– NAGY ANITA – A The Anahit zenekar nem átlagos, mainstream zenét játszik, olyan hangzásvilágot képviselnek, amit leginkább külföldi előadóktól szoktunk meg.
A zenekar énekesnőjével, Csányi Ritával beszélgettünk, nem sokkal az A38 hajón adott teltházas koncertjüket követően. *
Mióta létezik a zenekar, hogyan találtátok meg egymást?
2017-ben még Angliában éltem, zenei iskolába jártam és amikor hazaköltöztem Magyarországra, úgy voltam vele, hogy tök jó lenne egy zenekarban zenélni, mert mindig is nagyon szerettem a csapatmunkát. 2017 végén találkoztam Somával, a billentyűsömmel és elektronikus duóként léptünk fel. Ez nagyon jól működött, de egy idő után úgy éreztük, itt az ideje tovább bővülni és 2019-ben csatlakozott hozzánk a dobosunk, Kocsis Dániel. Őt amúgy ismertük már jammes eseményekről. Innen számítom a hivatalos zenekar alakulást, ekkor indult el élesben a projekt.
Fotó: Marossy Norbert
Nemrég adtatok egy nagyon jó hangulatú, teltházas koncertet az A38 hajón. Ahogy hallgattalak Benneteket, az volt a benyomásom, hogy stílusát tekintve nagyon vegyes a zenétek.
Ez így igaz. Egész életemben problémám volt azzal, hogy behatároljam magam műfajilag. Amikor a külföldi zenei konziba jártam, elvárás volt, hogy el tudjam mondani magamról, milyen zenét csinálok és ez nekem mindig nehezen ment. Nagyon sok minden érdekel, ezért nem is tudom a stílusunkat bekategorizálni. Mainstream műfajokkal kísérletezünk, de mivel a popzene „kategória” alá sok minden befér, inkább ide sorolnám magunkat, ironikus popzeneként szoktuk nevezni, amit csinálunk, mert nagyon odamondogatós szövegeink vannak. A műfajokkal folyamatosan kísérletezünk, de azt gondolom bármilyen stílusú is egy számunk, mindig felfedezhető benne a tipikus The Anahit hangzás. Ezért is merünk bátran kísérletezni, szórakoztatni akarunk, folyamatosan megújulni és annyira jó, hogy a közönségünk ezt elfogadja. Állandó változásban vagyunk és nagyon nyitunk minden újdonságra.
Ha már a közönségről beszélünk, engem nagyon meglepett, hogy a rajongóitok életkora egészen széles skálán mozog, a 18 és 40 éves egyaránt tombolt a fellépéseteken, ilyet azért ritkán látni...
Ha a közösségi médiában vizsgálódunk, akkor azt látjuk, hogy a 25 és 35 év közötti korosztály hallgat minket a legaktívabban. A koncertre járó közönség valóban sokkal vegyesebb. Megjelent az egészen fiatal korosztály is, amit én a TikTok csatornánknak tudok be. Mi magunk a húszas éveink második felében járunk. Az idősebb korosztály onnan is jön, hogy voltak tévés szerepléseink, én például szerepeltem az X-faktorban. A mai negyveneseken azt látom, hogy nagyon jó koncertre járó közönség. Van már egzisztenciájuk és nagyon nyitottak arra, hogy különböző zenei élményekre pénzt költsenek. Amikor a szüleim voltak negyvenévesek, akkor az még egy másfajta világ volt, a mostani negyvenesek simán élnek úgy, mint a húszévesek. Én nagyon örülök, hogy sok fajta korosztályt meg tudok szólítani.
Nem tudom, mennyire akarsz erről beszélni, de a hajós fellépés elég mozgalmasra sikeredett, adódott néhány nem várt esemény, amit te maximálisan profin tudtál kezelni. Mennyire nehéz neked, mint énekesnőnek tolerálni azt, ha valami olyan történik a koncerten, ami váratlanul ér?
A sors mindig figyel arra, nehogy el tudjunk szállni… Tele volt a hajó, ami egyszerűen csodálatos és nagyon jól éreztük magunkat. Kitört menet közben egy kisebb bunyó, amit leállítottam, a biztonságiak pár perc alatt megoldották, utána elszállt a Soma fülese, majd ha még ez nem lett volna elég, nem szólt a vendégünk basszusgitárja… Én már kiröhögtem saját magunkat, egyáltalán nem feszültünk rá. Zeneileg jónak értékelem a koncertet, főleg ahhoz képest, hogy el volt törve a billentyűsünk keze. A maximumot kihoztuk magunkból és nagyon jók a visszajelzések, amire nekem szükségem is van. Így már azt mondom, hogy az apró bakik jók voltak arra, hogy felszívjuk magunkat és kihozzuk magunkból a maximumot.
Fotó: Bikali Sándor
Angolul és magyarul egyaránt énekelsz. Elég erős mondanivalója van a dalaidnak és sok a szövegekben a személyes élmény, nem lenne könnyebb mindent magyarul énekelni?
Amikor elindultunk, akkor még úgy gondoltam, soha nem fogok magyarul írni. A dalszerzést, mint hivatást és szakmát négy éven keresztül Londonban tanultam, innen jön az ok, hogy miért írok könnyebben idegen nyelven. Átlag heti három dalt kellett írni az iskolában angolul, ami az elején nagyon nehéz volt, prezentálnom kellett a brit tanároknak és diákoknak, akik persze kiröhögtek, ha hülyeséget írtam. Imádok angolul írni, mert imádom a nyelvnek a játékát a zenében. Amikor a magyar nyelv bejött a zenekar életébe, az egy nagyon őszinte alkotás volt. Tavaly még csak egy-két magyar nyelvű dalt játszottunk, most már sokkal több van. Jelenleg is épp egy magyar track-en dolgozom, ami hamarosan kikerül a TikTok-ra. Az, hogy két nyelven is vannak dalszövegek, egy kísérleti fázisban van. Aktívan szeretnénk külföldön is létezni, amire sokan azt mondják, hogy nem lehet egyszerre hazai és külföldi karriert is csinálni. Mi úgy gondoljuk, hogy lehet, tavaly két teltházas varsói koncerten vettünk részt, játszottunk Londonban, Berlinben és ez nekünk hosszú távú terv és cél. Szeretnénk kollaborálni, a román és német piacon is jó kilátásaink vannak. Ugyanannyira fontos a magyar nyelv is és jó ebben fejlődni. Nekem sokkal nehezebb magyarul alkotni, ha valamit rosszul írsz meg, az nagyon gagyi hatást eredményez.
Melyik dalodat érzed a legszemélyesebbnek?
A Bírom még és a Túlélem, így párban, hasonló indíttatásból is születtek. Mind a két dalt a visszautasításaim inspirálták, ezek főként szakmai visszautasítások. Amikor tinédzser voltam, akkor azt hallgattam, hogy úgysem fognak felvenni az egyetemre, meg ki mondta neked, hogy jól tudsz énekelni… Aztán felvettek és sikerült. Amikor kikerültem a suliból és csináltam a zenei projektemet, akkor az volt, hogy ugyan már, miért pont neked sikerülne… Amikor az Anahit megalakult, azt kaptuk meg, hogy ez a zene nem fog működni ebben az országban. Nekem ez azóta is egy konstans dolog és nagyon gyakran vannak olyan helyzetek, ahol százszor többet kell bizonyítanunk és ez nagyon megedzett. Minden sikerért nagyon megdolgozunk, ez az utunk része, de nyilván ez fáj néha. Ha az embernek le akarják törni az álmait, az nehéz, alapvetően megrázom magam és megyek tovább, de adódik egy-egy rosszabb nap, amikor kiborulok és írok egy ilyen dalt, mint mondjuk a Bírom még. Ezek a dalok nagyon a szívem mélyéről érkeznek.
A rajongók melyik dalt szeretik a legjobban, melyikre a legnagyobb a lelkesedés a koncerteken?
Vannak a nagyon tombolós, táncolós számok, mint például a Bills, a Goddess és a közösen éneklős, borongós számok, a Szétcsúsztam, a Túlélem és a Bírom még. Ezek a top számok a koncerteken, vannak is videóink, amiket a rajongók küldtek és mindenki üvölti a refréneket.
Otthon írod a dalokat vagy a stúdióban?
Van egy itthoni mini stúdióm és a dalok megírása általában a kora reggeli órákban történik, szeretek korán kelni és akkor még zajmentes az agyam. Felkelek hatkor és nyolcig dolgozom rajtuk. Ha megvan a dal első fele, és egy minimálban meghangszerelt demó, azt elküldöm a srácoknak. A befejező fázis viszont nagyon körülményes nálam. Általában az történik, hogy valaki felhúz bármilyen témában, ideges leszek, amitől megjön az ihlet és a negatív energiákat próbálom átformálni valami pozitívvá. Én nagyon nagy amplitúdóval rendelkező ember vagyok, hirtelen leszek nagyon boldog és nagyon szomorú, ami előny a dalszerzésben, hátrány a magánéletben.
Január végén jött ki a Válságpop című albumotok, mi várható még tőletek ebben az évben?
Szerves része lesz a fesztiváli szettjeinknek, de nem csak ez lesz a központi téma. A tartalomgyártás kéz a kézben járnak a mi zenei tevékenységünkkel, úgyhogy folytatódik tovább az Így születnek a dalok sorozat a TikTok-on, új szemszögekből, kollaborációkkal, magyar mémek samplingelésével, például a Mucsi Zoltán hangját besamplingeltem egy dalba, próbáljuk a videós világot fejleszteni. Ezen kívül benne leszünk a Dal című műsorban, ami nagyon nagy munka lesz. A Válságpop lemezről visszük az egyik új dalunkat. A jövőbe tekintünk, szervezkedünk és rengeteg új izgalmas dallal, tartalommal és koncerttel fogunk jelentkezni.
Címlapfotó: Bikali Sándor
* Az interjú először a Zenész Magazin 2023. április - májusi 237. számában jelent meg.