De mi is történt idén május elsején. Egy jókora kofferrel jelentem meg Mezőcsáton a fellépés helyszínén, ahol egy Yamaha pult várta az én LD miksimet. Elsőként öszeállítottuk a az adóvevő egységet, szerencsére minden passzolt, kijelzője kellemes sárgás színben pompázott, ami sötétben kellemes hangulatot kölcsönözhet egy buli alkalmával. Ami a lényeg, hogy gyerekjáték volt belőni a cuccot, alig pár perc és üzemkész volt az egész. Elemeket tettünk bele, amit a markolat lecsavarása után tudtunk behelyezni, egy műanyag tartó teljesen stabilan tartotta a két rúdelemet. Bekapcsolás, Stand by, és a kijelzőn máris látható volt, hogy üzemképes a cucc.
Kívételesen sszehasonlitásra is volt lehetőségem – egy AKG D mikorofon volt bemelegítve – és mivel élőben, fellépés közben akartam kipróbálni az LD-t, így elhatároztam, hogy menet közben váltani fogok a két mike között.
De mivel is állunk szemben. Az LD tetszetős darab, a fej lecsapott tojásformája vételi szempontokból előnyös is lehet, mivel ha egyenesen szájfelé tartjuk, a membrán teljes felületét szemből éri a kiáramló hang, igaz ennek lehetnek hátrányai is. Amikor kézbevettem, teljesen lenyűgözött. Gumiborítású fogófelülete nagyon ergonomikus, teljesen feldobott. Jó érzés volt kézben tartani, és ez a véleményem később sem változott, a „tenyérizzadás” effektus teljesen feledésbe merült. Nekem nagyon bejött…
Szabadtér! Ez több okból is ciki, főleg, ha nincs megfelelő hangvisszaverődés, vagy kontrol cucc, ami azért hangzásban kompenzál. Rövid sound csekk, rendesen szólt, nincs vele semmi gond, jók a mélyek, sziszegnek a magasak, a közepek nem annyira szóltak, de nem volt kellemetlen, igaz ebbe már beleszólt a cucc vége is, ami dacára a jó keverőnek, nem volt egy csúcskategória.
Elindúlt a buli, tűző napon kb. 35 fok árnyékban, a közönség a színpadtól kb 20-25 méterre, valami ernyőszerű dolog volt felettük, szóval gáz, így nem lehet nagyon énekelni. Egy darabig ment a dolog, a mikrofon a bezsédhangokat teljesen jól közvetítette, nekem a mélytartománya nagyon tetszett. Amikor megszólaltak az alapok, és elkezdtem énekelni kicsit korrigálni kellett az arányokon és feljebb kellett tolni a mikrofon hangerjét. Kezdtek előtérbe kerülni a közepek, kicsit elvesztettem az arányérzéket, viszont még mindíg a mélyeket szerettem jobban.
Szemből énekeltem a mikrofonba, amit a lecsapott fejforma is kínált és azt vettem észre, hogy ha nagyon közel tartom időnként bepuffog a hangja. Kissé visszahúztam és változtattam a beéneklési szögön, amitől elmúlt a puffogás veszélye, igaz a mélyek is vesztettek a testességükből, bár ez egyéni izlés dolga, hiszen mindenki maga tudja megállapítani, hogy mit szeret a „saját hangjából” a legjobban visszahallani. Kezdtem megszokni a mikrofon nyújtotta hangzást – csak ne lett volna olyan messze a közönség. Ez idegesített. Nem is bírtam sokáig, lementem a színpadról, hogy közelebb kerlüljek a nagyérdeműhöz, aminek - mint mindíg - , most is nagy sikere volt. Persze ez magánügy - és benne volt a rizikó, hogy a nagy távolság miatt, szétesik az URH hang, ami persze ilyen helyzetben végzetes lehet. De nem esett szét, sőt kimondottan korrekt gyorsasággal vette és adta a jeleket, ráadásúl egy cseppet sem gerjedt be, dacára annak, hogy a hangfalak elött álltam. Jó, van némi rutinom ( úgy kb. 50 esztendő) és már úgy fogom a mikét, hogy ha lehet ne okozzon gondot, mégis, ilyenkor lehet érezni, mekkora veszélyt rejt magában egy ismeretlen jószág, ha nem figyelünk rá.
Nagyon megbízható volt, nem kellett vele törődnöm, nyugodtan koncerntrálhattam a nézőkre.
Három dalt énekeltem a sorok között, majd visszamentem a színpadra, miközben a technikusi púlt mellett magamhoz vettem az AKG –t. Már be volt élesítve, úgyhogy azonnal megszólalt, ahogy kézbevettem. Nem mondanék igazat, ha nem éreztem volna különbséget a két hang között, de azt hiszem ezt rajtam kívül csak kevesen vehették észre. Azonos körülmények között a két mikrofon egészen hasonló karakterű hangon szólalt meg, talán a középhang tartományban volt testesebb a hátrombetűs gömbfejű.
Mivel élesben próbáltam az LD –t a vevőegység működéséről a technikus kollégát faggattam, aki -30 db kivezérlésről számolt be, amiről ésőbb én is meggyőződtem. Ez egyértelműen a mikrofon túlvezérlését volt hivatott kiküszöbölni, ami sikerel meg is történt. A valós helyzet elbírt volna még egy kis pluszt gaint ami jobban meglökte volna a hangot, de ezt ebben az esetben nem bírták volna a ládák. Az igazi kivezérlést a második fellépésemen, egy komplett gyári cucc és egy Behringer keverő összeállításban kipróbáltam és nem volt vele próbléma, noha a vevőegység itt is megtartotta a -30 db. kivezérlési határt, ami torzításmentes hangot biztosított a mikrofonnak.
Hátra volt még egy beltéri teszt, amit egy Maui sikerdarabbal teszteltem. Nem okozott csalódást, érthetően sokkal dinamikusabb teltebb hangot adott, mint amit szabadtéren élveztem, de ez az akusztika miatt mindíg igy van.
Összegzésként most nyilván azt várjátok, hogy kinek ajánlom az LD 42 HHD-t.
Elsősorban énekeseknek, vokalistáknak, és főleg beltéri használatra, ahol jobban érvényesülnek az előnyei. Nem árt egy ilyen beruházás elött átondolni a "lánc" többi tagjának milyenségét, mert előnyösebb, ha egy azonos rendszerben párosítunk cuccokat.
( -sr- )