A Beat Dis-ről 2022 végén írtunk utoljára, visszatérő albumuk-, koncertjük és új klipjük kapcsán. Az énekes-zeneszerző producer Csigó Tamással Nagy Anita beszélgetett.
Ha jól számolom, akkor most 22 éves a zenekar…
Így van, de nem volt aktív mind a 22 évünk. 2016 körül volt egy elég hosszú leállásunk, aztán amikor 20 évesek lettünk, felhívtuk egymást, hogy kellene egy jubileumi koncert. A szünet hat évig tartott és nem akartunk régi dalokkal visszatérni, így jött az ötlet, hogy legyen egy új album, videóklip és koncertek. Nagyon élveztük a stúdiómunkát, a próbákat, visszajött egy csomó olyan érzelem az egészbe, amit akkor tapasztaltunk, amikor még együtt zenéltünk. Ez az érzelemhullám tartotta a zenekart a működésben. 2023-ban, amikor bemutattuk az új, Beaten by the Rain című lemezt, kb. 10 koncertet adtunk, azóta született új klip és most az a feladatunk, hogy elhelyezzük, elfogadjuk a zenekart ott, ahol reálisan van.
El lehet fogadni?
El kell hinni, hogy jó, amit csinálunk! Régen sokkal több visszajelzést kaptunk, mint most. Az akkori Petőfi Rádió 12 számunkat játszotta. Az egy nagyon jó kis korszak volt, rengetegen hallgatták a Petőfi rádiót, minden menedzser, szervező azt figyelte, kiket játszik a rádió, kiket lehet hívni. Ez azóta teljesen megváltozott. 2013-ban hoztak egy rendeletet, hogy aki angolul énekel, az nem számít magyar zenekarnak és emiatt rengeteg banda átváltott amolyan megélhetési státuszba. Az addigi angol szövegeket felváltották a bugyuta magyar szövegek, márpedig, ha magyarul rossz egy dalszöveg, hallgathatatlanná válik a dal. A Petőfi rádió kreált egyfajta stílust, ami a fantáziátlan és ugyanazt a lovat megülő zenekarokat jelenti, ők vannak a játszási listákon és szinte nem is lehet őket megkülönböztetni. Ezt a lovat a Petőfi Kulturális Ügynökség nyergelte fel, csutakolta le és indította útjára. Ami nem feltétlenül baj, bár számomra a Petőfi hallgathatatlan, a fő probléma az, hogy több ló nem indult. Hála istennek érkeznek kívülről nagyon izgalmas zenekarok, projektek, előadók, akik a rádió nélkül is bekerülnek a fesztiválokra, eljutnak más úton a fiatalokhoz. Ha én most ott tartanék, hogy a 20 éves zenekaromból akarnék megélni vagy az egyetlen forrásom lenne, ahonnan sikereket tudnék bezsebelni, akkor az elég lehangoló, reménytelen helyzet lenne. Szerencsére nincs így, és azt szeretem ahogy most van.
Tulajdonképpen miért történt ez a szünet?
Főleg miattam. Megtehettem volna, hogy magyarul írunk szövegeket és elvisszük az egészet picit abba az irányba, amit a rádió szeretne. Például Judie Jay, mint szerzőtársam remek dalokat faragott a zenei alapokból, amiket írtam neki. Lehetett volna olyan zenéket csinálni, ami eladható és trendi, de egész más hatások értek, más zenei környezetbe kerültem. Volt egy side projektem Revolt (Lázadás) néven, írtam egy lemezt és szerettem volna kiadatni a kiadónkkal, de nem engedték, hogy párhuzamosan fusson a Beat Dis-szel. Én meg azt mondtam, hogy oké, akkor ez nem Revolt, hanem ebből lesz az új Beat Dis lemez. Annak ellenére, hogy a mai napig a koncertműsort legjobban megpörgető négy dal erről a lemezről van, a zenekaromtól sem kaptam rá túl jó kritikát, és a sajtótól sem. Volt, aki azt mondta, hogy nem annyira izgalmas, mint a régebbi dalok. Ezért lett a címe az, ami. A váltás semmiképp nem tett jót a zenekarnak, a kiadó által beígért országos turné sem jött össze és a klipeket, amiket ígértek, szintén nem kaptuk meg. Illetve a rádió angol nyelven már nem fogadta be dalokat, visszadobták, aztán volt tagcsere, kialakult egy feszültség és mindenféle szempontból nehezebb lett. A zenekar egy része játszott az Anima Sound Systemben, de talán valahogy el is fáradtunk és a srácok szép sorban kiszálltak a zenekarból. Természetesen utána is írtam dalokat, új tagokkal. Készült két videóklip, egyik nyert is a klipszemlén.
A szünet alatt azért beszéltetek egymással vagy emberileg is eltávolodtatok egymástól?
Volt tagok között vita, de szerintem jót tett mindenkinek ez a szünet és ki tudja mi lett volna, ha ez a 6 év nem marad ki, hanem ugyanúgy folytatjuk.
Visszatértetek 2023-ban, le is toltatok egyből 10 koncertet. Milyen volt?
Teljesen pozitív és rengeteg energiát adott. A hiányérzetre, amit korábban folyamatosan éreztem, megkaptam a választ, ez volt az. 2016 év végén kimentem Amerikába az egyszemélyes zaj-projektemmel, egy 8 állomásos turnéra és amikor onnan hazajöttem, akkor letettem mindent. 2017 márciusában már Biatorbágyon éltem és dolgoztam, aztán megszületett a második fiam, a családiház körüli munka, a kert, a háziállatok, teljesen lefoglaltak és elrohantak az évek, de amikor elkezdtük újra a közös zenélést, egyértelművé vált, hogy nagyon hiányzott ez nekünk. Ennyi idő után újra közönség elé állni, azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz. Aztán amikor a koncert elkezdődött, olyan volt, mintha visszaforgattuk volna az idő kerekét.
Anno a trip-hop műfajba próbáltak benneteket bekategorizálni, a mostani albumot, hogy jellemeznéd?
A trip hop-ot sok mindenre rá lehet húzni, valahová meg csak be kellett illeszteni a zenekart. Kezdetben volt egy Puerto Ricoban született énekesünk, akinek soulos stílusa és a mi downtempo stílusunk, valamint amiatt, hogy a női ének mellett dumálok és nem énekelek, mindenkinek a Massive Attack, Tricky vonal ugrott be egyből. A következő lemezeken már hallható volt az eklektikusság, az, hogy nem igazán lehet a stílusunkat meghatározni. Egyébként legyinteni szoktam és azt mondom: hip-hop, vagy hogy alternatív. A mai világban zenét bekategorizálni teljes képtelenség és értelme sincs. Talán azt tudnám elmondani, hogy mik voltak rám hatással, miből alakult ki a Beat Dis. Az új album megírása alatt nagyon sok cloud rap előadót hallgattam, az tuti.
Te írod a dalokat?
Igen, én, felgyülemlett bennem. Nem akartam, hogy egy koncert legyen régi dalokkal. Bevált az metódus, hogy sokáig nem nyúlok hangszerhez, hanem csak gondolkodtam rajta. Szintetizátorral és dobbal megírom, bekerül a stúdióba, erre rágitározik Geri, a gitárosunk, így el tud menni az egész kicsit más irányba, mindenki ad hozzá valamit.
Én úgy képzelném, ilyen szünet után két verzió lehet az emberben, vagy özönvízszerűen jönnek az ötletek, vagy van egyfajta nyomás, hogy itt most egy nagyon jó visszatérő anyagot kell összehozni. Nálad melyik volt?
Ha kiugrasz valamiből, elkezdesz más dolgokra fókuszálni, kinyílik a világ. Sok változás történik, közben benned van, hogy nyugi nincs vége, biztos, hogy fogsz még valamit csinálni… Én nem tudok nem dalt írni, nem tudok nem foglalkozni ezzel. Bennem már nincs megfelelési kényszer, tudtam, hogy fél óránál hosszabb lemezt nagyon nincs értelme írni, legyen nyolc dal. Amihez kedvem volt, azt csináltam.
Az albumról az első videóklip, a Nightmares and Memories nagyon erőteljes…
Művészetek találkozása. Ebből a klipből sokaknak nem derült ki, hogy a főszereplő nő egy sibari művész alanya. A sibari a hadifoglyok korrekt bánásmódjából ered a régi Japánból. Akit így kötöztek meg, moccanni sem tudott, mégsem fájt neki, ennek semmi köze a szexhez, de a fekete latex persze megzavart mindenkit, a Petőfi TV-t is, aki pornográf tartalma miatt nem játszotta le.
A te ötleted volt a téma?
Nem, teljesen a rendező ötlete volt. Engem is meglepett a Jakab ezzel, (Jakab Péter-Jazzekiel) de úgy voltam vele, hogy ha a rendező egy dalba belelát valamit, akkor azt kell megcsinálni.
Mit tartogattok a rajongók részére még ebben az évben?
Ami megfogalmazódott bennünk, hogy játszunk tovább és a legjobb közeg, ahol szeretünk lenni, azok a kis klubok. Erre az őszre egy Turbina-Gödör-Auróra hármast terveztünk be, amiből a Turbina már le is zajlott. Videót is tervezünk, de majd meglátjuk, hogy alakul. Nincs kitalálva vagy marketingelve a jövő. Mi most az underground undergroundja lettünk, teljesen szívből, kizárólag magunkért csináljuk, azért, hogy együtt zenéljünk, ebből aztán majd bármi jöhet.
Köszönöm az interjút!
Az interjú először a Zenész Magazin 2024. októberi számában jelent meg.