Amolyan bevezető kérdésként, bemutatnád néhány mondatban a TÝR zenekart?
A TÝR zenekar egy Feröer szigeteki viking/heavy/folk-metal banda, legalábbis ezekkel az attribútumokkal szokták illetni. 1998-ban Heri Joensen, a mindenkori énekes-gitáros és a basszeros Gunnar H. Thomsen alapították, valamint Kári Streymoy, aki az első dobos volt. Terji, tavaly szállt ki 17 év után, ő amúgy 2001 környékén csatlakozott. Úgy gondolom, ő is, mi is jól jártunk ezzel a kis vérfrissítéssel.
Én 2016 óta vagyok a zenekarban, Facebookon keresztül kezdtünk el Herivel egyeztetni. 2010-ben az előző zenekarommal, a Dalriadával turnéztunk együtt egy orosz zenekarral, az Arkonával, akik folk/black stíluson belül elég ismertek. Nagyon összebarátkoztunk velük és a menedzserükkel, Antonnal, aki több más metal bandának is dolgozik. Ő ajánlott be engem, amikor kiderült, hogy a TÝR dobost keres. Azt kérték, hogy tanuljak meg egy dalt és játsszam fel, amiről videót küldtem. Kicsit szokatlan volt a sok páratlan ritmus és furcsa ritmusváltás főleg a korai zenéjükben. Végül három hónapom volt 23 dal megtanulására. Volt olyan szám, amit egy délután tanultam meg, volt olyan, amihez már majdnem egy hét kellett.
Törted a dobverőket?
Eléggé. Akkor már majdnem húsz éve doboltam és úgy gondoltam, összeszedtem már némi rutint. Erre jött néhány dal, ami bár nem volt különösen nehéz, de felépítésében teljesen eltért attól, amit addig itthon játszottam. Az elején arról volt szó, hogy csak beugró dobos leszek, végül szerencsére állandóra változott a pozícióm.
Ha a hangzásvilágot és a dalszövegeket nézzük, elég komplex a zenekar, ha jól tudom, a nevetek is egy mitológiai istenséget jelent.
Valójában, TÝR egy istenség a germán mitológiában, a háború, az igazságosság és a kardok istene. Egy keze van, mert Fenrir, a farkas, aki az északi mitológiában döntő szerepet játszik a világégésben, leharapta, amikor megkötözték.
Mennyire izgultál az első koncert előtt?
Úgy, mint előtte soha életemben. Viszonylag jól sikerült a koncert (nyilván volt néhány kisebb-nagyobb bakim) és elérkeztünk az utolsó dalhoz. Fülmonitorral játszottunk, szólt a metronóm, elindult az utolsó szám és hirtelen realizálódott, hogy elfelejtettem a kezdőtémát. Gyorsan odaüvöltöttem a többieknek, hogy melyik szám ez, adják meg az első hangot, onnantól már szerencsére eszembe jutott. Az idegességtől teljesen leblokkolt az agyam.
Mennyire volt nehéz beilleszkedni ebbe a zenekarba, mennyire más, mint amit megszoktál?
A turnék azok, amik nagyobb kaliberűek. Rengeteget utazunk repülővel és a nightliner turné nekem újdonság volt, az, hogy hetekre beköltözök egy buszba húsz másik emberrel. Én ezt nagyon élvezem, mindig is erre vágytam. Új gitárosunk, Vörös Attila csatlakozása óta úgy érzem, nagyon egyben vagyunk, feszesebben tudunk játszani. Nagyon stabil és erős, amit nyújtani tudunk. Attilával amúgy nem igazán ismertük egymást, volt egy nagy USA turnénk a TÝR-rel és előtte elmentem a követségre vízumot intézni. Itt találkoztunk össze teljesen véletlenül, Attila is akkor ment szintén vízumot intézni a Satyricon turnéra. Utána Seattle-ben találkoztunk, oda jöttek a fellépésük után after partizni, ahol mi is voltunk. Az az igazság, hogy ebben a műfajban valamilyen szinten mindenki ismer mindenkit.
Nagyok voltak az elvárások feléd a zenekaron belül?
Emberileg egyből nagyon jól működött az egész, Herivel kicsit hűvösebb volt a viszony az elején, de ő ilyen távolságtartóbb ember. A 2016-os, novemberi turnén viszont már mintha mindig is ismertük volna egymást. Mindannyian nagyon erős jellemek, de abszolút úgy érzem, hogy jó barátok lettünk és ez iszonyat fontos egy zenekarban.
Említetted az európai és amerikai turnét, mesélnél róla bővebben? Jártatok Dél-Amerikában is, ott például, hogy fogadták a viking metált?
A dél-amerikai és mexikói rajongók meglepő módon a legelvakultabbak és fanatikusabbak. A viking mondavilág, a különböző északi zenék, illetve igazából alapvetően a metal valami miatt nagyon működik ott. A saját kultúrájukhoz való kötődés is mintha erősebb lenne ezekben az országokban, talán ezért is szívják magukba az olyan zenéket, amik ősi szokásokkal, mitológiával foglalkoznak.
Ha visszagondolsz az eddigiekre, melyik volt a legemlékezetesebb koncerted?
Amikor Seattle-ben játszottam, nekem nagyon nagy dolog volt, mert a 90-es években nagy grunge rajongó voltam. Akkoriban suli után összejöttünk a barátokkal, kazettákat cseréltünk és azon gondolkodtunk, milyen lehet az a város, ahonnan elindult ez az egész műfaj.
És milyen volt?
Elmentem futni és megnéztem a kikötőt, ennyire volt mindösszesen időm. Egy nagyszerű bakelit lemezboltba is sikerült betérnem, a klubtól 50 méterre. Nem a különlegességével taglózott le a város, hanem azzal, hogy visszagondoltam a gyerekkori énemre és elképzeléseimre, vágyaimra. Igenis el lehet ezt érni, még Magyarországról indulva is.
Az ilyen esetekben általában a legnagyobb visszatartó erő, hogy valaki nem hisz benne…
Pontosan. Amit nekem is rengetegszer mondtak régen, hogy ugyan, majd úgyis kinövöd... Én gyerekfejjel is tudtam, hogy ennek a zenei műfajnak a szeretete nem fog egyhamar elmúlni. Persze nyilván nem veszi senki komolyan, ha 15 évesen valaki azt mondja, hogy rocksztár akar lenni. Sőt, ha valaki 30 évesen azt mondja, szintén kiröhögik, vagy legjobb esetben pofán verik.
Mennyi a day off-otok és hosszú távon mennyire lehet bírni a sok turnét? Említetted, hogy szoktál futni, neked ez stressz oldás?
Turné alatt egymást hergeljük, hogy menjünk edzeni, de alapvetően nincs sok stressz a turnékon. Ha nem rúgsz be minden este, a kiégés veszélye sem forog fenn. Kell a jó fizikum, főleg dobosként.
A dalszövegek közül nem mind, vagy nem teljes egészében vannak angolul.
Így van, feröeri nyelven íródnak, vagy dánul, és van benne kis izlandi is.
Ez hagyományápolás, vagy hozzátartozik az imázshoz?
Igazából mindkettő. A Ferörer szigetek egy nagyon pici ország az Atlanti óceán kellős közepén, mondhatni a semmiben. Skócia északi partjai és Izland között félúton, 18 kis sziget.
Játszottatok már itt is?
Igen és imádom. Régebben sokat túráztam Skóciában és arra a teljesen holdszerű, kopár dombokra emlékeztetett, de még kisebb, egyszerűen alig van hely. A falvak és a városok is a hegyoldalba vannak beleépítve, 51 ezer ember és legalább kétszer annyi birka él itt. Idén visszamegyünk, júliusban lesz koncertünk.
Az új album, a Hel, idén március 8-án jelent meg. Ezt már te doboltad fel, mi volt az album koncepciója?
Az ezt megelőző utolsó lemez 2013-ban jelent meg, azt amúgy session dobos ütötte fel, George Kollias, a Nile dobosa. Mi sem úgy terveztük, hogy ilyen sokára jön az új album, de nagyon elhúzódott a stúdiózás. Én Dániában nyomtam fel Jacob Hansen stúdiójában, ott veszi fel például az Amaranth és a Volbeat a lemezeit. Jacob elképesztően profi hangmérnök és én nagyon élveztem a munkát, nagy élmény volt. A koncepció nagy vonalakban az alvilág témáját járja körül. Heri írta a szövegeket és róla tudni kell, hogy az ő szövegei nem csupán egy jelentéssel bírnak, olvasni kell a sorok között, mindig van benne valami többrétegűség. Van egy elsődleges értelmezés és azon felül még több értelmezési szint. Nemcsak a mitológiai alvilágra kell gondolni, hanem a saját magunkban lévő tudatalattira, azokra a sötét helyekre, amikben néha elmerülünk, és csak nehezen tudunk visszatérni.
Kimondhatjuk, hogy ez egy sötét hangvételű lemez lett?
Igen, van egy-két nyomasztónak ható dal, ugyanakkor nagyon sok energia van benne és nagyon sok erő. Én úgy látom, mint kicsit kívül állóbb szemlélő, hogy ez a legkeményebb lemez a TÝR életében és van egyfajta olyan epikussága, ami szintén nem volt korábban jellemző. Szerintem eltávolodtunk az egyértelműen folkos beütéstől és sokkal inkább a heavy metálnak a pozitív megközelítéséhez jutottunk.
Bírod a sötétséget?
Abszolút, mindig is vonzott az ilyen hangulatú zene, valahogy több értelmet látok benne, mint a vidám zenében. Persze vannak olyan vidám és felületes dalok, amiket elhallgatok, de elmerülni inkább a sötétebb és több rétegű zenében tudok. De valószínűleg minden figyelmesebb zenehallgató ezt mondaná.
Láttam a szép albumborítótok, amin egy farkas visszafordul, ennek mi a jelentése?
Ő Garm, a pokol kutyája, ő őrzi az alvilág kapuját. Havancsák Gyula munkája, aki egy nagyon tehetséges magyar grafikus (és nem utolsósorban maga is zenész), és rengeteg nemzetközileg elismert zenekarnak dolgozott már. A lemezre 13 szám került fel, közel hetven percben. Két videoklipet forgattunk le egyszerre, Szlovéniában és Magyarországon. A második, sztoris videó színészes jeleneteit Erdélyben vettük fel. Január 7-én jelent meg az első szöveges videó, február 7-én jött ki az imázs klip. A harmadik pedig egy feröeri nyelvű balladából született dalra készült, ami egy közel 100 versszakos balladának részlete.
Április 21-én a Barba Negrában Budapesten volt koncertetek, mesélnél erről valamit?
Nagyon jól sikerült a Barbás bulink, rengeteg energiát kaptunk a közönségtől. Két éve játszottunk utoljára itthon, méghozzá Rockmaratonon, de remélhetőleg nem kell újabb két évet várni a következő buliig. Amint újabb Európa-turnéra indulunk, természetesen visszatérünk!
[Tyr]
https://www.facebook.com/tyrband/
Web: http://tyr.fo/