zenesz_logo.png



A Bandit egy nagyon jól sikerült kis erősítő, a különböző hangszerek hangját és egyéni karakterét nagyon jól adja vissza minden beállításnál, akár tisztán akár torzítottan.

Sokszínűsége és rugalmassága ellenére mégsem jellegtelen a hangja. Nagyon sok hasznos szolgáltatással látták el, amiket néha még az árának sokszorosába kerülő erősítők sem nyújtanak.

 

 

 

Peavey Bandit 112_1.jpg

Amíg a lépcsőn másztam felfelé otthon a Bandittal a kezemben, az járt a fejemben, hogy eddig nem sok erősítővel találkoztam aminek ennél kényelmesebb fogású füle lett volna, pedig egyik-másiknál jól jött volna, mert akár kétszer ilyen nehéz is volt. Persze nem a füléért vesz az ember erősítőt, de amikor hozni-vinni kell, buli előtt, buli után, akkor egész máshogy látja ezt a zenész. Az egyszer tizenkettes combók között ez a nagyobbak közé tartozik, de a nagyobb térfogat jót szokott tenni a mély hangoknak és még így sem lett olyan nagy, hogy ne férne el bármilyen kisautó csomagtartójában vagy hátsó ülésén.

 

Az előlapon két bemenetet találunk, egy érzékenyebbet és egy másikat, ha nagyon nagy jelű gitárt használunk és nem akarjuk a tiszta csatornát túlhajtani. Ha két gitárt használunk egyszerre, mind a két bemenet alacsonyabb érzékenységűként funkcionál. Mindkét csatorna saját magas, közép, mély hangszínelési lehetőséggel rendelkezik. Természetesen a torzítós csatornán a hangerőn kívül egy Gain szabályzóval is. Nagyon lényeges és jól működő jellemző, hogy mindkét csatornán találunk egy-egy háromállású kapcsolót amivel az adott csatorna alap hangszín karakterét és érzékenységi szintjét választhatjuk ki.

 

Érdemes ezzel játszani még mielőtt a hangszín potikat elkezdenénk csavargatni. A tiszta csatornán Vintage/Classic/Warm hangzások közül választhatunk. A Vintage állásban szól legfényesebben, egy kevéske magas emeléssel és kicsit visszafogottabb közepekkel. A Classic állás a leglineárisabb, ebből következően a legpuhább hangú a három közül. A Warm állásban pedig a közepek kicsit ki vannak emelve egy elég széles tartományban, amitől megvastagodik a hangja és ugyanakkor érzékenyebbé is válik a bemenet, tehát szólókhoz nagyszerű. Hogy épp melyiket használjuk műfaj és szituáció kérdése. A tesztelésnél elég sokféle gitárt előkerült, több különböző évjáratú Fender Telecaster, ezek közül az egyikben aktív EMG pickupok, egy Gibson ES 335-ös Dirty Finger hangszedővel, egy Washburn EMG 81-el, egy Musicman Silhouette, még akusztikus gitár is kondi hangszedővel és természetesen az én basszusgitárom is Bartolini aktív elektronikával és jelenleg bariton hangolásban.

 

 

 

 

Peavey Bandit 112_2.jpg

 

Legjobb dolog szerintem amit egy erősítő csinálhat hogy engedi megszólalni a hangszert a saját hangján, nem folytja meg és nem erőlteti rá a saját karakterét. Az összes hangszínpotit középre állítottam ezért és a kis bandita meglepően barátságosan fogadott bármilyen gitárt. A Peavey saját fejlesztésű Blue Marvel (Kék Csoda) hangszóró talán nem is véletlenül kapta ezt a nevet, mert nekem egyből a legendás Celestion Alnico Blue jutott róla eszembe és ugyanakkor a blues zene. Peavey-ék úgy látszik a pszichológiában is elég jók. A tiszta csatorna mindhárom állásban nagyon melegen szól rajta. Combóktól egyáltalán nem szokás ilyen mélyeket hallani mint amilyeneket a Bandit produkált.

 

Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy az erősítő végfok része is rendelkezik két fontos állítási lehetőséggel. Az egyikkel három állásban szabályozhatjuk a hangszóró kilengésének csillapítását, ezzel az erősítő hangját tudjuk feszes, kontrollált hangtól a lazább, szabadabb felé módosítani. A másik kapcsolóval pedig 100/50/25 százalékra korlátozni a teljesítményt. Tehát mielőtt a hangszínekhez nyúlnánk érdemes ezekkel a kapcsolókkal is játszogatni. Nagyon tetszett amikor a teljesítményt 25%-ra visszavéve és ezenkívül az effekthurkon keresztül egy pedállal még tovább lecsökkentve az előerősítőből a végfokba érkező jel szintjét, szobahangerőn, a szomszédok zavarása nélkül tudtam a tiszta csatorna bementét nagyon meghajtani és ezzel egy olyan hangot előállítani ami még nem torzítás de már erősen kompresszált és piszkos, nyúlós. Tökéletes blues hang.

 

Persze ezt megtehetjük hangosan is, ha nincsenek szomszédaink, mert a Bandit nagyon jó dinamikával rendelkezik és nagyon hangos tud lenni. Különösen akkor, ha még egy hangszórót csatlakoztatunk hozzá, mert a 100 Wattot ebben az esetben fogja leadni, a saját hangszórójával nagyjából nyolcvanat, de ez is elég volt ahhoz, hogy szerkesztőnket pár perc alatt megsüketítsük. A torzítós csatorna három hangkaraktere Classic/Modern/HighGain közül a Classic az amelyik onnan folytatja a hang piszkosítását, ahol a tiszta csatorna abbahagyta. Ebben az állásban a Gain szabályzóval eljuthatunk egy olyan torzításig, ami megfelel a legtöbb Classic Rock műfajban, de nekem a Sex Pistols volt a kedvencem gimiben ezért inkább azt játszottam rajta. A következő fokozat a Modern, ahol jóval érzékenyebb a bemenet, több torzítást kapunk, ezzel egyidőben a hangszín is drasztikusan megváltozik, mivel a közepek jelentősen ki vannak ilyenkor vágva. Ettől tipikus metál hangja lesz a cuccnak, megnőnek a mélyek, a magasai pedig hasítanak.

 

 

 

 

Peavey Bandit 112_3.jpg

 

A harmadik High Gain állás kicsit még tovább megy ennél, még több torzítással, de ugyanakkor egy vastag, agresszív közép tartománnyal, ami akkor jó, ha valaki egy hangokat penget pl. szóló közben vagy valamelyik zsére hangolt NuMetál banda nyomában akar elindulni. Mindezek után ha kiválasztottuk melyik zenei világ a miénk, elkezdhetünk játszani a hangszín potikkal is. Legnagyszerűbb tulajdonságuk, hogy nincsenek jó és rossz beállítások, bármerre tekerhetjük őket, mivel az erősítő alapból jól szól, mindig jó eredményt kapunk még a legszélsőségesebb beállításoknál is. A Transtube technológia további áldása a csöves erősítőkre jellemző interaktív hangszínszabályozás, amitől az egész dolog nagyon rugalmas érzetet kap, ahogy az egyik hangszín hat a másikra. A Master szekcióban találjuk a Reverb szabályzóját, amivel nagyon szép meleg teret adhatunk a hanghoz. Ez is nagyon érzékenyen, nekem nem volt szükségem rá hogy másfél-kettes álásnál feljebb tekerjem.

 

Ezenkívül itt van még egy Boost nevű gomb, amivel gyakorlatilag dupla masterossá válik az erősítő, mert ezzel lehetőségünk van arra, hogy bármelyik csatorna hangerejét akár +10dB-vel megnöveljük és így bármelyik csatornán lehetőség van szólózni, vagy kibuktatni a zenekart, hogy már megint túl hangosak vagyunk. A csatornaváltást és a Boost funkciót is lábkapcsolóval működtethetjük. Ha mégegyszer az erősítő háta mögé nézünk találunk egy felvételek készítéséhez alkalmas vonalkimenetet is. Ennek a különlegessége, hogy úgy van hangszínelve, mintha egy gitárládát mikrofonoztunk volna le és még a jelszintje is szabályozható. Koncerten, ha nem akarunk függeni az állandóan változó körülményektől vagy csak időt és energiát akarunk spórolni, a Bandit nagyszerűen kihangosítható ezen keresztül. Felvételkor is használhatjuk akár önmagában, akár különböző mikrofon jelekkel keverve.