Az Esh cég hangszerei ma már nem annyira keresettek. Már-már elkönyveltem, hogy a kiváló minőségű, hagyományos fákkal dolgozó német basszusgitárgyártás a múlté (a Warwickot sosem szerettem, és nem is hagyományos anyagokkal dolgozik), amikor szembetalálkoztam az első Sandberg basszusgitárokkal a Musicminutes hangszerboltban. Eleinte csak Precision- és Jazz Bass-kópiákat láttam tőlük, melyek nem hoztak különösebb lázba, hiszen mindig is a modern hangszereket kedveltem, a "régiekből" legfeljebb a Music Man áll közel hozzám. Ám ezeket a kópiákat próbálgatva is feltűnt, hogy a Sandbergben van valami különleges. Egy basszusgitár minősége számomra elsősorban a mechanikus tulajdonságaiból szűrhető le, és csak másodsorban az elektronikai felszereltségéből – talán hangszerkészítő édesapámtól örököltem ezt a szemléletet. A Sandberg basszusgitárok összes eddigi, általam próbált darabja elnyerte a tetszésemet mechanikai kidolgozás és játékkomfort terén, pedig ebben igen válogatós vagyok, még egy több milliós Foderában is találtam kivetnivalót, ami a rajta való játék kényelmét illeti.
Aztán végre kezembe került egy modern kidolgozású Sandberg is, a Custom széria egy jeles darabja, amit mintegy két és fél napnyi időre kaptam kölcsön, és ezalatt két különféle koncerten és otthoni körülmények között is kipróbáltam. A Custom mint jelző általában arra utal egy hangszernél, hogy azt a vevő kívánságai szerint készítik, a Sandbergnél viszont egy konkrét széria neve is. Minden szériánál rengeteg variáció létezik, ezek egy része szabadon – és felár nélkül – választható (pl. a jávor vagy rózsafa fogólap), míg másokért fizetni kell (pl. hosszabb menzúra, vibrációs kezelés, ébenfa fogólap). A forgalmazó tájékoztatása szerint: „Erre a szériára érvényes specifikációk: mahagóni test, szabadon választott fedlap, öt ponton csavarozott kanadai jávor nyak, 864 mm (34") menzúra, rózsafa fogólap, két darab Delano X-tender pickup és három sávos EQ., push-pull hangerőpotméter (aktív-passzív). Szabadon válaszható a hardware színe, felár nélkül lehet kérni fretless verzióban vagy balkezesben is.”
Már a hangszerboltban próbálgatva is feltűnt, mennyire eltalálták ennek a basszusgitárnak a súlyeloszlását. Hevederrel nyakba véve sem egyik, sem másik oldalra nem húz, a test fonákjának homorú kidolgozása kényelmesen simul a játékos mellkasához, s maga a hangszer meglepően könnyű, pedig nem spórolták ki belőle az anyagot. Ennek a titka a mahagóni test lehet (a mahagóni viszonylag könnyű és puha fa), melynek felszínére egy elég vastag habosjávorgyökér topot ragasztottak (angolul maple burl). Igazán kíváncsi lennék, hogy a csupán esztétikai célokat szolgáló top nélkül, száz százalékos mahagóni testtel milyen lenne az instrumentum súlya és hangja. A cégnél erre is van lehetőség, mivel félig-meddig "custom shop"-ról van szó, rendelhetünk ugyanilyen basszusgitárt jávorgyökér top nélkül vagy más anyagú toppal is.
A nyak a klasszikusnak számító jávorfa (nem gyökér) anyagból van, rózsafa fogólappal. Tartása végig egyenes volt a két és fél nap alatt, nem kellett a pálcán állítanom, pedig a hangszer különböző hőmérsékleti viszonyoknak volt kitéve, és egy húrcserén is átesett. Két koncerten is bizonyíthatott, első alkalommal vonalból, másodízben erősítőből szólalt meg. Mindkét alkalommal egyértelműen megvolt benne az a hangkarakter, ami profivá, mi több, világszínvonalúvá tesz egy basszusgitárt, függetlenül annak márkájától vagy típusától, és ami még nagyobb fegyvertény: az aktív-passzív módot állító kapcsoló mindkét oldalán.
Hangerőkülönbség alig van az aktív és a passzív mód között, aktív módban életre kel a háromsávos EQ, amit én – bevallom – koncerten nemigen használtam, jobban szeretek az erősítőn hangszínezni, ha kell. A Sandbergnél nem kellett: mint általában a profi basszusgitároknak, úgy ennek a hangszernek a hangja is módosítatlan, középállású EQ mellett szólt a legjobban, legteljesebben, legkerekebben. A különleges, ovális alakú Delano X-tender pickupok a legfinomabb Bartolinivel is felveszik a versenyt, de van bennük egy egészséges adag az EMG-k rockos hangszínéből is. magasabb lágéban sem veszít erejéből, nem válik "gitárhanggá", tiszteletet parancsoló basszusgitár-orgánum marad jóval a tizenkettedik bund felett járva, még akkordozás közben is.
Általában nehezen váltok hangszert, eddigi pályám során minden komolyabb basszusgitáromhoz hosszú évekig ragaszkodtam, így ritkán fog el az az érzés új hangszereket próbálgatva, hogy igen, ezt megvenném, hazavinném, és mostantól ezen játszanék. A Sandberg Custom Maple Burl esetében – elismerem – megkísértett ez a gondolat. Bárki is rendelte meg a custom shopban, mintha csak az én igényeimet tartotta volna szem előtt: alacsony húrnyomás, komfortos játék, átütő és kerek hang mindenféle utólagos elektronikai varázslás nélkül. Jelenlegi ára a MusicMinutes-ban bruttó 460 000 forint, ami egy átlagos vásárló számára elsőre soknak tűnhet, ám, ha belegondolunk, alig több egy külföldről beszerezhető, használt Sadowsky vagy Alembic áránál, miközben a Sandbergnek e modellje nyugodt szívvel behelyezhető lenne az említett márkák mellé újonnan is, ugyanabban az árban. Modern felfogású, professzionális zenészek számára készült, akik úgy válogatnak hangszert, hogy ha valamelyiket megveszik, lehetőség szerint életük végéig ne kelljen azt lecserélniük. ( - )
Szendőfi Balázs