Kezdjük a lábdobbal. Az Opus 65-ös egy nagyméretű, rácsos testű, ezüstszínű, hiperkardioid karakterisztikájú mikrofon. Front (elöl) és rear (hátul) feliratokkal jelölik a megfelelő elhelyezési irányt. A mikrofont kengyelbe rakva tudjuk állványra tenni. Nem érdemes fejjel lefelé tenni a kengyelbe, mert könnyen kicsúszhat abból. Nagy hangnyomást képes elviselni, mivel lábdobok közel mikrofonozására tervezték. Frekvencia átvitele a feladatnak megfelelő. A gyártó ajánlja még alsó tamokhoz is.
Az Opus 99 dinamikus mikrofon hengeres testű, matt fekete színű, a hangot már „szemből” várja. A kengyel lágy gumi betéten keresztül fogja a mikrofont, és egy nagy anyacsavar tartja az XLR csatlakozó felöl. Itt már esélytelen, hogy a mikrofon leessen az állványról. Tartozik még hozzá egy pici és nehéz állványka is melyet leginkább azokhoz a lábdobokhoz használhatunk, amelyeknek kivágása alul van. Karakterisztikája hiperkardioid, frekvencia átvitelét szintén a feladathoz módosították passzív alkatrészek beépítésével.
Az Opus 87 kondenzátor mikrofonokat kifejezetten tamokhoz tervezték. Rugós rögzítő szerelvénye segítségével megbízhatóan lehet a tamok kávájára tenni és a rövid gégenyak segítségével a kapszulát megfelelő helyre tudjuk hajlítani a bőr felett. Az, hogy nem kell hozzá állvány, azt jelenti, hogy négy mikrofon vásárlásakor annyit spórolunk az állványon, hogy az egyik mikrofon majdnem ingyen van. Másik haszon, hogy villámgyorsan be lehet mikrofonozni vele a dobot, mert nem kell az állványokkal bajlódni.
Kialakításában ugyanilyen a dinamikus kapszulás Opus 67-es. Az Opus 88-as hasonló, mint a 87-es, de még rövidebb a gégenyak, vagyis biztosabban tartja a távolságot a bőr és a kapszula között. A 87 és 88 mikrofonok karakterisztikája kardioid, frekvencia átvitele egyenes és széles. A közel mikrofonozás következtében mélyemelést (proximity effect) produkál, ami kifejezetten jót tehet a tam hangoknak.
Az Opus 53 egy rövid szivar alakú, festett ezüstszínű, műanyag testű mikrofon. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy az Opus 87-el azonos kapszulával rendelkezik, ugyanis minden elektromos tulajdonságukban megegyeznek egymással.
Ebben a tesztben az utolsó Opus a 83-as számot viseli. Ez egy ízléses megjelenésű, matt fekete testű (csak a rácsos kapszula szakasz ezüstszínű) stúdió kondenzátor mikrofon, transzformátoros belső csatolással. Hangszerek mikrofonozására tervezték. Kardioid karakterisztikájának jellege hasonló a magasabban árazott stúdió kondenzátor mikrofonokhoz. Frekvencia átvitele sima és széles.
Tesztünkben az utolsó az M 422 N(C). Ez egy szuperkardioid karakterisztikájú dinamikus mikrofon, melyet gyártója pergődobhoz, lábcinhez és a beütőkhöz ajánlja. Frekvencia átvitele alapján én inkább csak pergőre használnám. A mikrofonokat felraktam egy dob cuccra és minden mikrofonról 96 kHz-es digitális keverő és CD-író segítségével track-eket írtam. Ezt megtettem egy magasabb árkategóriába tartozó mikrofon szettel is, melyet referenciának tekintettem. Az így készült felvételeket stúdió monitorokon és négysávos hangszínszabályzóval rendelkező keverőn keresztül meghallgattam színezetlenül, majd pedig próbálkoztam a hangszínszabályzóval.
Lábdobban az Opus 65 és Opus 99 közül a 65-ös alja nagyobb és a középmagas-magas csattanást is kicsit másképp hangsúlyozza a két mikrofon, de hangszínszabályzóval közel azonosat lehetett belőlük kihozni. Egyik sem jobb a másiknál, inkább kicsit másmilyenek. A 65-ös talán még vastagabb lehetett volna, ha oda tudtam volna helyezni, ahova a 99-et tettem. Referencia mikrofonom mindkettőnél mélyebbre hatolt és vastagabban szólalt meg.
Az M422 kicsit vékonyabban szólt a referencia mikrofonomnál. Kicsit nyíltabbnak hallottam a felső sávokban, de kissé erőszakosnak középmagasban.
Érdemes tompított, vastagabb hangú pergőkhöz használni. Előnye a kis méret, így magasra tett pergődob esetén nem ágaskodik ki a tamok között.
Az Opus 87-et pergőre és tamokra is kipróbáltam, ugyanis a csiptetős mikrofonok kényelme miatt sokan felraknák. Pergőn indokolatlanul sok volt az alja, ezért kicsit természetellenesnek hatott, viszont tamokon annál jobb volt a helyzet. Igen dögösen nagy energiával ugyanakkor nyíltan szólalt meg a két felső és a két alsó tam. A jó magas átvitel és a karakterisztikája miatt ajánlatos hozzá olyan gate-eket használni, melyek állítható key-in szűrőkkel rendelkeznek.
A dinamikus Opus 67-es mélyátvitele miatt a felső tamokra és pergőre tudom ajánlani. Az Opus 83 hangja finom, száraz és sima a lábcineken, de a drágább magasabb kategóriájú mikrofonom melegebben és bársonyosabban szólt. Az Opus 53 mikrofonokat a beütőkre tettem úgy, hogy a mikrofonok főleg a tányérokat hallják és a dobot kevésbé. A kicsit már öreg referencia mikrofonomnál lényegesen nyíltabban szólalt meg, kicsit sisegőssé tette a tányérokat, de hangszínszabályzással segíthetünk a dolgon.
Úgy gondolom, ezekkel a mikrofonokkal és egy kis szakértelemmel jó dobhangokat lehet megvalósítani.