– BORBÉLY TAMÁS – Gotthárd Misivel nagyon régóta ismerjük egymást, még abból az időből, amikor mind a ketten Mohai Tamás tanítványai voltunk.

Azóta nagy örömmel kísértem figyelemmel, hogy hogyan bontotta ki tehetségét, vívta ki egyre inkább a szakma elismerését és vált a hazai könnyűzenei élet egyik meghatározó gitárosává, zenészévé. Tette mindezt úgy, hogy ugyanaz a szerény ember maradt, mint akit anno megismertem.

Ha gitárossal beszélgetek, akkor óhatatlanul rá kell, hogy kérdezzek a gyakorlási szisztémájára. Neked van-e bevett szokásod, „gyakorlási napirended”?

Természetesen vannak bevált gyakorlataim, illetve szisztémám is a gyakorlást illetően. Nyilván az, hogy ezeken végig tudok-e menni minden egyes alkalommal, az nagyban függ attól, hogy mennyi időm van gyakorolni az elfoglaltságaimon kívül, amikor szintén gitározom (csak különböző fix feladataim vannak).

Optimális esetben először technikai gyakorlatokkal szoktam kezdeni, melyek lehetnek nagyon egyszerűek is akár, utána különböző szekvenciák, skála-, és hangköz gyakorlatok következnek. Ezeket szoktam főként bemelegítésre használni, végigjátszani a modális skálákon át, a melodikus moll és szimmetrikus skálákig mindenen, szigorúan metronómmal. Ezek után szoktam kitalálni, hogy mi legyen a napi feladat: improvizálás, transzkribálás, már leírt transzkripció megtanulása vagy különböző harmóniamenetekre való improvizáció. Tulajdonképpen ezt csinálom akkor is, ha új műsorokat, nótákat kell megtanulnom, illetve abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy folyamatosan gyakorlok tanítás közben, ahol szintén ezt a metodikát szoktam alkalmazni.

Fiatal korod ellenére nagyon szép pályát futottál be már ezidáig is. Melyeket tartod szakmai életed fő mérföldköveinek?

Először is nagyon szépen köszönöm. Nagyon sok dolog történt velem mióta elkezdtem zenélni, illetve gitározni, aminek már több mint 25 éve. Azt gondolom rengeteg fontos mérföldkő volt az eddigi életemben. Zenész családba születettem, apai nagyanyám ének-zene pedagógus, illetve kórusvezető volt, édesapám pedig basszusgitározott, így beleszülettem ebbe az egészbe. Otthon Jimi Hendrix, ZZ Top, Led Zeppelin, Chick Corea, Bartók, Kodály… stb. szólt és sokan jártak hozzánk próbálni, jammelni apukám révén. Mióta az eszemet tudom gitározni akartam. Hetedik születésnapomra kaptam meg az első hangszerem és onnantól kezdve nem volt megállás. Kezdetben édesapám segítségével kezdtem tanulni autodidakta módon, mivel nem vettek fel a helyi alapfokú művészeti iskolába, mondván, hogy nem tudok kottát olvasni, ami azért vicces, mert akkor kezdtem az általános iskolát és nyilván se írni, se olvasni nem tudtam (nevet).

Szóval édesapám nagyon sokat segített, illetve mindkét szülőmtől megkaptam minden lehetséges támogatást egész életemben, amiért örökké hálás leszek. Első gitártanárom Zsoldos „Báró” Zoltán volt. Vele ástam bele magamat igazán először a blues gitározás rejtelmeibe és tizenegy évesen a Báró Blues Band tagja lettem, akikkel folyamatosan koncerteztünk a Dunántúlon. Nem kell mondanom, hogy ez mekkora dolog volt nekem akkor, illetve mennyit hozzátett a színpadi rutinomhoz. Ezután közös zenekart csináltunk édesapámmal Juke Box Company néven, mellyel főleg ZZ Top, The Cult, Alice in Chains feldolgozásokat játszottunk. Egy ilyen koncert után kaptuk meg Mohai Tamás elérhetőségét és azt ajánlották, hogy keressük fel magánúton, mert ott lenne a helyem az ő kezei alatt.

Mohai Tamásnál tizenkét éves koromtól húsz éves koromig tanultam, először magánórákon majd pedig a Hang-Szín-Tér Művészeti Szakközépiskola keretein belül. Mindent megtanultam tőle, amit csak tudtam. Örök emlékek maradnak az óráink, illetve az a mentalitás és nyitottság, amivel viszonyult hozzám.

A szakközépiskola befejezése után felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazz-gitár szakára, ahol Babos Gyuszi bácsi és Horányi Sanyi bácsi kezei alatt formálódhattam tovább. Nagyon szerettem ezt az időszakot, nagyon intenzív volt zeneileg és a baráti kapcsolataim kialakulása szempontjából is. Itt lettünk osztálytársak többek között Szebényi Danival, akivel azóta elválaszthatatlan barátok, kollégák, szerzőtársak vagyunk és tulajdonképpen mára teljesen összeforrt az életünk a szakmai és zenei projektjeink által. Hatalmas ajándék ez az élettől. 

Az egyetem utolsó évében találkoztam Borlai Gergővel, aki szintén az egyik legmeghatározóbb barát és mentor az életemben. Azóta rengeteg közös élményen vagyunk túl, említhetném az első lemezemet, a külföldi turnékat, koncerteket és persze nem utolsó sorban Tátrai Tiborral, Kéri Samuval és Szebényi Danival közös zenekarunkat, a godfater.-t. Ezek a kapcsolatok mind az életem fontos mérföldköveinek számítanak. Nyilván vannak még meghatározó találkozások és történések, de ha azokat is leírnám, akkor sose lenne vége ennek a résznek (nevet).

Első szólólemezeden, az Intellectual Brutality-n olyan nagynevű külföldi művészek játszottak, mint Gary Willis, Anton Davidyants, Scott Kinsey és Federico Malaman. Honnan jött az ötlet, hogy meghívd őket, illetve hogyan léptél kapcsolatba velük? Hogyan zajlott a felvételek munkafolyamata?

Az egész történet úgy kezdődött, hogy a jazz tanszak befejezése után már tervezgettem, hogy szeretnék majd csinálni egy szólóalbumot. Egy nyári napon rám írt Borlai Gergő, hogy lenne-e kedvem helyettesíteni Lukács Petát a European Mantrában (ez is egy mérföldkő, hogy visszacsatoljak az előző kérdésedhez). Leírhatatlan volt a boldogság és megtiszteltetés, hogy az egyik kedvenc zenekaromban, a „hőseimmel” játszhatom el azokat a nótákat, amiket már rommá hallgattam az évek alatt és megannyi koncerten hallottam élőben is. Szóval, a koncertről hazafele vezető úton meséltem a terveimről Gergőnek és mondtam neki, hogy mivel ő a kedvenc dobosom ebben az univerzumban, szeretném, ha ő dobolna a lemezen, illetve lenne-e kedve hozzá egyáltalán. Azonnal igent mondott, így el is kezdtem küldözgetni a demókat a már elkészült nótákból. Gergőtől jött utána az ötlet, hogy mi lenne, ha elhívnánk ezeket a „bitangokat” a lemezemre, amiben nagyon szívesen segítene is nekem. Így is lett, mindenki elvállalta a feladatot a fent említett idoljaim közül. Azóta is nagyon hálás vagyok Gergőnek és mindenkinek, aki segített létrehozni ezt az albumot.

A munkafolyamatok úgy zajlottak – mivel majdnem mindenki más-más országban, illetve földrészen él –, hogy Szebényi Dani barátommal készre csináltunk minden dalt demó szinten, amire fel tudott menni a dob, utána a bass, majd a billentyűk és én az egészet a már végleges sávokra újra gitároztam. A gitár felvételeknél pedig Lukács Peta volt a segítségem, illetve ő készítette a mix-mastert is.

Ha a világon bárkit választhatnál, akkor ki lenne az, akivel szívesen játszanál együtt akár lemezen, vagy koncerten?

Abban a kiváltságos és szerencsés helyzetben vagyok, hogy jelenleg is a legkedvesebb zenészeimmel és barátaimmal dolgozhatok együtt folyamatosan a zenekaraimban, illetve session zenészként is, ami hatalmas áldás. Másrészről nagyon sok olyan zenész van, akivel nagyon szívesen dolgoznék még együtt akár koncerten, akár stúdióban. Nem szeretnék felsorolást, mert napestig mondhatnám (nevet).

Egy konkrétumot azért leírok! A COVID-19 előtt lett volna egy koncertünk Gary Willis-szel, Gergővel és Danival, ami azért is lett volna brutálisan jó, mert Gary Willis nem igazán játszik már gitárosokkal. Nagy álmom, hogy egyszer egy ilyen koncert létrejöhessen élőben is és ne „csak” felvételen játsszunk együtt, mert ő számomra az egyik legnagyobb basszusgitáros a világon. Akkor sajnos elmaradt a koncert a lezárások miatt, azóta pedig nem volt rá lehetőség. Szóval, ha egy valakit kell mindenképpen mondanom, akkor az ő lenne, de szigorúan ezzel a formációval.

Fotó: Piros Dorottya

Pályád kezdete óta a legtöbbet Strato- és Telecaster jellegű hangszerekkel láthattunk a színpadon. Jó néhány évig Fendert, mostanában pedig Ibanezt használsz. A két gitártípus (Strat, Tele), viszont, ha jól látom, a márkákon átívelve is megmaradt nálad. Miben tér el az Ibanez által gyártott Strat (AZ) és Tele (AZS) hangszer a tradicionális Fenderektől? Mit szeretsz jobban bennük?

Japán gyártású hangszerek lévén én pontosabbnak érzem az Ibanez gitárokat, illetve kecsesebb a kialakításuk, emiatt kényelmesebbek is sok esetben. Természetesen ez szubjektív, én csak a saját tapasztalataimat és szempontjaimat tudom megosztani. Nagyon szeretem, hogy az „AZ” SSH-s, illetve azt is nagyon szeretem, hogy az „AZS”-ben egy Magic Touch-mini van a neck pozícióban. Ettől nyilván más a hangjuk, más a hangtartásuk és másképp inspirálnak, viszont a gitárok jellege megmaradt Stratnak és Telének, ami nekem nagyon fontos volt akkor, amikor Ibanezre váltottam.

Mostanában vagy kik inspirálnak zeneileg, miket, kiket hallgatsz?

Mostanában megint egy kicsit a „back to the roots” időszakomat élem és nagyon sok régi blueszenét hallgatok. Jimi Hendrixet, Albert Kinget, Albert Collinst, Eric Claptont, Tina Turnert, Allman Bothers Bandet, John Lee Hookert, hogy említsek pár nevet. Ezek mellett persze hallgatok sok jazzt is, mostanában megint főleg Allan Holdsworth-ot és Miles Davist. Illetve elkezdtem a nyolcvanas évekbe visszakanyarodni és kicsit beleásni magam a pop zenébe, amiből sok minden kimaradt nekem eddig, pedig érdekelnek az akkori dal felépítések, szerkesztések meg úgy általában maguk a dalok.

A godfater. zenekar kapcsán körülbelül fél éve személyesen beszélgettem Tátrai Tibusszal és Szebényi Danival, akik úgy beszéltek a csapatról, a belső hangulatról, mint egy valóságos áldásról. Te hogy érzed magad velük? Milyen a godfater. zenekarban muzsikálni a te szemszögedből?

Igen, teljes mértékben egyetértek velük, ez a zenekar tényleg egy valóságos áldás, vagy ahogy szoktuk mondani: egy olyan megismételhetetlen együttállás, ami nagyon ritkán adatik meg. Az én szemszögemből egy leírhatatlan boldogság vesz körül, a barátaimmal és persze egyben gyermekkori gitáros hősömmel, példaképemmel muzsikálhatunk együtt, teljes szeretetben és egyetértésben.

Nehéz ezt megfogalmazni. Tudod annyira felemelő az, hogy mindenki ugyanazt gondolja és érzi a „zene szentségéről” és csak az dolgozik benne, hogy hogyan tud még jobban és még tökéletesebben hozzájárulni a nagy egészhez. Olyan energiák szabadulnak fel, amikor zenélünk, hogy azt szavakkal nem is lehet leírni, viszont érezhető. Érezzük mi is és hála Istennek érzi a közönség is. Amikor játszunk teljes az önazonosság és a sallangmentesség, ami azt gondolom egyre nagyobb ritkaság a mai világban. Úgy gondolom és szerintem érzékelhető is, hogy az embereknek szükségük van erre és nagyon jól tudnak kapcsolódni hozzánk. Tudnám még ragozni, de egy szó, mint száz, életem egyik legszebb ajándéka ez a zenekar!

Rengeteg műfajban megfordultál már a pályád során és gyakorlatilag mindenhol (ahol a zenei környezet ezt megengedi) jelen van a játékodban az a blues-ból táplálkozó őserő, mely a modern ízekkel, illetve a jazz és fusion világával keveredve valami egészen lehengerlő egyveleget alkot. Mégis, ha egyetlen egy zenei stílust kellene megnevezni kedvencedként, illetve „otthonodként”, akkor mi lenne az?

Köszönöm szépen a kedves szavakat! Alapvetően én egy blues gitárosnak tartom magam, aki imádja a jazzt, a rockot, a funkot és próbál nyitott lenni (majdnem) minden műfaj, stílus felé és ezek minden olyan képviselőjével szemben, akikben hallani az értéket és a művészetet. Ha egy kedvenc műfajt szabad csak megneveznem, akkor az természetesen a blues.

Mik a jövőbeli terveid? Következő saját lemez van-e kilátásban?

Igen, van tervben új szólólemez, már 2020-ban elkezdtem megírni és kettő single ki is jött róla, melyek meghallgathatók a zeneportálokon. Rengeteg új dolog történt az utóbbi időben, illetve más zenekarok és projektek kerültek fókuszba, így még nem sikerült megjelentetni, de az idei év végére vagy a jövő év közepéig mindenképpen szeretném kihozni az anyagot. Ez igazából az első lemez folytatása lesz és így a műfaja is marad fusion. Ki tudja… lehet, hogy még egy single is érkezik a teljes anyag megjelenése előtt.

Közben ezerrel dübörgünk a godfater.-rel, ott is készülnek az új dalok és az új lemez. Danival dolgozunk a Blues MD-s megjelenéseken és új nótákon, illetve elkészültünk Gergővel, Danival, Antonnal és Gudics Martinnal az első Electric Shock lemezzel is, amit szintén szeretnénk megjelentetni az idén. Szóval rengeteg újdonság várható.

A jövőben szeretném egy kicsit átalakítani és új alapokra helyezni az általam tartott magánórákat és persze gyakorolni, fejlődni mindenben, amiben csak tudok.  Szóval sok dolog van hála Istennek!

Köszönöm az interjút!

Az interjú először a Zenész Magazin 2023. júniusi 238. számában volt olvasható.