekem érthetően, mert nyilván az én nevemet senki nem tudja rajtam kívül kimondani! Győőőőri Baláááázs.

 

424689_4438314273208_432605128_n-small.jpg


Gondoltam gyorsan fel is megyek az irodába, ahol Andy Irvine volt épp, láttam a teraszon. Már ismertük egymást azóta, hogy itt volt kis hazánkban. A csigalépcsőn „összefutottam” Hans Peter Wilferrel, aki szintén végtelen szeretettel üdvözölt. Az „Ő a mi hősünk!” kifejezést sok mindenkitől hallottam a héten, nem véletlenül! A Warwick és a Framus atyja! Fönt barátkozás, csacsogás, kávé világsztárokkal, magától értetődően! Ez elég kiváltságos pillanatnak minősült, mert közel s távol egy növendék sem volt.
Lényegtelen adminisztáció lent, vissza kocsihoz, el a szállodába, következő falu. 11 kilométer zergebaszó út! És nincs sehol egy benzinkút!!!! Hol fogok a felnikről csacsogni a golfosokkal????? (Most jut eszembe, ha egyszer ti is mentek, ne feledjétek, hogy a cseheknél nem Euro a hivatalos pénz, elfogadják a kúton nyilván, de nem jártok jól, én már csak tudom!!)
    A szálloda 4 csillagos, wellness központ, svédaszalos büfé reggeli, ingyenes medence használat! Juhhúúúúú! Persze, hogy idő nem volt rá! Csak a hülye bass, semmi áztatás! A szoba pont 10 négyzetméterrel volt nagyobb mint a lakás ahol most lakom. Nem is szoba volt hanem lakosztály. De ide is csak aludni jártam. Wifi fizetős, de kell, porno csatorna nincs (a nyugdijasok ezek szerint nem igénylik), minibár választék szegényes, hát nem rockandroll turné, de full! Egyébként a német csatornákon ugyanazok a sextelefonreklámok mennek mint a ’90-es években! Még a számok sem változtak. 0190 123456 és a 0190 800008! És mindezt eléneklik! Vagy elnyögik! Visítozás!


jackywolfgang-small.jpg
    Az első hivatalos program a vacsora, nem a szállodában, hanem egy fogadóban (Alpenhof). Gyakorlatilag az összes alkalmazott bemutatása, vacsora és Jam! (nyilván nem a jam a vacsora, azt a reggelihez adják!) A tanulók: 1 nő 47 manus, 19-től 1000 éves korig, gimnazista is és a Bosch egyik aligazgatója is. Viszonylag kevés hivatásos zenész, kb. én meg talán még 1-2 arc, és alig-alig kottaolvasó zenészek. Ezen mondjuk meglepődtem. Főleg németek, de volt osztrák, cseh, francia, angol, izraeli és Horváth Szekszi Gabival (Nikson zenekar) mi ketten magyarok (a Horváth neki csak a neve!!!). Ezeken a vacsorákon ismerkedtél, muzsikáltál és püffedtre zabáltad magad! A knédli olyan pöpec volt, hmmmm (én azt hittem eddig, hogy az egy fojtós izé). De egyébként is jól főztek. Féltem a barnamártás-marhahús kombótól, de nem ez volt a fő csapásirány! És SÖR! Elképesztő mennyiségben. A Warwick Bass Camp hivatalos nyelve a KonyhaAngol volt! Ezt én is anyanyelvi szinten beszélem, mint mindenki, aki nem fordít túl nagy figyelmet a hülye igeidők és igekötők egyeztetésére! Hisz az fölösleges!!!! Mindenki tudta miről beszélsz! Remélem!

 

Folytatása következik...

 

www.rockforth.hu