- BORBÉLY TAMÁS - A Mr. Moodburn formáció a jazz szabadságát és az improvizációra épülő elemeit ötvözi egy teljesen más világgal, melynek hangulata leginkább a filmzenékre jellemző.
A trió tagjai: Borbély Mátyás (basszusgitár), Mihalik Ábel (dob) és Bubenyák Zoltán (billentyű). Az alapító taggal, Mátyással volt alkalmam beszélgetni, kifaggattam erről az érdekes fúziót játszó zenekarról.
Az általatok játszott stílust „cinematic-jazz-rock”-ként aposztrofáljátok. Mit takar ez a kifejezés?
A dalok nagyon személyes ihletettségűek a számomra. A saját világom, gondolataim, álmaim szolgáltatnak alapot a dalszerzéshez, amelyeket nagyban inspiráltak különböző film- és videójáték zenék, vagy egyes jelenetekhez megkomponált témák. A jazz azért releváns, mert az improvizáció nagy szerepet kap nálunk, Bubenyák Zoltán zongorán a fő szólistánk, aki (szinte) minden dalban szólózik, ezzel egy új szintre, új magaslatokba emelve azt. Mindez pedig egy hangos, „groove-os” környezetben történik, így ezekből az elemekből írható le a legkönnyebben a zene, amit játszunk.
Mr. Moodburn: honnan jött a név és mit szimbolizál?
Erről az jutott eszembe, hogy Michael League-t a Snarky Puppy nevű modern jazz-őrület zenekar vezetőjét kérdezik mindig, hogy „honnan a név?”, hiszen ha elsőre ránéz valaki, akkor az juthat eszébe, hogy biztosan valamilyen izgalmas anekdotát takar. Mindenkit el szokott keseríteni, és azt mondja „csak megtetszett a név és elkezdtem használni”. Valahogy így volt ez velünk is. Közös alkotóműhely vagyunk és több mint tízéves barátságot ápolunk a zenésztársaimmal (Mihalik Ábellel és Bubenyák Zoltánnal) egy ilyen közös találkozón, ötletelésen született a zenekar neve.
A 2019-ben megjelent első lemezetek a Your Last Days on Planet Earth és az idén év elején kiadott második anyag, a Dystopia Radio között mik a különbségek, illetve párhuzamok? Ez az új lemez mennyire követi az előző nyomvonalát, illetve miben hoz esetleg új koncepciót?
Igen, már 2012-ben írtunk dalokat közösen, amelyet hosszú évekig különböző underground körökben, főleg a Szimpla Kertes koncerteken játszottunk rendszeresen. Végül ez 2018-ban annak az időszaknak egy lezárásaként jelentettük meg az első lemezünket és 2022-ben vágtunk neki újra egy amolyan újraalakulás keretein belül. A Dystopia Radio című második nagylemezünk már ennek az új időszaknak az eredménye, főleg magammal kapcsolatban érzem úgy, hogy egy kicsit meg kellett érjek erre a formációra és talán most jött el annak az ideje, hogy megfelelő komolysággal szervezzem a zenekart és írjak dalokat. Habár szeretjük a régi lemezünket is, sokkal büszkébb vagyok arra a zeneszerzésre, ami a mostani lemezen jelenik meg, sokkal hatásosabban sikerült kifejeznünk magunkat. Szerintem kevésbé elvont és talán könnyebb is hozzá kapcsolódni egy kicsit külső hallgatóként.
A zenéteket hallgatva egy nagyon őszinte, modorosságtól és pózolástól mentes világ tárul az ember elé, mely érdekesen és valóban filmzene-szerű hitelességgel festi meg az adott dal témájának hangulatát. A dalokhoz sok esetben live session videót is készítettetek. Néhány példán keresztül kérlek, mesélj ezekről! Milyen inspirációból jött egy-egy dal, illetve a képi világban megjelenő helyszínek hogyan is kapcsolódnak az adott kompozíciókhoz?
Köszönjük! A kezdetektől fontos volt nekünk az, hogy vizuális megjelenítést kapjanak az egyébként instrumentális dalok. Ének hiányában a zenei mondanivaló közlése néhány új kihívást vet fel, ezt igyekeztünk áthidalni azzal, hogy a dalok hangulatához leginkább illeszkedő helyszínen zenélünk élőben és forgatunk hozzájuk videót. A legfrissebb videónk Subicz Gábor trombitaművész barátunkkal készült, és a helyszín a Csend Stúdió volt. A stúdió úgy van berendezve, mint egy nappali, így abszolút átjön az a baráti hangulat, mintha Gabi átjött volna zenélni valamelyikünkhöz. Másik példának a Giant Squid c. dalunkat hoznám fel, ahol a Pécsi Állatkert cápás akváriuma előtt zenéltünk búvárruhában. A dal egy álmomat meséli el, ahol azt álmodtam, hogy üldöz engem egy óriás tintahal és menekülnöm kell előle. Kiemelhetném még a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat vagy a balatonboglári Gömbkilátót, mindegyik esetben nagyon hálásak voltunk a helyszín üzemeltetőinek, hogy „beengedtek” bennünket zajongani így új értelmet adva a dalainknak.
Mennyire vonz a nemzetközi zenei színtér? Törekedtek-e tudatosan a minél szélesebb körű külföldi jelenlétre?
Talán kicsit korai erről beszélni, de a környező országok Liszt intézeteivel jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk és 2025-ben megpróbálunk majd minél több közös szervezésű külföldi koncertet összehozni. Célba vennénk a környező országok nagyobb jazz rendezvényeit, fesztiváljait persze az itthoni folyamatos koncertezés mellett. Itthon is van néhány remek fesztivál, ahol még nem jártunk és szívesen megmutatnánk magunkat. Eddig bármerre jártunk mindig csupa pozitív visszajelzés érkezett a zenénkre ezért reménytelien indulunk majd el a külföldi koncertek felé.
Mik a jövőbeli terveitek? Kilátásban van már esetleg a harmadik lemez? Koncertek, fesztiválok tekintetében van-e olyan célzott esemény, melyen különösen szeretnétek részt venni?
Igen, már készül a harmadik nagylemezünk, sőt a fesztiválszezonban már elkezdtünk róla játszani dalokat, hiszen az élő játék során érnek a leginkább késszé. A legközelebbi nagykoncertünk augusztus 22-én lesz az Opus Jazz Clubban, de ősszel/télen sem fogunk unatkozni idén. Játszani fogunk Vácon a Jazz Tükör programsorozatban, Gyenesdiáson a Jazz Kamrában, Besztercebányán a Hogo Fogo Jazz Klubban, Zsámbékon a Nyakas Jazz klubban és a Ben Utca lakáskoncert sorozatban is találkozhattok majd velünk. A 2025-ös évre vonatkozóan van egy olyan személyes vágyam is, hogy jobban ki szeretnék tekinteni a jazz rendezvényeken túlra. Azt gondolom, hogy a rétegzenét fogyasztó hallgatóság egy nagyon nyitott időszakát éli. Akinek nem felel meg a mainstream, gyakran mindenféle különleges irányokba is hajlandó elmozdulni, ez nekünk is jó lehetőség arra, hogy megmutassuk magunkat.
Hol találkozhat veletek legközelebb a közönség?
Ahogy említettem, augusztus 22-én lesz a legnagyobb idei koncertünk az Opus Jazz Clubban. Az est több szempontból is különleges mert, ahogy a Carnival videóban is látható volt, velünk tart majd Subicz Gábor trombitaművész barátunk is!
Köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy minél több emberhez eljusson a zenétek!
Én is köszönöm!
Fotók: Bikali Sándor