Az álmok tényleg valóra válhatnak. Ezt nemrég saját magam tapasztaltam, amikor kezembe vettem azt a nekem készült gitárt, amely korábban csak egy ábránd volt.
Jó pár éve gondolkoztam már azon, hogy saját hangszert készíttetek, végül idén év elején jutottam el oda, hogy kirajzolódott bennem minden paraméter, minden egyes részlet annak kapcsán, hogy hogyan is festene egy számomra kompromisszummentes gitár. A jelenlegi írás nem is egy hagyományos gitárteszt, hanem inkább egy bemutatás, melyen keresztül elmesélem, hogy milyen ötletek, gondolatok és felmerülő igények alapján jutottam el az álomhangszeremhez.
Design, geometriai paraméterek
Körülbelül egy éve készítettem interjút Váradi Péterrel, azzal a hangszerkészítővel, akinek neve egyet jelent a Peter Crow Design márkával. Ebben a beszélgetésben felmerült egy új modell terve, sziluettje, mely nagyon megtetszett. Márciusban megkerestem Petit egy elég részletes listával és megkérdeztem, hogy vállalna-e az általam preferált paraméterekkel, elképzelésekkel felöltöztetni, és az ő új tervei alapján formába önteni egy gitárt. A válasza igen volt, így indult hát el a történet.
Az új, Modern DC névre hallgató Peter Crow Design forma távolról talán egy PRS-re hajazhat, de ha egymás mellé tesszük a két típust, akkor egyértelműen látszik, hogy két teljesen eltérő gitárformáról van szó. Egyes PRS jegyek esetleg inspirációként fellelhetőek benne, de itt a test valamivel kisebb, karcsúbb, a szarvai is jóval kecsesebbek, a felsőbb fekvések jobban elérhetőek, más a kontúr vonalvezetése, mint egy Paul Reed Smith gitárnak, viszont a távoli kötődés érezhető, valószínűleg nekem is ezért tetszett meg elsőre.
Fotó: Szvirida András
A gitár 25,25”-es menzúrával rendelkezik. Ez egy eléggé ritka, nem igazán elterjedt méret, pontosan az átlag PRS és a klasszikus Stratocaster, Telecaster menzúra között helyezkedik el félúton. Azért kértem ezt a skálahosszúságot, mert összességében a gitár kapcsán a Strat-Tele világ felé szerettem volna menni (persze egy egyedi, modern módon), de a kényelmesebb játékérzet miatt a húrfeszítettségen csökkenteni kívántam egy picit. Ezzel a menzúrával eddig csak a PRS 513-as modellnél találkoztam és nagyon elégedett voltam vele.
Mivel az a másik fő hangszerem, így több paraméternél is az 513-as modell szolgált példaként. A potméterek és a pickupváltó ugyanott helyezkednek el ezen a Peter Crow Design hangszeren is, továbbá a nyak profiljaként is az 513-as nyaka volt a kiindulási alap, de annál itt keskenyebb, karcsúbb, számomra komfortosabb nyak lett a végeredmény. A fogólap rózsafából készült, mely 12”-es rádiusszal rendelkezik. Számomra ez a görbület az ideális, ugyanis itt már a szükséges módon le lehet ereszteni a húrokat anélkül, hogy a felső fekvéseknél elhalna a hang nyújtáskor. Az ennél laposabb fogólap nekem nem igazán lenne indokolt. A gitár feje kissé döntött, ezáltal nem szükséges külön húrleszorító, mint a Fendereknél. A fogólapra 22 darab rozsdamentes acél jumbo bund került, egészen pontosan a fellelhető legvastagabb, 2,99 x 1,47mm-es Jescar verzió. Ezek a vastag bundok kényelmesebb játékot, könnyebb nyújtást tesznek lehetővé.
A gitár geometriai paramétereinek megválasztásakor a cél az volt, hogy a lehető legkényelmesebb, legkomfortosabb játékra adjanak lehetőséget. Valaki szereti, ha kicsit küzdeni kell a gitárral, jól bele lehet kapaszkodni a húrokba. Én nem ez a típus vagyok… nem szeretek harcolni, küszködni a gitárral. A hangszer részéről a minél kevesebb ellenállást preferálom, annak ellenére, hogy adott esetben nem finomkodok és nagy dinamikával pengetek, illetve nyújtom a húrokat.
Faanyagok
A faanyagok kiválasztásánál a koncepciót ismét a fent említett Strat-Tele világ felé közelítés határozta meg. A nyak AAAA kategóriájú égetett juharból készült, melyen nagyon szépen látszik a keresztirányú erezet is. Ez egy szép rózsafa fogólappal lett ellátva, mely a legtöbb sorozatgyártásban készült hangszeréhez képest szemmel láthatóan vastagabb. A nyakat belül két karbonszál merevíti, így eléggé nagy stabilitással bír. A testhez csavarozott módon, egy nagyon szépen gravírozott réz neckplate-tel kapcsolódik.
A test égetett császárfából (paulownia) készült, mely egy jelenleg nem túl gyakran használt, de annál érdekesebb hangszerfa. Nagyon rezonáns, kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, hangban a mocsári kőrishez áll talán a legközelebb, súlyra viszont sokkal-sokkal könnyebb. Egyetlen hátránya, hogy nagyon puha, így nehéz megmunkálni és meglehetősen sérülékeny. A Fender bizonyos Paisley modelleket készít ebből, illetve az amerikai Suhr cég is használja, továbbá a német Sandberg márka is előszeretettel készít belőle basszusgitárokat. Ezzel a faanyaggal én egy Sandberg Super Light szériás Jazz Bass-en keresztül ismerkedtem meg. Nagyon elégedett voltam vele, illetve vagyok is a mai napig. Ennél az új gitárnál sikerült kifogni a császárfából is egy égetett verziót, ami extra-pehelysúlyú.
A szintén AAAA kategóriájú, kagylós juhar top gyönyörűen öltözteti a gitárt, de az esztétikai szerepén túl ad neki egy plusz stabilitást, illetve védelmet, melyre a rendkívül puha császárfa bizony rá is szorul. A top a megfelelő balansz megtartásában is szerepet játszik, mivel a test olyannyira könnyű, hogy a juhar réteg nélkül fennállna a fejnehézség veszélye. A fej, a topnál megmaradt fából kapott egy nagyon vékony réteget, mely ugyanazt a gyönyörű piros színt, illetve finish-t viseli, mint a test, így tökéletes esztétikai harmóniában vannak. A nyakállító pálca, illetve a hátoldalon az elektronika- és a tremolófedél nem mindennapi módon a nyak faanyagából kapták fedésüket.
Hardverek
A hangolókulcsok Gotoh márkájúak, satus rendszerűek, így nagyon gyors húrcserét és nagyobb hangolási stabilitást biztosítanak. A gitár a mára világhírűvé vált spanyol Vega Trem cég „VT1 2pt” tremolóját viseli. Ez a tremoló mostanság eléggé felkapott, sok fórum a világ legjobbjaként aposztrofálja és bevallom, én sem találkoztam még jobbal. Kis mérete miatt egy standard tremoló üreg esetében is nagyon nagy utat lehet vele bejárni, szinte már-már Floyd Rose-szerű mélységek és magasságok érhetők el. A rendszer meglepő módon nagyon érzékeny, ugyanakkor mégis brutálisan stabil.
Fotó: Szvirida András
A legkisebb mozdulatra is reagál, nagyon finom „műtétekre” is alkalmas, de ezzel együtt olyan stabil, hogy két hang megfogásánál, ha az egyik hangot nyújtjuk (country-ban, blues gyakran használt motívumoknál), akkor a fogott hang stabilan a helyén marad. Ezt a jelenséget még egyetlen egy tremolónál sem tapasztaltam, ugyanis a nyújtással óhatatlanul elhúzzuk a rendszert, és a szomszédos húron lévő fogott hang is változik, ereszkedik. A rendszerhez tartozó kar „bivaly erős”, törhetetlen, továbbá ízlés szerinti merevségre szorítható egy fém gyűrűvel. Ami nagyon fontos, hogy abszolút kotyogás- és holtjátékmentes, köszönhető ez vélhetően a karon található több gumigyűrűnek, melyek segítségével mindig „full-kontakt”-ban marad a kar belső része a rendszerrel.
Elektronika, hangszedők
Hangszedők terén a választás a Seymour Duncan Lari Basilio signature szettre esett. Egyrészt ebben láttam a legjobb lehetőséget a már korábban említett modern Strat-Tele koncepcióhoz, másrészt pedig mindig is nagyon tetszett a művésznő által használt sound. Egyértelmű volt, hogy HSS verzióban nekem is egy Telecaster nyak-, és egy nagyjából közepes jelű humbucker híd-hangszedő páros alkotná a rendszer két szélét. Ezek közé pedig, egy őket a Strat köztes állásokra megfelelően kiegészítő középső pickup kerülne. Egy ilyen szettet ismertem, amely gyárilag így van kitalálva és bizonyítottan jól működik, így hát erre esett a választásom. A bekötést tekintve kilenc különböző sound érhető el a gitáron, egy hatállású pickupváltó kar és egy push/pull potméter segítségével. Ez utóbbi a hídi humbuckert felezi. Az Oak Gigsby hatállású kapcsoló, a klasszikus Strat bekötés mellett még a nyak + híd kombinációnak is helyet ad, így hat bekötés mindenféle push/pull kapcsoló használata nélkül, egy mozdulattal elérhető.
Az elektronika része még egy állítható treble bleed áramkör, mely a hangerő letekerésekor megtartja a magas frekvenciákat, ennek köszönhetően nem sötétül, nem tompul el a hang. A dolog érdekessége, hogy ez az áramkör állítható, így egy belső trimmer potméter segítségével be lehet állítani, hogy mennyire legyen agresszív, vagy éppen enyhe a „magasak áttolása” kisebb hangerőn.
Hang
Úgy gondolom, hogy egy teljesen új konstrukciójú custom hangszer esetében tűpontosan nem lehet mondani, hogy hogyan is fog szólni. Csak irányokat, szegmenseket lehet megcélozni, melyeken belül jól be is lehet lőni egy-egy kívánt hangot, de annyi változója van az egyenletnek, hogy a pontos végeredmény csak akkor derül ki, amikor elkészül a hangszer, és az ember belecsap a húrokba. Nekem az állam leesett, amikor ez megtörtént.
Olyan kiegyenlített hangkitartást tapasztaltam, melyet eddig még sohasem. A legeslegfelsőbb fekvésekben is ugyanúgy szól a hang, mint a bárhol máshol. Nem gyengül, nem hal el gyorsabban (mindez nagyon kis húrnyomás mellett). Egy nagyon egyedi, bársonyosan csilingelő hang jellemzi a gitárt, mely minden pickup-állásban átjön. A nyaki pozíció jól hozza a telecaseres dögös hangot, ugyanakkor jelen van benne a Strato-k tisztasága is. Nyak plusz közép esetében megtörténik a Strat-ra jellemző kikönnyített, szellős hang, de egy olyan egyedi fénnyel rendelkezik, mintha egy Telecaster középső állása is hozzá lenne keverve bizonyos mértékben. A középső hangszedő hangjának önmagában sosem voltam a rajongója, mindig csak színező, vagy „fűszer” hangszedőnek használtam a többivel együtt, de itt más a helyzet.
Fotó: Szvirida András
Nagyon jó pattogós, ropogós tulajdonsággal rendelkezik mindenféle buta orrhang nélkül (mint a középső hangszedők nagyon sok esetben). A nyak plusz közép esetében egy teljesen hiteles, modern Telecaster hangzást nyújt, mely árnyalható a humbucker felezésével. Ez az árnyalás igaz természetesen a közép plusz híd-állásra is. A hídi hangszedőt humbuckerként használva meglepően tiszta marad a hang, akár tisztán is jól használható, nem éles, nem vág bántóan, nem húzza agresszíven középre a soundot, de megfelelő torzítás mellett azért harapni is tud rendesen. Felezve egy dróthangúbb, inkább vintage irányt vesz, leginkább egy Telecaster hídi hanghoz hasonlítható.
Hang tekintetében is abszolút sikerült eltalálni azt az irányt, melyet szerettem volna, sőt nem is akárhogyan, hiszen olyan egyediséggel énekel ez a gitár, melyre egyáltalán nem számítottam.
Fotó: Szvirida András
Összefoglalás
Nagy elvárásaim voltak ezzel a hangszerrel kapcsolatban, de bevallom minden várakozásomat messze felülmúlta az esztétika, a kényelem és a hangi adottságok terén is. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy álmaim gitárját tartom a kezemben. Élmény volt követni készülésének sok hónapos folyamatát is. Péter munkáját és hozzáállását messzemenőkig csak dicsérni tudom, nagyon nagy alázattal és maximalizmussal dolgozott ezen a hangszeren. Sok ponton nem volt egyszerű a feladat, de egyszer sem mondta, hogy mást javasolna. Mindig az volt a válasz, hogy ha én így, vagy úgy szeretném, akkor az úgy lesz, megoldja. Amikor átadás után méltattam a végeredményt, akkor annyit mondott:
„Ez volt a cél, lélekkel megépíteni a nem létezőt.”
Ezt érzem is rajta. Ezúton is nagyon köszönöm!
Specifikáció
Testforma: Modern DC
Test: égetett császárfa
Top: kagylós juhar (AAAA kategória)
Nyak: égetett juhar (AAAA kategória), dupla karbonszál erősítéssel, kétirányú pálcával
Nyak-test kapcsolat: csavarozott (gravírozott, réz neck-plate-tel rendelkezik)
Fogólap: rózsafa
Fogólap rádiusz: 12”
Menzúra: 25,25”
Bundok: 22 db rozsdamentes acél jumbo (2,98mm) Jescar bund
Tremoló: Vega Trem VT1 2pt
Hangolókulcsok: Gotoh (satus)
Nut: Graphtech (42mm)
Hangszedők: HSS, Seymour Duncan Lari Basilio signature szett
Pickup-váltó: 6 állású Oak Gigsby
Potméterek: CTS 500k log tone (push/pull: hídi hangszedőt felezi), CTS 500k log hangerő (állítható treble bleed funkcióval)
Aljzat: Pure Tone 6,3” (mono)
Szín: Dragon’s blood red
Finish: poliészter magas fényű lakkozás
Elektronika-, tremoló fedél: juharfa
Hevedertartó: Schaller straplock
Súly: 2,7 kg