– NAGY ANITA – A magyar metal szcéna keményen dolgozó, második albumát maga mögött tudó formációjának koncertjén jártam. Pár héttel később a hazai metalcore megkerülhetetlen csapatának énekesével ültem le beszélgetni.
Egy viszonylag friss zenekar vagytok, 5 éve alakultatok meg, milyen volt az indulás?
2018-ban megjelent ugyan egy 3 számos kislemezünk, de valójában a zenekar élete csak egy évvel később indult el. 2019-ben jött ki az első nagylemezünk. Én régóta foglalkozom a zenével, régebben zeneiskolába jártam, zongoráztam évekig, doboltam, aztán gimnázium után egy időre kiköltöztem Angliába majd, amikor hazajöttem, konkrétan a strandon fekve a Rockmaratonon beszéltük meg, hogy kellene egy zenekar. Viszont én ekkor már frontemberi pozícióban akartam kipróbálni magam. Akkoriban sokat beszélgettünk arról, hogyan fogjuk elérni a céljainkat és mindig rávágtuk, hogy hanyag eleganciával… Így lett ez a zenekar neve.
Ez a Heedless szó egy 19. századi viszonylag avítt kifejezés a hanyagságra és egészen jól csengett. Volt még egy nagyon fontos előnye is: beírtam a Google-ba és nulla találatot adott ki. Később jött az ötlet, hogy mi van akkor, ha ez nemcsak a zenekar neve, hanem egy koncepció is, hiszen hány olyan zenekart láttál, akik metalcore-t elegáns ruhában játszanak… Először öltönyben léptünk fel, azóta már finomítottunk. Mindenki saját magának rakja össze a szettjét. Bár a metalcore-hoz áll a legközelebb a stílusunk, de próbáljuk elkerülni azt, hogy konkretizáljuk, mivel egyediségre törekszünk. Bízunk benne, hogy a zenénkről ismernek fel minket, nem a stílusról.
Szerinted hogyan lehet itt Magyarországon most egyedinek lenni, ti mit tesztek érte?
Mindig a részletekben van az igazság, minél mélyebben aknázod ki a saját koncepciódat, minél inkább részletekbe menően figyelsz oda mindenre, annál nagyobb eséllyel alakul ki a saját stílusod. Nem csak a zenére kell figyelni, a színpadkép, öltözék, dalszövegek, mind meghatározza, hogy milyen attitűdöt képviselsz. Én azt gondolom, akkor tud egy zenekar kitörni a skatulyából, ha részletekbe menő koncepciót épít. Ha iszonyatosan ki van találva, látszik, hogy rengeteg munka és gondolat van mögötte, azt a közönség is észreveszi.
Nemrég az Akváriumban léptetek fel, amin mi is részt vettünk. Nemcsak a zene, de a látvány, színpadkép is kiemelkedő volt…
Mi úgy állunk hozzá egy adott koncerthez, hogy próbálunk show-t csinálni. Minden előre le van programozva, meg van írva, alapvetően fixen kitalált programot viszünk. Réthelyi Botond a fénytechnikusunk, nagyon jó barátunk hosszú évek óta. Gondolkodtunk rajta, hogyan tudjuk még izgalmasabbá tenni a produkciót és adta magát az ötlet, hogy legyen fényshow. Persze a lehetőségeknek megfelelően, de mégis az undergroundban is lehet olyan fellépést csinálni, ami ki van találva. Rengeteg munkaórát ölünk bele, hogy közösen kidolgozzuk a részleteket. Ha Boti elmondja, mit szeretne, mi az ő elképzelése, mi maximálisan megbízunk benne. Azt gondolom, most van az a pont, hogy mint zenekar valóban megérkeztünk. Jelenleg keresem a lehetőségeket, kapcsolatokat, hogyan tudnánk ezt még nagyobban, még több helyen művelni, akár egy magasabb szintű nemzetközi turné formájában is, előzenekarként.
Mondanál példát, melyek lennének azok a célok, amit a közeljövőben el szeretnétek érni?
Persze szívesen lennénk a Wacken fesztivál fő fellépője, de ha a realitás talaján maradunk, próbálunk abba az irányba menni, hogyan tudunk aktívan nemzetközi szinten turnézni nagyobb zenekarok előtt, hogyan tudunk eljutni bookingokhoz, kapcsolatokhoz. Nincs még kiadónk, a menedzsere a zenekarnak gyakorlatilag én vagyok. Ez egy bizonyos szintig tök jó, de van egy limit, amennyi munkát a hétköznapi teendők mellett bele tudsz fektetni, illetve egy bizonyos szintig ér csak el a kezed. Most tartunk ott, hogy a zenekar kész van, a produktum kész van, innentől ez csak jobb lesz, színesebb, nagyobb és kreatívabb. Keressük a lehetőséget a nemzetközi turnékra és fesztiválokra való bejutásra, ez most a prioritás.
Ha a Wacken fesztiválon egyelőre nem is, de hol találkozhatnak veletek a rajongók a nyáron?
Június 8-án lesz a következő saját bulink a Barba Negrában Budapesten, június végén pedig Csehországba megyünk egy kisebb fesztiválra. Júliusban játszunk a Rockmaratonon, több kisebb fesztiválon és őszre is vannak terveink, amik még nem publikusak.
Pár hónapja jelent meg a legújabb lemezetek, a The Dream Within, ami már a zenekar harmadik albuma. Az előző lemez, a Libra is nagyon erősre sikeredett, mennyire volt nehéz az új album megírása, hogyan születtek a dalok?
Anno még Angliában vettem egy akusztikus gitárt, nagyon belemélyedtem a GuitarPro nevezetű fantasztikus alkalmazásba és elkezdtem dalokat írni. Amikor hazajöttem, folytattam a dalszerzést, és az volt a napi rutin, hogy én dalokat írok. Az első EP két száma és az első lemez ebből az időszakból született. Amikor jött a következő lemezünk Varga Dani (gitár) és Csobán Albert (dob) beszállt a zenekarba, velük és Erős Matyival (basszusgitár) teljesen más minőséget tudunk képviselni. Dalírás szempontjából, rájöttünk, hogy nekünk az működik a legjobban, ha egy hónapra gyakorlatilag összeköltözünk és közösen dolgozunk. Reggel felkelünk, nekikezdünk, ha nem megy, abbahagyjuk, csinálunk mást. Viszont, ha jön egy ötlet, egyből leülünk megvalósítani.
A Covid alatt leköltöztünk Balatonra 3 hónapra, itt születtek a Libra dalai. Én nagyon szeretem a klasszikus zenét és mindig is össze akartam úgy mosni a metalzenével, hogy valami érdekes szülessen ebből. Ennek a végterméke lett a 2021-es Libra lemezünk és gyakorlatilag ez indította el a zenekart. Mi magunk voltunk a legjobban meglepődve azon, mennyire jó dalok készültek, nagyon szeretjük ezt az anyagot. A Libra berobbanása után elismerően nyilatkozott rólunk a sajtó, lett egy kis rajongóbázisunk, majd megvalósítottunk egy 13 állomásos Európa turnét.
Miután jól megturnéztattuk a Librát, el kellett gondolkodnunk, hogyan lehetne ezt tovább vinni. Jött a gondolat, hogy csak elvonulva tudunk jól dolgozni, ezért az aktuális életünket úgy alakítottuk, hogy legalább egy hónapra el tudjunk megint vonulni lemezt írni, csak most Szigetmonostor volt a helyszín. Itt születtek meg az új lemez dalai. Bátrabban nyúltunk bele a dalokba, én elkezdtem „tisztán” énekelni, ami szerintem tök jó úton halad. Egy sokkal bátrabb dalszerzést próbáltunk ki, ami mégis megtartja a mi esszenciánkat. Nem ugyanazt az albumot akarjuk kiadni újra és újra, hanem mindig fejlődni és valami mást mutatni. Én eközben sokat tanulmányoztam, hogyan is működik ma a modern zeneipar és rájöttem, hogy nagyon fontos, hogy kikkel dolgozol együtt, milyen feat-ek vannak, milyen rendszerességgel adsz ki dalokat. Felállítottam egy rendszert, amiben egy éven belüli célokat fogalmaztam meg és ezt egészen jól tudtuk tartani.
Számos tehetséges emberrel működtünk együtt, grafikusnak felkértük Travis Smith-t, aki a metalipar egyik legendája. Olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint például a Slayer, Katatonia, Avenged Sevenfold… A The Dream Within teljes artworkjét ő csinálta Los Angelesben. Mellette együtt dolgoztunk Tom Barberrel, a Chelsea Grin frontemberével és Tyler Tate-tel, aki a Hollow Front énekese. Misstiq egy producer lány Ausztráliából, aki sokat segít nekünk, illetve a The Way of Every Loss című számunkban közreműködik. Ő már rengeteg zenekarral dolgozott együtt, például a Bring Me the Horizonnal. Köszönhetően az új rendszernek a The Cure című számunk bekerült a Spotify-on az All New Metal Editorial playlistre, aminek 700 ezres követőtábora van. Ide csak úgy tudsz bekerülni, ha ők kiválasztanak, ezért is nagy elismerés. A The Cure és a The Threads az Apple Music-on a Breaking Metal lejátszási listán keresztül 138 országba jutott el. Az albumról 3 dal is bekerült Alex Baker Fresh Blood című legendás műsorába az angol Kerrang! rádión, ahol ezeket több hétig játszotta.
Köszönöm az interjút és további sikereket kívánok!
https://www.facebook.com/heedless.elegance