Keskeny vasajtón lépünk be Gerstmájer István, vagy ahogy mindenki ismeri, „Gepárd” szentélyébe, aki gitárokat javít és készít GPD Guitars márkanéven.
Hogyan jutottál el odáig, hogy hírneved szájról-szájra terjed a zenészek körében, sokan járnak hozzád és most mi is itt állunk ebben az izgalmas műhelyben?
Meglehetősen régóta foglalkozom a zenével és a gitárokkal. A Vertigo nevű Metallica Tribute zenekarban kezdtem el aktívan játszani, mint gitáros, nagyjából 17 évvel ezelőtt. Ez volt az a hosszú időszak, amikor egyre jobban érdeklődtem, majd elmélyedtem a gitárok felépítésében, működésében. Először csak egy hobbit jelentett a számomra, és szinte kizárólag külföldi weboldalakat tanulmányoztam, kutattam. Kezdetben gyakorlatilag egy vésővel, reszelővel, felsőmaróval dolgoztam, majd továbbléptem és vásároltam gépeket, profi eszközöket. A speciális gépeket pedig magam építem folyamatosan.
Volt, amit az internetről, volt, amit üzletekből szereztem be, és így megalakult a saját műhelyem. A kezdetekkor magamnak és a szűkebb körnek készítettem hangszereket, kacérkodtam a javítással, aztán egyre több emberrel találkoztam, ami szerencsére azt hozta magával, hogy egyre többen ismerték meg munkáimat.
A Vertigo zenekarban milyen gitáron játszottál?
Egy Washburn N2-es modellen, ez egy igazán egyszerű, letisztult hangszer, viszont számomra a legmegfelelőbb. Ez az alap hangszer azóta is megvan, és nem is szándékozom soha eladni, remélem, majd a gyerekeim megöröklik.
Szerinted milyen egy tökéletes hangszer?
Nincs tökéletes. Ha a kezembe veszek egy gitárt, nem nézek márkát, egyszerűen érzem azt, mi a jó és mi a rossz. Elég sok kis apró részletből áll össze a képlet.
Hogyan indult be a saját márkád?
Saját részre készült az első néhány gitár, de eltelt pár év, és én már csak ezzel akartam foglalkozni. Ha már gitárokat készítek, akkor gondoltam, elindítok mellette egy minden igényt kielégítő szervizt is, mivel a különböző javítások mindig nagyobb kihívást jelentenek számomra. Így indult el ez az egész. Az én gitárjaim kizárólag megrendelésre készülnek. Csak olyan emberek keresnek meg, akik kedvelik a különlegeset és egyedit. Minőségi alkatrészeket és fát használok. Ha faanyagról beszélünk, én nem a műszárított fára gondolok. Nálam el van téve pár évre a hangszernek szánt faanyag, és miután magától – és ez egy nagyon fontos szó – kiszáradt, és nem vetemedik már semerre, akkor dolgozom fel. A hardverek tekintetében is hatalmas különbségek vannak. Vegyük például a tremolót, ami a lelke egy normális gitárnak! Lehet az ára mondjuk 6000 Ft vagy 100 000 Ft. Ezek ugyan szélsőségek, csak arra akarok utalni vele, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen alkatrészeket használunk. A különbség az anyagminőség, a felületkezelés, a pontosság. Ahol lehet, igyekszem természetes anyagokat használni, például a felsőnyeregnél marhacsontot, ami az egyik legkiválóbb megoldás.
Mi a legnehezebb ebben a szép szakmában?
A felületkezelés. Az anyagok sokszor változnak, a gyártók abbahagyják egy jól bevált anyag gyártását, vagy újat találnak ki, minden új lakkal vagy festékkel újra kísérletezni kell, és ez nem kevés időbe és pénzbe kerül. Magyarországon egy kezemen meg tudom számolni, hányan festenek gitárt, mivel ezt évekig kell tanulni. Nagyjából hat évembe került, hogy kitapasztaljam, melyik a jó anyag, van, amit kikeverek, van, amit készen megveszek.
Tervezel saját részre, amolyan „álomgitárt”, ami a te elképzelésed szerint szinte tökéletes?
Évek óta tervezem, és még én sem tudom, hogy pontosan milyen lesz. Szerencsés vagyok, mert van olyan faanyagom, ami nem sok embernek. Közel 50 éves, két testre való van belőle, ebből az egyik biztosan az enyém lesz, és bizony meg kell gondolnom, mire fogom felhasználni. Ez lesz majd egyszer az én "majdnem tökéletes" gitárom...
http://gpdguitars.hu/index.php
- Nagy Anita írása és fotói -