zenesz_logo.png



Az új maxiról és a WASTAPS zenéjéről kérdeztük a zenekar énekes-szaxofonosát Szép Károlyt, Keres Tibor gitárost és Brindzik József billentyűst.

 

 

A zenéteket funk & soul „címkével” ellátva reklámozzátok, ez az egyik lemez borítóján is látható, de ha valaki meghallgatja bármelyik új lemezeteket, nem csak funky és soul zenét fog hallani. Most akkor, hogy van ez?

 

Brindzik József: A funk és soul elsősorban a gyökerekre utal. Dalaink egy része felvonultatja ezeket a stílusjegyeket, hangszerelésben, hangzásban és előadásmódban, de a mai zenében nem beszélhetünk tiszta stílusokról. A műfajok keveredésének idejét éljük. Az eltelt húsz év alatt ránk is befolyással voltak a különböző zenék és közben mi is másképp látjuk a világot.

 

Szép Károly: Szerintem is valóban vannak nótáink melyek a szó szoros értelmében nem igazi funky és soul kompozíciók, de a műfaj elemeit tartalmazzák. Ha meghallgatod Ray Charles, Michael Bolton, Lionel Richie vagy, hogy bandák nevét is említsem, a Commodores, a The Temptations, a Tower of Power, stb. felvételeit, számtalan daluk bizonyítja a stílusokon belüli kalandozást, sőt mondhatnám, a maradandó nagy slágereik majdhogynem mind lírai hangvételűek,  bizonyítva az említett előadók, zenekarok sokoldalúságát.

 

A Wastaps régen arról volt híres, hogy 7-8 tagú felállásban fúvós szekcióval adta elő a saját nótáit és a külföldi feldolgozásokat is. Mostanra miért maradt ez el?

 

SZK: Úgy tűnik, hogy az elektronikus hangzás mindenhová betette a lábát, az akusztikus fúvós hangszerek már-már kuriózumnak számítanak. A stúdióban természetesen igyekszünk a mai napig is fúvósokat használni, de gondolod, hogy valakinek is feltűnt, hogy a koncertjeinken nem igazán az a három-négyszólamú fúvósbetét hallható, mint ami a lemezen van?  Az előzőkben felsorolt előadók, zenekarok most is nagy, 7-8 tagú fúvós felállásban dolgoznak, van rá igény, és az igényes zenét meg is fizetik. A tendencia itthon egyre inkább a duó-trió felállás felé hajlik, mert ott még osztanak egy kis pénzt a zenészek, ha elmennek különböző klubokba játszani.

 

Keres Tibor: Az egyértelmű, hogy gazdasági okai is vannak annak, hogy ma már nem tudunk 7-8 tagú bandát fenntartani. Hozzá kell tenni, hogy akkoriban a saját nóták hangszerelésénél bele volt kalkulálva, hogy ott a fúvós szekció. Most pedig próbáljuk úgy hangszerelni a dalokat, hogy csak ott legyen lényeges fúvós betét, ahol Karcsi nem énekel és így tud szólni a szaxofon, ami a szintivel megtámasztva jó hangzást eredményez.

 

Van még értelme lemezeket készíteni, amikor a közönség zenefogyasztási szokásai radikálisan megváltoztak?

 

SZK: Igen is van, nem csak a tizenévesek hallgatnak zenét,  nincs annál kellemesebb dolog, mint nyugiban kibontani egy CD-t, nézegetni az előadókat, olvasni a szöveget és közben jó minőségben a zenét hallgatni. Ha a letöltésekért is mindenhol fizetni kellene, mindenki meggondolná, hogy letöltse, vagy inkább megvegye jó minőségben a zenét vagy filmet.

 

BJ: Szerintem ma idehaza egy zenekar CD-ket főleg promóciós céllal készít, de az sem mellékes, hogy a megjelent hanghordozót kézbe lehet adni, lehet róla beszélni. Én például szeretem kézbe fogni, megnézni, elolvasni a dalszövegeket, és a polcon sem mutat rosszul a CD gyűjtemény. Idehaza is léteznek fizetős letöltési lehetőségek, csak még nagyjából úgy viszonyulnak hozzá, mint a szoftver és filmletöltésekhez…

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy elmondtátok a műfaj, amit műveltek, alapvetően a fekete zenében gyökerezik. Szerintetek mennyire van igény a funky és soul elemeket tartalmazó zenére ma Magyarországon?

 

SZK: Nézd, vannak, akik meghallják ezt a két szót és azt sem tudják, hogy eszik, vagy isszák. Viszont ha akár véletlenül, akár tudatosan jönnek és hallják, pillanatokon belül megmozdul a lábuk, és mozdulnak a zenére. Az egy másik kérdés, hogy a média mivel tömi a nagyérdemű fejét, valóban csak az igényesebb adók játsszák ezt a zenét. Az hogy hazánkban mennyire van rá igény? Amit az emberek, nem látnak, vagy nem hallanak az nincs, úgy a festészet, a zene, de akár minden más művészeti ág halott, ha az asztalfióknál tovább nem jut el, tehát azt mondom, van rá igény, gyere le a koncertünkre és győződj meg róla személyesen!

 

BJ: A zenei többnyelvűség idejét éljük. Ahogy földrajzilag, úgy zeneileg sincsenek ma határok. Mindenki kiválasztja magának azt a zenét, amit hallgatni szeret. Ma mindenféle stílusú zene megfér a piacon, habár ezt a műsorszóró média mintha nem venné tudomásul. Megpróbálnak irányítani, de az internet világában azt hiszem ez egyre kevésbé fog menni.

 

Mit tartotok fontosnak elmondani a legújabb EP-tekről?

 

KT: A lemezen négy dal hallható, az első egy blues, ami Karcsinak nagyon jól áll, valaha blues énekesként kezdte, és a mai napig a vérében van. A Hazafelé című nóta igazi funky, jó kis fúvós kórusokkal megtűzdelve. A címadó dal, Az éjszaka országútjain, kis túlzással balladának is nevezhető, szintetikus hangzások mellett agresszív, ostinato tam ütések lüktetnek végig a nótán, az utolsó track, a Táncolj tovább ritmikája szintén a funky világát idézi, szövege pedig akár a zenekar hitvallása is lehetne: ezt szeretjük, ezt tudjuk, játszunk tovább, ameddig magunknak és a közönségnek örömet okozunk.

 

 

Hol látható, hallható élőben legközelebb a Wastaps?

 

Január 24-én Az Alcatraz Music Clubban lesz koncertünk, majd január 31-én a Glob Royal Rock & Blues Clubban, ahol már többször felléptünk, és most ismét meghívtak bennünket. A további koncertekről a weboldalunkon és a Facebook oldalunkon folyamatosan tájékoztatjuk a rajongókat.

 

 

 

 WTcd3 inlay 2 ok600.jpg

 

 

 

 

WASTAPS – Az éjszaka országútjain
Kiadó: NAS Informatikai Kft., 2014

 

www.wastaps.hu
www.facebook.com/wastapsband

 

Az interjú a Zenészmagazin 2014/193. számában jelent meg.
(-)