– NAGY ANITA – A The Pontiac azon kevés ígéretes rockbanda közé tartozik, akiknek a dalai nem mondhatók slágeresnek, mégis van bennük valami, ami első hallásra megfogja a hallgatót.
Kezdjünk egy bemelegítő kérdéssel, mit lehet rólatok tudni, mikor és hogyan alakultatok meg?
Idén áprilisban lesz hat éve, hogy elkezdtünk együtt zenélni és iskolai barátokból lettünk zenekarrá, mind a négyen a Kőbányai Zenei Stúdióba jártunk. Elkezdtünk együtt zenélni, Benedek, a basszusgitárosunk, picit fiatalabb, mint mi, ő még akkor nem volt az iskola tagja, de ő is oda felvételizett. Elkezdtünk próbálni, sok időt együtt tölteni, így indultunk el a zenei pályán.
Ha a korábbi dalaitokat nézem, stílus alapján inkább a rockzene felé hajlottatok…
Az amerikás blues-rock vonal volt az, amiben kényelmesen éreztük magunkat, aztán ahogy telt az idő, egyre jobban lenyesegettük ezeket a nagyon konkrét műfaji jellemzőket és kerültünk oda, ahol most vagyunk.
Hol vagytok most?
Alapjaiban véve rockzenekar vagyunk, de rá lehet mondani, hogy alternatív és akkor abba sok minden belefér. Javarészt érzelmes témájú dalaink vannak.
Nagy Barnabás
Rockzenekarként indultatok, de az új dal, a Csak a csend van, egy eléggé más irányt mutat. Miért pont ebbe a picit lassabb, nyugalmasabb irányba mentetek el?
Nincsenek ezek lefektetve, hogy melyik irányba kellene haladnunk, az aktuális állapotunk határozza meg, hogy milyen zene születik. Ez egy akusztikus alapú popdal.
A videóklip, egy nyári hangulatú road movie a Balaton környékén, hogyan készült?
A Yettel Stage keretein belül született meg a klip. A mobilszolgáltató tehetséggondozó programján belül három országosan ismert zenekar választhatott maga mellé három kisebbet és adtunk közös koncerteket a főzenekarhoz köthető országrészen. A mi főzenekarunk a Margaret Island volt és mivel náluk és nálunk is van balatoni kötődés, a Kőröshegyi Levendulásban adtunk koncertet még a nyáron, ennek a programnak a keretein belül. Ezt a klipet is úgymond kaptuk a programtól.
A koncepciót ti határoztátok meg?
Mind a három formáció esetében alapkoncepció volt, hogy legyen helyhez kötött a téma, ezért egyértelmű volt a Balaton térsége, mint helyszín. Adott volt egy „mood board”, amit megmutattak, nekünk pedig nagyon tetszett. Maga a forgatás egy tök jó, szórakoztató nap volt, bár a negyven fokban full fekete ruhákban „kicsit” melegünk volt.
Az Egy napra című dalotokban sok ember kívánságát fogalmazzátok meg: bárcsak minden rendben lenne egy napra. Te írtad a szöveget?
Én írom a szövegeket 99 százalékban. Van, amikor gitáros verziót készítek, amit aztán együtt a próbateremben vagy stúdióban befejezünk. A spontán, kiszámíthatatlan esti órákban jön az ihlet, napközben nem igazán, bár próbáltam erőltetni.
Vannak egészen személyes hangvételű dalaitok is, mi inspirál a megírásukkor?
Legtöbbször szétnézek magam körül, mi is történik, folyamatosan jegyzetelek, szavakat, mondatokat, amik eszembe jutnak. Összegyűlik így rengeteg minden, amit átgondolok, átolvasok és így kialakulnak a szövegek. Mindenből tudok inspirálódni, magánéletből, családból, a világ történéseiből.
Hogyan képzeljük el, van egy nagy füzeted, ami tele van írva vagy cetlik mindenhol?
Van egy füzet, van egy még kisebb füzet, plusz még a laptopon is írok, mindezt egyszerre.
A többieknek mennyire van beleszólása? Volt már olyan, hogy valamire nemet mondtak?
Teljesen, 100 százalékban. Volt, amire nemet mondtak, de én meg annyira ragaszkodtam hozzá, hogy nem tudtam elengedni. Olyan is volt, hogy egy refrént együtt írtunk meg, és úgy lett az igazi.
Említetted, hogy jövő héten stúdióztok, új lemez készül?
Igen egy új lemez készül, ami nyár előtt meg is jelenik. Az első felét felvettük pár hónapja, most pedig a második felével dolgozunk. Visszajáró vendégek vagyunk a Sounday stúdióban, ott vettük fel a 2021-es lemezt és most is ott dolgozunk. Műfajilag változatos lesz, az egészen csupasz akusztikus daltól a kicsit countrys hangzásig és kiabálós rockzenéig, mindenféle lesz benne.
Régebben főleg angol nyelven énekeltél, most pedig magyar nyelven. Az új lemezen mire számíthatunk?
Magyarul fogok énekelni, átfordult a gondolkodásom és hozzáállásom a dalokhoz. Magyarul jönnek a gondolatok, maradok most ennél.
Neked magyarul vagy angolul könnyebb énekelni?
Magyarul és angolul is sokat énekelek, a The Pontiac-on kívül, Kiss Petivel, a gitárosunkkal is sokat játszunk duóban, kvázi bárokban bárzenélést csinálunk, ahol főleg a kedvenc dalaink feldolgozásait adjuk elő.
Van még másik zenekar is, amiben zenélsz?
Én nem, rajtam kívül viszont majdnem mindenki a zenekarban. Nem tudtam megfelelő energiákat csoportosítani több helyre.
Hallgattam a Lebegés című dalotokat, amit szakítós dalnak is nevezhetnénk… Mennyire nehéz magánéleti dolgokat is beleírni a szövegekbe?
Valóban az. Azért nem nehéz, mert terápiás hatással van rám, így le tudom rakni a dolgot, feldolgozódik.
Az egyik kedvenc számom tőletek az „Az lenne csak szép”. A videóklip egy párról szól, ahol a fiú elmegy otthonról és elkezd készülődni a lány is, de nem egyértelmű, hogy a fiú után megy, vagy éppen a szeretőjéhez. Biztos vagyok benne, hogy sok rajongótokban él a kíváncsiság és most ezt szeretném kielégíteni, a videóklip végén kihez érkezik meg a lány?
Hát nem hozzám... Elmegyünk egymás mellett gyakorlatilag. Ez a dal volt az első, amit magyar nyelven írtam és a rádióba is bekerült, nagyobb figyelmet kapott, mint a többi. Ez volt az első olyan klipünk, aminek cselekménye van, úgyhogy kicsit mérföldkőnek is nevezhetjük. Két sráccal csináltuk a videót, a Bánhegyi Tomival és a Bánáti Tomival, akikkel most is dolgoztunk együtt egy új klipen, de ez még titok, mert csak a közeljövőben jelenik meg. Ez a dal valahogy magától értetődően született meg a próbateremben és nagyon élveztük, nagyon szerettük játszani, alig vártuk, hogy koncerteken is előadjuk. Volt hozzá egyfajta pozitív kapcsolódásunk.
Melyik számotok áll hozzád a legközelebb?
Mindig a legfrissebb, most pont az, ami jövő héten fog megjelenni. Az előző lemezről az Otthon lehetek című dal, ami kicsit rockosabb, főleg élőben, elszaladnak a lovak. A Csak egyetlen lámpa ég a másik végletet képviseli, ringatózós, Balatonos.
Amikor nyertetek az NKA Hangfoglaló programon, milyen hatással volt a zenekar életére?
Onnantól számítjuk a kapcsolatunkat a menedzserünkkel, Bánki Nikivel, ő segített a pályázatot megírni, amit meg is nyertünk és utána leszerződtünk hozzá a kiadóhoz. Maga a program azt hozta, hogy nagyon sok mindent meg tudtunk valósítani. Nagy ugródeszka volt és sokat segített az indulásban, ez 2018-2019 környékén történt.
Hamarosan felléptek a Budapest Parkban, játszottatok itt korábban?
Még nem, úgyhogy nagyon izgulok. De szerencsére olyan zenekarral megyünk, akiket nagyon szeretünk, mint zenekart és mint embereket is. Egy órát tudunk majd játszani, ami egész sok. Az Aurevoir előzenekara leszünk, főleg egy másik zenekar közönségének játszunk majd, ezért úgy kell a dalokat válogatni, hogy ne menjenek haza egyből.
Mennyire szoktál izgulni a fellépések előtt?
Saját koncerteken már napokkal előtte rosszul vagyok, ha lement egy-két dal, akkor megnyugszom. Ha fesztiválon, vagy előzenekarként játszunk, akkor nem izgulok, a leglazább ember tudok lenni. Praktikus dolgokkal szoktam felkészülni, ami elromolhat és van ráhatásom, azt átnézem, az ne romoljon el és persze gyakorlunk sokat.
Hol lehet még Benneteket látni a nyáron, milyen terveitek vannak?
Lesz egy lemezbemutatónk június végén Budapesten, ami nagyon jó buli lesz. Megyünk a Művészetek völgyébe és az Aurevoir-val is megyünk pár helyre. A lemezbemutató után csinálunk egy-két klipet.
Mi lenne számodra a legnagyobb siker?
Szeretnék sikeres hegymászó lenni, de már nem leszek. Picit tériszonyom is van, úgyhogy sok sebből vérzik a dolog. Szeretném, ha a zenekarunk egy olyan headliner zenekar tudna lenni a magyar zenei világban, ami meghatározó. Ez amúgy nehéz kérdés azért is, mert mindig valamit valamiért… Maradjanak meg a barátaim, akikkel most együtt zenélek, írjunk még együtt sok dalt. Nagyon elcsépelt, de annyira egyszerű vágyaim vannak, hogy tudjunk minél többet, minél jobb helyeken játszani és minél több embernek boldogságot adni.
Köszönöm az interjút!
Címlapfotó: Andrási Ingrid
Az interjú először a Zenész Magazin áprilisi számában volt olvasható.
A The Pontiac zenekar azóta megjelent új lemezéről és lemezbemutató koncertjéről ITT olvashattok.