Az erősítő doboza 2U magas, szélessége a már megszokott rack szélesség. A doboz anyaga két milliméter vastag vaslemez alul, oldalt, elöl, hátul, a felső lemez 1 mm-es. Ez két dolgot von maga után. Azt, hogy az erősítő a teljesítményéhez képest nem túl könnyű, másodszor pedig azt, hogy strapabíró lesz. Az EP1500 súlya 18,2 kg. Az előlapon nem alakítottak ki szállítást vagy a beszerelés munkáját megkönnyítő füleket. A doboz színe fekete, amit mind az előlapon, mind a hátlapon fehér színnel feliratoztak. Az előlap a felcsavarozási felületnél mélyebben helyezkedik el, ezért nyugodtan az arcára fektethetjük az erősítőt, mert nem fognak megsérülni a kezelőszervek. Ugyanígy a hátára is boríthatjuk a készüléket, mert ott a jobb beszerelhetőség érdekében túlnyúló oldallap fogja megvédeni a hátsó csatlakozókat. Az erősítőnek a Behringerekhez illően sok szolgáltatása van, de ebből az előlapon csak a két hangerőszabályzó érhető el. A Gain-nek nevezett hangerőszabályzókat dB-ben skálázták mínusz végtelentől harminckettőig. Ez a 32 dB-es szám gyakorlatilag a végfok teljes feszültségerősítésével egyezik meg. Az előlapon vannak még a bekapcsolást jelző, a bejövő jel meglétét és a túlvezérlést mutató LED-ek, valamint a hálózati kapcsoló. A levegő áramoltatás érdekében az előlap középen perforált és belülről porvédő szivacsot ragasztottak rá. Mindez szimpatikusnak tűnt számomra egészen addig, míg be nem kapcsoltam az erősítőt. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a hűtőventilátor a levegőt a hátlap felől szívja, így a beragasztott szivacs csak látvány szempontjából mondható hasznosnak. Sajnos a hűtőventilátorok már a bekapcsolás után azonnal magas fordulatszámon pörögnek, ezért kicsit zajossá teszik környezetüket.
Az erősítő hátlapján találunk csatornánként szimmetrikus XLR, illetve TRS csatlakozókat. Bármelyiket használhatjuk bemenetnek vagy éppen „jack-jack” kábellel akár egy másik ilyen erősítőbe is tovább küldhetjük a bejövő jelet. Itt találjuk még a hűtőventilátort, a Speakon és csavaros hangfal csatlakozókat, valamint a hálózati csatlakozót és biztosítékát. A bemeneti csatlakozók között helyezték el azt a tíz pici kapcsolóból álló kapcsolósort, melyekkel a különböző szolgáltatásokat aktiválhatjuk. A Behringernél gondoltak arra, hogy az erősítő használati utasítását könnyen elveszítheti az ember, vagy éppen nem viszi magával, ezért a bemeneti és kimeneti kábelek bekötését, valamint a kapcsolósor funkcióit táblázatokba foglalva a hátlapra nyomtatták. Itt találunk még leírást arról is, hogy mit tegyünk, ha erősítőnket hídba kapcsolva kívánjuk működtetni. A kapcsolókkal a következő szolgáltatásokat aktiválhatjuk: limiter, felüláteresztő szűrő (30 Hz és 50 Hz), szteró/párhuzamos, illetve hídba kapcsolt üzemmódok. Többféle védelmi áramkör őrzi az erősítőt a tönkremeneteltől. A kimenő teljesítmény a gyári adatok szerint 280 W 8 Ohmon, 450 W 4 Ohmon, 700 W 2 Ohmon és hídban 4 Ohmon 1400 W. Méréssel ellenőriztem, hogy mit tud az erősítő 8 Ohmon. A végfokot 1 kHz-es jellel hajtva és csak az egyik csatornát terhelve 270 W teljesítményt tudott produkálni. Ez valamivel gyengébb, mint a gyári adat. Ekkor már kigyulladt a túlvezérlést jelző LED és ha tovább növeltem a bejövő jelet, akkor már keményen torzított. A limiter bekapcsolásával hatékonyan elkerülhető volt a végfok túlvezérlése, torzítása anélkül, hogy csökkent volna a kimenő teljesítmény. Az erősítőt a szolgáltatásait kikapcsolva kis hangerőn hallgattam meg jó minőségű hangfalakon CD-ről. Hangjáról elmondható, hogy hifisen szól, finoman mindenféle agresszivitástól mentesen. Jó, dinamikus a megszólalás. A frekvencia-balansza is kiegyenlített, bár referenciaerősítőm kicsit teltebb, melegebb hangot produkált. Tápegységében komoly méretű toroid transzformátort, viszont nem túl nagy értékű szűrőkondenzátorokat találni, ezért azt mondanám, hogy szubokhoz inkább mást használjunk.