– NAGY ANITA – Solére, azaz Szigeti Zsófi énekesnő nyitotta meg az estét a Coldplay telt házas koncertjei előtt a Budapest Arénában. Erről, valamint májusban megjelent albumáról, jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Nemrég a Coldplay háromnapos koncertsorozatán előzenekarként léptél fel az Arénában, milyen élmény volt?
Csodálatos volt mind a három nap. Elég korán oda kellett mennünk a helyszínre, már reggel 9-től kezdődött a beállás és minden úgy zajlott, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, elképesztően profi csapat dolgozott a produkción. Nekünk elég nagy zsákbamacska volt, hogy a felszerelésünk megállja-e a helyét, szóval volt izgalom bőven. De minden tökéletesen jól működött és számomra ez egy óriási élmény volt, nagy álmom vált valóra. Sokáig külföldön éltem, Amszterdamban és Londonban szereztem a BA és a mesterdiplomámat, mindkettőt olyan zenei témában, mint a jazz-ének szak és producer dalszerzés. Nagyon sokat álmodoztam akkoriban arról, hogy egyszer egy ekkora produkcióban vehetek részt és ez most valóra vált. Van egy cég, a Live Nation, ami a külföldi előadók koncertjeit szervezi Magyarországon és ők összegyűjtöttek a Coldplaynek egy listát olyan magyar előadókból, akik szóba jöhetnek supportként. Nagyon fontos volt nekik, hogy nem túl ismert, feltörekvő zenészekről legyen szó és erről a listáról választott ki engem a Coldplay. Ennek hihetetlenül örültem, alig hittem el, így kerültem be a produkcióba.
Fotó: Fábián Soma
Említteted, hogy olyan volt ez a koncert, mint amilyet megálmodtál magadnak. Milyen egy tökéletes koncert, mi az, ami kiemelkedően fontos?
Bár sokan azt gondolják, hogy az Arénában adott minden technikai dolog, de ez nem így van, ugyanis mindent vinnünk kellett. Ez szerencsére nem volt gond, mert saját keverőt, saját fülmonitor rendszert használunk. Sok olyan helyszín van, ahol adnak eszközöket, amikre szükség lehet a fellépés során, na ez itt nem működik. Ez azért van, mert az Aréna bérelhető helyszín, ahova nagy csapattal érkeznek olyan előadók, akik fel vannak arra készülve, hogy 64 ezer embernek hallania kell, amit csinálnak és ez az adott zenekar felelősége, nem pedig az Arénáé, ezt neked kell megoldanod.
Mi két hangosítóval mentünk, egyikük a frontot, másikuk pedig csak a színpadot, vagyis a fülünket hangosította. Számomra azért nem volt ez a kihívás sokkoló, mert mindig is nagyon komolyan vettem a zenélést és engem inspirál, ha saját magammal versenyezhetek. Az tart mozgásban, ha valamit meg kell oldani. A privát életben négyen vagyunk testvérek, a versenyszellem már gyerekkorunkban kialakult, ennek is köszönhető, hogy mindig kitalálok valamit, kijelölök egy célt. Tudtam, hogy olyan felszereléssel, olyan lelkiállapotban kell odamennem az Arénába, hogy bármilyen probléma felmerülhet és nekünk azt el kell tudni hárítani, lehetőleg azonnal. Ez óriási stressz faktor, ugyanakkor az is bennem volt, hogy ennek tétje van és én ezt nagyon szeretem. Mielőtt színpadra léptem, bemelegítettem, futottam, hogy a légzésem helyre tegyem, mert akkor felmegy a pulzusom, megváltozik a hátrányára a levegővételem, majd megvárom, hogy visszaálljon és megint én leszek kontrollban afelett, hogyan intonálok. Ezután már bármi lehet a színpadon, uralni tudom.
Milyen volt az a pillanat, amikor kiléptél a színpadra és megláttad azt a rengeteg embert?
Eufórikus, ott nyugodtam meg igazán. Nem vagyok egy izgulós típus, lámpalázam már sosem szokott lenni és ez most sem volt másként. Inkább egyfajta megérkezettség érzés volt bennem. Amikor felléptem a színpadra, az volt az a pillanat, amikor nagyon nyugodt hála érzés volt bennem, azért, hogy itt lehetek.
Minden úgy alakult, ahogyan azt előre eltervezted?
Igen, kivéve egy dolgot. Az előkoncerten a mikrofonom behalt, de nem álltam meg, azonnal adtak egy másikat, fel sem tűnt egy csomó embernek. Olyan profi csapat van a hátam mögött, akikkel már fél pillantásból megértjük egymást, ezért én ezt pozitívan éltem meg, hogy jött egy buktató, de mi azonnal meg is oldottunk.
Változtatott benned valamit ez a három nap az Arénában, akár szakmailag, akár magánéleti szempontból?
Bizonyosságot adott arról, hogy jó úton haladok, jó az, amit csinálok. Nem vagyok egy TikTok- vagy Instasztár, ebben már boomernek számítok. Én hatévesen kezdtem el zongorázni klasszikus vonalon, ezt 7-8 évig csináltam verseny szinten, majd áttértem jazz zongorára, énekre és csak utána jött a pop. Valamilyen formában mindig jártam zeneiskolába, mindig is énekesnő szerettem volna lenni. Azt vettem észre, hogy az énekesek és a hangszeres zenészek között van egy szakadék, a hangszeresek feltételezik, hogy a zene elméleti, technikai oldalával nincsenek tisztában az énekesek. Én kicsi korom óta tudatosan azon voltam, hogy minden olyan tudásom meglegyen, amibe nem lehet belekötni. Azért tudok ilyen helyzetben, egy ilyen nagy volumenű fellépés során is nyugodt, magabiztos lenni, mert tudom mindenről, hogy hogyan működik. Tudom, hogy a keverőpultot hogyan használják, milyen jelerősítőre van szükség, a harmóniamenethez képest hol fogok belépni az adott számban. Készen álltam arra, hogy lehozzak egy ilyen koncertet egy ekkora helyen. Természetesen inspirál is, még több ilyet szeretnék, ehhez pedig sokat kell dolgozni.
Nem lesz hiányérzeted, amikor egy ilyen este után majd újra kisebb klubokban lesznek fellépések?
Nem, és ebben is megmutatkozik, hogy mennyire vagy készen egy ilyen megmérettetésre, hogy mit vársz el tőle. Ha hiányérzetem lenne, az azt jelentené, hogy kőkemény elvárásaim vannak, ezzel pedig nem lehet ebben a szakmában boldogulni. Annak érdekében, hogy elérjem a céljaim, csinálni kell a dolgaimat és majd lesz még ilyen lehetőség. Az alázat nagyon fontos és nekem ez a szakma a zenéről szól, amit nem az határoz meg, hogy mekkora helyen vagy, a zene egy 50 fős klubban is zene marad.
A legutóbbi lemezed Boldogok vagyunk-e címmel jelent meg. Boldog vagy?
Igen, eléggé. Ez is egy érdekes dolog, pont erről szól a lemez, mi az, hogy boldogság. Nagyon szeretek matekosan gondolkodni életvezetés szempontjából. Például, hogy egységnyi idő alatt mennyi boldog pillanatot élek meg, mondjuk egy nap hányszor lesznek jó pillanatok. Ahogy elkezdtem ezt számolni rájöttem, hogy azon múlik a boldogság, hogy hova helyezem a fókuszt és ha azt figyelem, hol ad nekem az élet, akkor nagyon boldog ember leszek a nap végén.
Ahogy hallgattam a dalokat, mintha elmélyültebb lenne a zenéd a korábbihoz képest, mintha kicsit komolyabb hangvételűek lennének a dalok. Jól érzékelem?
Fele annyi számról van szó, mint az első lemezemen, ezen az albumon 7 dal van és sokkal erőteljesebben jöhet át a lemez üzenete a rövidsége okán. Persze két évvel idősebb is lettem az első lemezem óta, változtam én is. Érzékenyebb lettem a környezetemre, sokkal több mindent veszek észre magam körül, és ez érződik.
Fotó: Fábián Soma
Az albumról eddig melyik dal tűnik a legsikeresebbnek?
A Boldogok vagyunk-e. Címadó dalról van szó és nagyon szépen megörökíti azt, ami az én stílusom magja. Akusztikus gitárral kezdődik, R'n'B énektémát írtam rá, a refrénben UK garage beat, ami a gyerekkoromat idézi, mert tesóimmal én rengeteg drum and bass-t és dubstep-et hallgattam. Dallam és szövegközpontú vagyok, ez tudott találkozni azzal a zenei stílussal, amit az anyatejjel szívtam be. Nálunk a családban is erős a zenehallgatás kultúrája, apukámtól a klasszikus és jazz vonalat, anyukámtól a progresszív rockot, tesóimtól pedig az elektronikus vonalat hoztam.
Hol lehet veled a nyáron találkozni, merre lesznek fellépések?
Több fesztiválon is koncertezem majd, ilyen a Művészetek Völgye, Campus, Sziget és SZIN fesztivál. Lemezbemutató koncertem október 19-én lesz a Turbinában.
Köszönöm az interjút!
https://www.facebook.com/she.is.solere
Az interjú először a Zenész Magazin 2024. augusztusi számában jelent meg.