– BORBÉLY TAMÁS – Luca Mantovanelli olasz session gitáros, néhány éve Eros Ramazotti zenekarának tagja, Ibanez Artist, illetve a Jam Track Central művésze.
Idén az Ibanez kiadta saját signature gitárját Ibanez LM1 néven, ennek apropójából egy európai „guitar clinic” turnét is szervezett Luca-nak. November végén a körút egyik állomásának a HangszerPláza adott otthont Budapesten. A rendezvényt az Ibanez Magyarország szervezte.
Ezen a baráti hangulatú, szakmai workshopon Luca több saját dalát eljátszotta, bemutatta gitárját, illetve készségesen válaszolt a közönség minden kérdésére. Az esemény megkezdése előtt volt alkalmam röviden beszélgetni Luca-val.
Mivel a legtöbb ember talán általa ismer, így elsőre hadd kérdezzem meg, hogy hogyan is találkoztatok Eros-szal, hogyan kerültél be a zenekarába?
Már 2017 óta kapcsolatban voltunk Eros-szal. Mivel ő is gitáros, így mindig is nagy figyelemmel követte a gitárosokat az interneten. Elkezdett követni engem is az egyik közösségi média felületen, az évek alatt üzeneteket váltottunk, szóval megismerkedtünk egymással ebben a virtuális tértben. 2020-ban megemlítette, hogy szeretne velem játszani a következő világkörüli turnéján és elkérte a telefonszámomat, hogy megadja a zenei rendezőjének, menedzserének, aki fel is vette velem a kapcsolatot, elhívott egy meghallgatás-szerűségre, ahol el kellett játszanom neki egy-két Eros dalt. A zenei rendező szeretett volna megnézni, meghallgatni élőben is, ami teljesen érthető. Ezt követően mindketten rábólintottak a dologra, így gyakorlatilag egy világkörüli turné keretein belül kezdtünk el együtt dolgozni Eros Ramazotti-val.
Ha épp nem turnézol vele, akkor miket csinálsz, hol játszol még, honnan indultál?
Nos, zenész családban nőttem fel. Ötéves koromban fúvós hangszeren tanultam, majd dobra váltottam, utána basszusgitárra végül tizennégy éves koromban a gitárnál kötöttem ki. Tizenhét évesen már egy zenekarral játszottam Olaszország szerte édesapámmal együtt. Mondhatom, hogy mindig is a zene volt az életem. Sokat tanítok, például 2015 óta a JTC (Jam Track Central) felületén is. Több neves olasz zenekarban játszottam, illetve játszom. Mondhatni, hogy tizenhét éves korom óta zenészként keresem a kenyeremet.
Inkább turnézó, vagy stúdió session gitárosnak tartod magadat?
Inkább koncertező zenésznek tartom magamat. Szeretem a stúdió munkákat is, de jóval nagyobb rutinom van koncertező zenészként, mint stúdió session emberként.
Rengeteg stílusban játszol, illetve játszottál már az évek során, mégis mely stílust neveznéd a szívedhez legközelebbinek? Kik voltak a legfőbb inspirációk az életedben?
Ha egy kifejezéssel kéne illetnem a saját stílusomat, akkor a „funk-fusion” szót használnám rá. Inspirációk tekintetében több nevet is meg kell említenem: Greg Howe és Steve Lukather a fusion területről, illetve Bireli Lagrene és Sylvain Luc a jazz mezejéről voltak rám a legnagyobb hatással.
Hogyan indult az Ibanezzel való kapcsolatod?
Már a Jam Track Central-nak vettem fel anyagokat, amikor 2017-ben megkeresett a cég. Küldtek nekem pár gitárt, melyekről videókat, bemutatóanyagokat készítettem. Ekkor kezdődött a kollaboráció az Ibanezzel. 2021-ben kezdtünk el dolgozni a saját, signature gitáromon, mely végül ez év elején, 2023 januárjában született meg.
Miben különbözik a signature hangszered az Ibanez AZ2203-tól, melynek alapján készült?
Először is a hangolókulcsok mások: az én modellemen Gotoh MG-T kulcsok vannak, melyek számomra stabilabbak. A tremoló rendszer az én gitáromon floating-ra, vagyis lebegőre van állítva, tehát mindkét irányba tudom intonálni a hangot, illetve mind a babák, mind a tőke rézből készültek az LM1-es modellen. A színe pedig fehér, „Luna White” névre hallgat. Minden másban teljesen megegyezik a rokon „AZ” modellel.
Gyakorlást tekintve milyen módszered van arra, hogy ne a technika uralja a játékodat, hanem melodikus és zenei maradj?
Rengeteg féle zenét hallgatok a rocktól kezdve a fusion-on át, a jazzig, így nagyon sok hatás ér. Hogy hogyan legyek melodikus? Mindig megpróbálom énekelni a szólóimat. Ennyi a titkom, de úgy gondolom, hogy ez nem is titok, mindenkinek ez a módszere, aki dallamokat keres a zenében.
Az első szólólemezedet mi inspirálta?
2020-ban elérkezettnek éreztem az idejét, hogy ne csak másoknak játsszak fel anyagokat, hanem azt is örökítsem meg, ami belőlem jön. A történet érdekessége, hogy a két kislányom abban az évben egy és négy évesek voltak. Nem aludtak körülbelül egy éven át, ahogyan én sem. Éjjelente, vagy hajnalban felvettem őket a vállamra és órákon át járkáltam a lakásban, hogy elaltassam őket. Ez idő alatt sok dallam jutott az eszembe, melyeket gyorsan felvettem telefonnal, majd másnap elkezdtem dolgozni rajtuk a házi stúdiómban. Így ment ez egy éven át: sok dallam, rengeteg ötlet jutott az eszembe, melyek szépen lassan dalformát öltöttek és egy lemezanyagaként álltak össze. A körülmények adta inspirációról stílszerűen az Insomnia című dal emlékezik meg (nevet).
A most készülő, második lemezedet milyennek írnád le az elsőhöz képest?
A második lemezem introspektívebb lesz, mint az első volt, melyen inkább a technikai megoldások domináltak. Az új lemezen nagyobb hangsúly lesz a sound-on, a kompozíción, nyugodtabb lesz, mivel én is öregszem (nevet). Körülbelül 40-50%-os készültségnél tartok, tehát mondhatni félúton, de úgy tervezem, hogy 2024-ben már hallható lesz.
A saját lemezeden kívül milyen terveid vannak a jövőt illetően?
Ezen kívül nincsen konkrét tervem. Az, hogy a saját zenémmel foglalkozhatok és Eros Ramazotti-val dolgozhatok, eléggé kitölti az időmet és abszolút boldoggá is tesz. Persze ki tudja, hogy hová visz még az élet? Szóval mindezzel együtt nyitott vagyok: állok elébe mindennek, amit elém sodor a sors.
Köszönöm a beszélgetést és további szép sikereket kívánok!
Fotó credit: Ibanez Magyarország