Az SFV zenekar úgy néz ki, mintha a nyolcvanas években fotózták volna őket, a zenéjük alapján is ezt hihetnénk előre.
A zenekar ősszel megjelenő lemezéről itt az első videóklipes dal, amiben a klasszikus aréna-rockhoz 21. századi módon használják a modern hangszereket és a technológiát. Ennek apropóján beszélgettünk velük.
Aki eddig nem találkozott veletek, annak mit kell tudnia rólatok?
Csabi: 2018-ban zenéltünk Olivérrel és Marcival együtt először egy koncerten, utána kezdtünk el számokat írni, amihez Kolos csatlakozott, aztán 2019 végén Bálint átjött, mutatott egy riffet – így lett az első közös dal, a We Are. Sokkal többet inspirálódtunk szüleink zenéiből, mint a 2000-es évekből, de ettől függetlenül ezeket mai módon szeretnénk megjeleníteni.
Kolos: Színpadi megjelenésünket mindig is próbáltuk úgy formálni, hogy az a zenénk által idézett korszakokkal és a többi vizuális elemmel is koherens legyen. A ruhatárat leginkább Bálint szponzorálta, viszont mindannyian nyitott szemmel járunk az esetleges fasza koncertcumók beszerzése végett.
Most jelent meg az első klipetek, mi inspirálta, hogy a végén ilyen lett, amilyen?
Csabi: Bikali Sanyi volt az operatőr, az utómunka Matyovszky Benedek által valósult meg, az értelmi szerző, gyártásvezető, fővilágosító, rendező pedig Lauter Attila volt. Az Analog Music Hallban forgattuk teljes egészében, egy nap alatt. Először Jancsós-egysnittes videóban gondolkodtunk, de aztán hamar kiderült, hogy ez a dal lendületével nem passzol össze, de a történet-vezetéshez eltérő koncepcióban is nagyon jól mutatnak a felvett snittek.
Hogy alakult ki a zenekarra jellemző „retró” megjelenésetek?
Csabi: Bálint kezdeményezte ezt a stílust, mostanra két teljes sporttáskánál tartunk, amit minden koncertre viszünk. Cserébe így mindig váltogathatjuk a szetteket, miközben mindenki fel tud venni hozzá passzoló ruhákat.
Olivér: Nem tartom ezt az öltözködést annyira retrónak. Alapból is ilyenek vagyunk.
Az sokrészes dobszett mellett elég sok csöves erősítőt is láthatunk a hátatok mögött. Van egy kisebb felszerelésetek a mindennapokban, vagy ezeket állandóan viszitek magatokkal?
Kolos: Én az erősítő helyett egy kisebb pedalboardot és egy egészséges derekat választottam. Van 4 basszusgitárom: egy Ibanez SR 675, egy Squier jazz bass, egy Harley Benton 5 húros, meg egy verhetetlen Jolana.
Bálint: Pergő! Viccet félretéve, akusztikus dob mindenképp. Méghozzá abból is egy 80-as évekbeli TAMA Superstar nagy tamokkal, 2 db 24”-os lábdobbal, nagy karámmal, DW fém pergővel amin 40 szálas sodrony van, és erre még jön egy pergő trigger. Cintányérok terén Paiste RUDE,900, 2002-es szériák, a kedvencem a 24”-os 2002 Ride, amilyet az egyik kedvenc dobosom, Alex Van Halen használt a 80-as években. És természetesen Aquarian bőrök vannak mindegyik dobon, ugyanis büszke Aquarian endorser vagyok. Ezt a győri Hangszerbarlangnak köszönöm még egyszer. Nagyon jól szólnak a felvételeken is, és koncerteken is, bírják a strapát sokáig, pedig nem éppen kíméletesen csapkodom őket...
Csabi: Nagyon szeretjük az analógot, de nekem plugin. Billentyűk terén egyedül a zongoránál van hiányérzetem, de a Studiologic kontrolleremnek köszönhetően ott is egyre kevesebb. A pluginezés elképesztő ajtókat nyit meg, engem sokkal jobban megihlet az effajta szabadság, mint az analóg szintis potitekergetés – de mi már ebbe születtünk, nekem a pianínóm utáni lépés a Logic volt, jelenleg is laptopról játszom élőben. Gitár téren a Neural DSP-re esküszöm.
Marci: Fájó szívvel, de lemondtam a Marshall fej-láda+pedalboard cuccról, pedig imádtam ahogy mögöttem dörmögött. Jelenleg egy Line 6 HX Stomp a motyó egy hangolópedállal. Gitárok terén van egy piros vasalódeszkám, amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam ajándékba, egy felturbózott Vintage V100, na meg egy Gibson Melody Maker SG, ami egy igazi bunkó paraszt rockgitár és úgy néz ki, mint Batman. Imádom. A jövőben mindenképp szeretnék az SG-hez egy hasonló Les Pault.
Olivér: Egészen 2022 tavaszáig a zenekar 2 Marshallal, egy GK-el és pedalboardokkal járt mindenhova, aztán egyre inkább realizáltuk, hogy ez teljesen felesleges. A nyári fesztiválokon maximum negyedóra van arra, hogy felpakoljon a zenekar a színpadra, ezt roadok nélkül elég nehéz kivitelezni, ha full analóg a cucc. Ezek miatt váltottunk modellezésre. Én egy Line 6 HX Stomp XL-t használok. Hamar beleszerettem, nagyon jól szól színpadi körülmények közt is, otthoni gyakorlásra is tökéletes, és az ára sincs az egekben. Nem ez lesz az utolsó ilyesfajta pedál, amit veszek, fejlődni kell a korral. Jelenleg 2 gitárom van, amit koncerteken is használok, az egyik egy Vintage AFD V100 Paradise Les Paul kópia, amiben a gitár fáján és festékén kívül minden ki van cserélve. A pickupok 2 Gibson Burstbucker. Be kell vallani, harap, mint a szar. A hangolókulcsok Gotoh márkájúak, nagyon megbízható, másfél órás koncertet néhány finomhangolással kibírnak.
A másik gitárom pedig egy igen olcsó Kramer Baretta Special-ből született. Rákerült azóta egy Schaller tremolórendszer, a gyári pickup helyén pedig egy klasszikus 80-as évek hangzást elérő DiMarzio Super Distortion van. Gitárt mindig venni fog egy zenész magának, a jövőben nagyon sok márkából tervben van egy-egy típus megvétele.
A lemezen is ezek szólnak?
Bálint: Én már háromszor feldoboltam ezt az albumot... Először magunknak vettük fel, mindig javítani akartunk valamin, aztán nyertünk pályázaton így az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült végül a lemez. Pócsi Pisti lett a mentorunk, aminek örülök, mert több koncertlehetőséget is köszönhetünk neki, és ő hozott össze minket Nóniusz Gábor producerrel, akivel készült a lemez. Először szétszedtük közösen a demókat, átnéztük a tempókat, struktúrákat, szóló hosszokat, és ahol szükséges volt, ott változtattunk közös megegyezés alapján. Gábor első körben felvetette az elektromos dobbal való feljátszás ötletét, aminek hallatán először rosszul lettem konkrétan. Tettünk egy próbát, de gyorsan kiderült, hogy nem lesz az igazi, így hát kiköltöztünk két napra a SuperSize Recording stúdióba felvenni a dobot profi környezetben, hihetetlen élmény volt, tényleg, mint a filmekben, milliós mikrofonok a dobokon, óriási keverőpultok, meg minden, ami szem szájnak ingere. Nagyon fárasztó volt, testileg és szellemileg is, mert meg kellett jegyeznem az új struktúrákat, volt olyan dal, ami rövidebb lett, vagy le lett felezve a szóló, vagy a tempó változott. Összességében nagyon pozitív élmény volt az egész, és jól is sikerült minden. A következő album dobfelvételét is legalább ilyen szinten akarom csinálni.
Csabi: Izgalmas élmény volt Törökbálinton tölteni egy hétvégét, profi körülmények között. A dob után Gábor stúdiójában jöttek a gitár- és basszusfelvételek, majd ezt követően az összes ének, billentyűk, samplerek – utóbbiak esetében nem sok változtatás történt, a legtöbb helyen visszanyúltunk a korábbi megfejtésekhez. Nyilván nagyon sok dolog történt útközben, ami újratervezést igényel, de ez teljesen rendjén van így. Alapvetéseket tekintve sikerült tartani a terveket, a felvételi sorrendet, struktúrát, talán az egyetlen nehézség az volt, hogy az előrehaladott demókból nagyon sok apróság volt, amit át akartunk emelni, olyan elemek, amik nem feltétlenül a gerincét adják a hangzásnak, de részletgazdaggá és ezáltal szerethetőbbé válnak általuk a dalok – több napot töltöttünk el Nóniusszal ketten a stúdióban, egyenként végighallgatva a régi sávokat, azzal foglalkozva, hogy ezeket a kis sütizgetéseket hogyan integráljuk a már elkészült új felvételekbe – a végeredményt hallva örülök, hogy mertünk a szituációk függvényében módosítani a terveken.
Mik a terveitek a közeljövőt tekintve?
Csabi: Itthon és külföldön is szeretnénk köztudatba kerülni, nemzetközi színvonalat képviselve – aktívan dolgozunk azon, hogy a lehető legjobb koncerteket adhassuk, egyszerre megjelenítve a nyers és beteg zúzást, és a modern technikákat kihasználó, részletesen kidolgozott koncertélményt. Ezek mellett külföldi koncert- és megjelenési lehetőségekről is folyamatosan tárgyalunk.
Bálint: Idén még megjelenik az album, a címe annak is We Are lesz. Folyamatosan európai promóterekkel tárgyalunk elkezdtük az online jelenlétünket is feszesebbre venni. A fő cél az, hogy minél többen megismerjenek minket a zenét szerető emberek.
A zenekart legközelebb élőben augusztus 4-én láthatjuk a Sing Sing és a Lord vendégeként, Budapesten, a Barba Negrában.
A videóklip a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzenei Programjának támogatásával készült el.
Instagram: https://www.instagram.com/sfvband/
Facebook: https://www.facebook.com/sfvmusic
TikTok: https://www.tiktok.com/@sfvmusic