– BORBÉLY TAMÁS – Szebényi Dániel hazánkban jelenleg az egyik legfoglalkoztatottabb énekes-billentyűs, akit talán leginkább a godfater. zenekarból ismerhettek.
Dani viszonylag fiatal kora ellenére már nagyon komoly szakmai múltat tudhat maga mögött. A következő beszélgetés folyamán kicsit jobban megismerhetjük eddigi munkásságát.
Visszanyúlva mindennek a legeslegelejére: hogyan kezdődött nálad a zenélés? Milyen inspirációk értek a kezdetekben?
Zeneszerető családban nőttem fel, gyakorlatilag születésemtől fogva körbevett a muzsika. Apukám már nagyon korán bevezetett a beat és a rock világába. Mindig szólt otthon a Led Zeppelin, Emerson Lake and Palmer, Mike Oldfield, LGT vagy Beatles. Négyéves koromban kezdtem el az oviban lófrálni a teremben lévő zongora körül. Valahogy vonzott magához a hangszer, nagyon varázslatosnak tűnt a sok fekete-fehér billentyű. Hallás után kikövetkeztettem pár dallamot, amit otthon a TV-ben, rádióban hallottam, és onnan nem volt megállás. Azt hiszem nagyon nagy szerencsém volt első zongoratanárommal, hiszen hagyta, hogy a szigorú klasszikus zenei tananyag mellett néha pár otthon hallott dalt is elvigyek, sőt, engedte, hogy csak úgy improvizáljak. Rögtön első évtől kezdve magával ragadott ez a fajta közlési forma, és ez a mai napig töretlen. Szeretem a programzenét is, de a legjobban improvizatív berkeken belül érzem magam. Visszatérve az első zenetanulással töltött évekhez, egy idő után saját darabokat is vittem neki, bár ezeket nem nagyon mertem megmutatni senkinek. Első kisebb szerzeményeimet egyébként 6 éves koromban kezdtem el leírni.
Rengeteg neves zenekarban megfordultál már. Volt-e olyan formáció vagy konkrét esemény, amely érezhető fordulópontot jelentett? Köthető-e egy zenekarhoz a zenei élet vérkeringésébe való bekerülésed?
Nem emlékszem konkrét fordulópontra. Már nagyon régen elhatároztam, hogy nincs B opció, a zene szolgálata lesz az út. Egyik lépés hozta a másikat. Megpróbáltam nem (nagyon) ellenállni az általam felfedezni vélt „helyes” iránynak. A mai napig igyekszem elérhető lenni, nem bezárkózni, és nyitott lenni az új dolgok felé, nem kiesni a vérkeringésből.
Emellett pedig rettenetesen szerencsés vagyok, hogy ilyen társak vesznek körül. Rengeteget tanultam, tanulok tőlük mind a mai napig. Gotthárd Misivel a kapcsolatunk már 14 év óta töretlen. Már családtag. Ahogy Borlai Gergő is. Nélküle teljesen máshogy alakult volna az elmúlt 10 év. Tátrai Tibor nagyon sok segítséget, inspirációt nyújt, motivációval lát el majdnem minden nap. Társak nélkül ez az egész nem működik.
Énekes, billentyűs, dalszerző… Mennyire elválasztható számodra ez a három szerepkör? Mi volt először, hogyan jött aztán a többi?
Nem tudom már, és nem is szeretném szétválasztani ezeket. Az elmúlt 10 év alatt összenőtt az általad felsorolt három tevékenység. A billentyű volt az első, de utána nagyon gyorsan hozzákerült a többi is. Volt egy időszak, amikor pont az éneklés miatt rengetegen hívtak különböző produkciókba, és hirtelen vagy 15 zenekarom volt. Imádtam ezt az időszakot, hatalmas pörgés volt, rengeteg műfajban, rengeteg színpadon megfordultam. 2016-ban 225 koncertet adtam, 2017-ben 217-nél állt meg a számláló. Ráadásul az utóbbi évben már bekerültem a Henrik Fresichlader Bandbe és elindult Téglás Zolival és Lukács Petával a Zoli Band is, emiatt oda-vissza repkedtem Amerika és Európa között. Aztán szépen letisztult ez is, és egyre kevesebb dolog felé irányult a figyelem. Ez hozta magával azt is, hogy egy kicsit átgondoltam azt, hogy mi szeretnék lenni. Ebből jutottam el az általad felvetett hármas egyesítéséhez. Talán a szövegírás mellett a szólóéneklést volt a legnehezebb felvállalni. Mindkettő számomra nagyon intim dolog, nagyon mélyről táplálkozik. Tulajdonképpen ez a mai napig egy küzdelem. Állandóan keresem az utakat.
A dalszerzés folyamata általában hogyan zajlik nálad?
Régen a zene felől fogtam meg, és sokszor kész hangszereléseket adtam már a szövegíráshoz. Mostanában sokkal inkább a szöveg van meg előbb, és ahhoz készül a zene. De ezek csak aktuális állapotok. Rengeteget változom én is, igyekszem tanulni, fejlődni, és a különböző impulzusok mindig változtatnak valamit a metóduson. Ha végre megszületik egy nem annyira rossz dallam (és ez nehéz, mert nagyon nehezen barátkozom meg a saját ötleteimmel), az úgyis meg akar születni. Az aktuális filozófiám az az, hogy ahol van rá lehetőség, minél több mindent élőben, egyben játszva, lehetőleg javítások nélkül rögzítek. A godfater. 0 című első lemeze így készült. A mai napig elkap ugyanaz a varázs, ha meghallgatom. A technikai dolgok elavulhatnak, jönnek új hangszínek, minták, de az élőzene ereje és varázsa az ugyanaz lesz 50 év múlva is.
Követve a munkásságodat látszik, hogy a tavalyi éved (is) eléggé sokszínű és sűrű volt. Ki tudsz esetleg emelni egyetlen eseményt, amely a legemlékezetesebb volt számodra az utóbbi időszakból?
A 2023-as év nagyon kalandosra sikeredett, nem igazán tudnék kiemelni semmit, ezért megpróbálom összefoglalni. Egy teltházas koncerttel nyitottunk a bandával az év elején az Akváriumban. Másnap az Arénában egy estére újra együtt voltunk a Kowalsky meg a Vega zenekarral. Utána tavasszal megjelent a világon majdnem mindenhol a The Hellfreaks lemez a Nuclear Blast gondozásában, amin hangszereltem, dalokat írtam, billentyűztem és énekeltem. Utána az első 4-ig meneteltünk a Vigasztaló c. saját dalommal az A Dal 2023 műsorában.
Májusban a teltházas Bikini40 arénakoncerten közreműködhettem. A nyáron Barcelonába utaztam, hogy részt vegyek a legendás Gary Willis (Tribal Tech) új szólólemezének munkálataiban. Ez egyébként számomra a mai napig hihetetlen. Mint ahogy az is, hogy Presser Gábor valamikor június tájékán felhívott, hogy csatlakozzak a Még 1+1 koncert fellépő gárdájához. Így aztán én is ott voltam azon a három arénakoncerten. A godfater. zenekar közben végigturnézta a nyarat, Artisjus- és Fonogram-díjas banda lettünk és egy nagyon sikeres bulival zártuk az évünket a Budapest Parkban. Gotthárd Misivel van egy akusztikus duónk, a Blues MD. Bezsebeltük a leghangosabb duó díját, és végig szaladtunk az országon. Szegeden az egyik kedvenc klubunkban, a No Milk Today-ben négy teltházas koncertet is adtunk. A Dalfutárban Sisi, Goulasch, G.w.m., Czirják Tomi és Heilig Tomi oldalán egy nagyon érdekes kísérletben vehettem részt. Az Ivan and the Parazol zenekar nagyon hosszú idő után tért vissza a Budapest Parkba. Ott voltam velük én is. Erről a parázs estéről egyébként egy koncertfilm is készült, amit nemrég mutattak be a Puskin Moziban. Azt hiszem, hogy ez az időszak is egy külön könyvet érdemelne, nem lehet pár mondatban összefoglalni.
Egész eddigi pályádat számba véve melyeket tartod a szakmai életed legfontosabb mérföldköveinek?
Még valamikor 2013-ban kezdtem el Misivel csinálni az első Mike Gotthard lemezt. Nagyon jó időszak volt, osztálytársakként állandóan együtt lógtunk, és csak a dalokban éltünk. Írtunk is együtt egy csomó mindent a lemezre, meg az egész hangszerelést megcsinálni nagy kihívás volt. Ebből alakult meg az Electric Shock zenekar, Borlai Gergővel és Anton Davidyants-szal. Megalakulásunk után jó pár koncertet is adtunk Európában, Oroszországban meg belföldön is néhány helyen. Borlai Gergőnek egyébként nagyon sokat köszönhetek, rengeteget segített.
2017-ben egyszer csak Henrik Freischlader odalépett hozzám az A38 Hajón, hogy beszélgetni szeretne. Elhívott a bandájába, és rögtön egy legendás zürichi jazz és blues fesztiválon volt a debüt. Utána 42 állomásos EU turné következett. Rengeteget jammeltünk a bulikon, az egész banda magában hordozott egy spontán tüzet. Viszonylag hamar kialudt sajnos a láng, mert a turné végeztével szétszéledtünk, és nem álltunk össze már így. Sajnáltam.
Ez idő tájt indult el a kapcsolatunk Téglás Zolival. Lukács Peta vitt magával egy felvételi napra, aztán ott ragadtam. Zolival átbeszéltünk éjszakákat, nagyon szimpatikus volt az az energia, amivel csak ő rendelkezik. Végül is az elmúlt 15 év zenei ötleteit megpróbáltam rendbe rakni, illetve gyorsan írtunk még öt új dalt, ami aztán az AFM kiadó gondozásában megjelent az egész világon. Emiatt a lemez miatt dolgoztam együtt Howie Weinberggel (tizenhatszoros Grammy-díjas hangmérnök), Cameron Webbel, Randy Bradburyvel és Jay Buchanan-nel.
Aztán megalakult a godfater. zenekar. Még valamikor egy duó buli után 2022 május végén mondtam Tibusznak, hogy régóta álmom az, hogy valamikor együtt játszunk. Álmodni sem mertem volna róla, hogy aminek nekilátunk, az egy közös banda lesz, de aztán elkezdtünk beszélgetni erről. Képzelheted, micsoda jutalomjáték az egész. Adta magát a dolog, hogy merre tovább.
A godfater.-rel pár hete vettétek fel a második lemezeteket. Mesélj erről!
Már az első lemez megjelenése után másnap elkezdtem gyűjtögetni az anyagokat egy esetleges második lemezre. Ezzel így volt nagyjából mindenki a bandán belül. Dobálgattuk egy ideig a labdát egymás között, aztán összejött végül annyi dal a tavalyi év végére, hogy úgy döntöttünk, idén nekifutunk a lemezfelvételnek. Ezt végülis ugyanott tettük meg, ahol az első is készült, ugyanabban a szellemben. Izgalmas volt, a szövegek a próbák alatt is még alakultak, illetve volt egy dal, amit konkrétan az első próba előtti utolsó este írtam. Remélem, hogy még a nyár előtt megérkezhet pár hírhozó az anyagról, hogy aztán ősszel teljes pompájában megjelenhessen. De ez még a jövő zenéje.
Magyar Zene Háza koncert*
A godfater.-en kívül jelenleg „mi van terítéken” számodra?
Május 17-én a Magyar Zene Házában lesz egy szerzői koncertem, az már aktuális. Újrahangszerelem a dalok nagy részét. Szeretek nagy létszámú bandákban muzsikálni, és ez most sem lesz másképp. Heten leszünk a színpadon, Gotthárd Misi mellett Szabolcsi Bence „Fészek” fog gitározni, Usztics Dani basszusgitározik, Borlai Gergő dobol, Födő Sándor mindenféle ütőhangszeren fog játszani és Hegedűs Bori énekel majd. Izgulok, mert amellett, hogy így belefeszülünk a dalokba, szeretnék összerakni egy szólózongora blokkot is. Ez a fajta világ már régóta mozgatja a fantáziám, a Blues MD akusztikus duónk is hasonló ehhez, de ez még inkább mezítelen, még inkább intim dolog. Izgatottan várom már.
Két-három havonta jelenik meg egy single dal a készülő jazz lemezemről. Ezen az anyagon az elmúlt 6 év instrumentális ötletei összpontosulnak. Közreműködik a lemezen Gary Willis, Hadrien Feraud, Anton Davidyants, Gudics Martin, Mike Gotthard, Borlai Gergő, Papesch Péter. A teljes megjelenés szerintem valamikor ősszel várható.
Az idei év folyamán nekiállunk egy Blues MD anyag rögzítésének. Szeretném kézzel fogható formában megmutatni ezt az oldalunkat is. A dalokat már elkezdtük írni, de még az út elején vagyunk.
Valahogy az utóbbi években mindig csak szintik mögött ültem, de 2023-ben elkezdtem közeledni újra a zongorához. Az idei évben szeretnék felvenni egy szólózongora darabokat, improvizációkat tartalmazó albumot, és talán ősszel megjelentetni.
Áprilisban a tervek szerint újra az USA-ba utazom, mert egy kisfilm – aminek én írhattam a zenéjét – bejutott egy független filmfesztiválra. Izgalmas lesz visszatérni újra Los Angelesbe. A Covid kicsit félbevágta az ottani karriert, nem tudom, hogy mi maradt meg, de megpróbálom feléleszteni a régi kapcsolatokat. Régóta mozgat a film- és színházi zeneszerezés, igyekszem ezekről minél többet tanulni. Még az idei év elején mutattuk be a győri Vaskakas Bábszínházban a Tojásból Teremtett Leány c. gyermekdarabot. Elképesztő, mennyire szórakoztató egy bábdarab. Hihetetlen melót tett bele Ecsedi Csenge, aki a darab rendezője, de elképesztő az is, amit a két színész, Bánky Sára és Bársonyosi Dávid csinált.
Kicsit tovább gondolva, hosszabb távra vetítve: mik a jövőbeli terveid?
Keresem az új kihívásokat folyamatosan. Csak zenében tudok gondolkodni. Szeretném elérni, hogy állandóan alkothassak és úton legyek, minél több embert megismerve. Minél több helyre eljutni egy elég jó motiváló erő. Imádok utazni, ha van szabadidőm, akkor egyből beülök a kocsiba, vagy keresek egy elérhető repülőjegyet, és nekiindulok a világnak. Egy emberélet nem elég arra, hogy mindent megvalósítsunk, szóval sosincs olyan, hogy vége. Zeneileg persze rengeteg konkrét vágya is lehet az embernek. Mindenképp szeretném a saját zenémet elvinni minél több helyre, legyen az Magyarországon belül, vagy kívül. Jó lenne így meghódítani a világot természetesen, de John Mayer zenekarában, vagy a Foo Fighters tagjaként nagyon jó lenne körbeutazni a földet. Az a jó, hogy a zene egy univerzális nyelv, amit mindenhol beszélnek.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
*Az interjú először a Zenész Magazin 2024. áprilisi számában jelent meg.