– BORBÉLY TAMÁS – A hazai zenei élet egyik legismertebb, illetve legelismertebb gitárosával, Lukács Petával beszélgettem, múltról, jelenről és a terveiről, épp csak egy kicsit „szakmázva”.

Akkor rögtön vágjunk a közepébe! Hogyan változtak a gyakorlási szokásaid, gyakorlási szisztémáid az évek során?  Régebben hogyan, és miket gyakoroltál, illetve mostanában hogyan állsz ezzel?

Lukács Peta: Igazából sosem volt tudatosan felépített gyakorlási rutinom. Régen egész egyszerűen annyit gitároztam, amennyi időm csak volt. Ha valami újat láttam, azt addig próbálgattam, amíg sikerült eljátszanom, vagy ha nem ment, akkor amíg kétségbeesetten „sírva elaludtam” (nevet). Azóta annyi változott, hogy – talán a tanítás miatt – kicsit rendszerezettebben gyakorlok. Adok magamnak időt a bemelegítésre, talán picit többet skálázok, de alapvetően továbbra is az a legfőbb elvem, hogy a gitározás minden perce öröm legyen számomra.

Általában hogyan történik a dalszerzés folyamata nálad? Az adott kompozíció egy az egyben megszületik a fejedben – téma, harmóniák, esetleg a hangszerelés is – vagy először egy dallam ugrik be, vagy esetleg a harmóniák, riffek, groove-ok jönnek elsőre?

Peta: Sajnos nem vagyok túlságosan termékeny zeneszerző, így igazán bevált módszereim sincsenek. Nem szeretem a „felesleges” dalokat (azokból nyilván én is tudnék napi ötöt írni), csak akkor írok zenét, ha van inspiráció. Ilyenkor általában az egész dal készen szól a fejemben, vagy legalább is a fontosabb részletei. Persze az is gyakran megesik, hogy épp csak egy riff, vagy egy dallam ugrik be gyakorlás közben. Ezeket azonnal felveszem, hátha jók lesznek valamire. Időnként előveszem ezeket, és van, hogy végül dal lesz belőlük.

Nyilván rengeteg zenész, illetve gitáros hatott rád az évek során (ezért nem is fair a kérdés), de mégis hadd tegyem fel így: ha egyetlen egy zenészt nevezhetnél meg, aki a legnagyobb hatással volt rád, aki nélkül nem lennél az, aki ma vagy, akkor ki lenne az? Mesélj erről a hatásról…

Peta: Erre tényleg nagyon nehéz válaszolni. Időszakok voltak az életemben, amikor egy-egy kedvencemre koncentrálódott a figyelmem, aztán gitárosként ezekből a hatásokból gyúrtam össze magam. Ha azonban a konkrét kérdésedre kell válaszolnom, akkor is muszáj két embert megemlítenem, ők pedig a szüleim (apukám is zenélt fiatalabb korában). Meglehet, hogy konkrétan gitározni nem tőlük tanultam, de az biztos, hogy anyu türelme, támogatása, valamint apu tanácsai és a zene iránti elkötelezettsége nélkül egészen más ember, más zenész lennék. Ha mindenképpen ragaszkodunk egy ismert zenész kiemeléséhez is, akkor azt gondolom, talán Steve Vai az, aki a legtöbb inspirációt adta.

Az Ibanez márka hazai endorsere vagy, hogyan kezdődött ez az együttműködés és jelenleg mivel jár ez a státusz?

Peta: Évekkel ezelőtt keresett meg Szabó Zoli barátom, hogy legyek hazánk első hivatalos Ibanez endorsere. Ekkor még szerződésem volt egy másik céggel, de azt hamar le is zártam az új lehetőség hallatán. Az Ibanez márkához ugyanis nekem elég erős emocionális kötődésem van, hiszen a legtöbb gyerekkori kedvencem „ibanezes” volt. Hogy mivel jár ez a státusz? Gyűjtöm a jobbnál jobb Ibanez gitárokat, színpadon és felvételeken kizárólag ezeket használom, de emiatt egyáltalán nincs hiányérzetem. Soha nem volt ennyi kiváló hangszerem, imádom ezt a helyzetet. Külön érdekes, hogy néha egy-egy prototípust is eljuttatnak hozzám, amiket még azelőtt kipróbálhatok, mielőtt azok a piacra kerülnek.

Fotó: Perge Péter

Nyilván jó néhány Ibanez gitár megfordult már a kezeid között, illetve elég sok ilyen hangszerrel rendelkezel… Van-e olyan kedvenc modell, mely maradéktalanul kielégíti minden igényedet, mintha csak neked gyártották volna?

Peta: Az az igazság, hogy az a hangszer, ami minden igényemet kielégítené, nem létezik, és nem is létezhet, mivel fizikai képtelenség. Túl sok olyan kívánalmam lenne, amik ütik egymást. Mondok egy konkrét példát. Imádom a Strato nyak-pickup hangot. Annak viszont az egyik alapfeltétele a hangszedő pozíciója, valahol a 23. bund helyén. Nekem viszont időnként kell a kétoktávos nyak, szóval kizárja egymást a két dolog. Kompromisszumot kell tehát kötnöm, vagy autentikus Strato-hang, vagy 24 bund…

Van-e esetleg kilátásban „Ibanez Peta signature” gitár? Ha igen, akkor mit lehet róla tudni, milyen specifikációkkal fog rendelkezni? Ha jelenleg még nincs is tervben egy ilyen hangszer, akkor csak eljátszva a gondolattal mégis feltenném a kérdést: milyen lenne a teljes mértékben a saját ízlésedre szabott, kompromisszummentes „Lukács Peta Signature” Ibanez gitár?

Peta: Az, hogy lesz-e valakinek signature modellje, amit aztán piacra is dobnak, szimplán üzleti kérdés, tehát azt gondolom, hogy a válasz – legalább is jelenleg – egyértelmű nem. Az én nevemmel nem tudnának ugyanis annyi hangszert eladni világszerte, ami kifizetődő lenne a cégnek. Custom hangszerem persze lehet idővel, tehát olyan egyedileg gyártott darab, ami az én elképzeléseimet tükrözi. Ha lesz ilyenre valaha lehetőségem, valószínűleg egy olyan gitárt állítok össze, ami jelenleg nem kapható. Talán egy héthúros Strato jellegű hangszer lenne, ami 22 bundos. Ilyen modell ugyanis nem szerepel az Ibanez – amúgy elképesztően széles – palettáján.

A zenekarok közül, ahol játszol (Ocean Hills, Albus, Bikini, European Mantra, a saját neved alatt működő formációd stb.) jelenleg melyik projekt foglal le a leginkább (kreatív módon), kikkel történik éppen érdekesebb „mozgolódás”, építkezés, kikkel készültök esetleg új lemezre, új anyagra?

Peta: Jelenleg az Albus a legaktívabb, itt folyamatosan dolgozunk az új dalokon, és hamarosan elkezdünk koncerteket is szervezni. A másik igazán fontos dolog számomra, hogy évek óta tervezek egy saját, teljesen instrumentális albumot. Erre szeretnék több időt szentelni majd, de egyelőre még kicsit hátrébb van az „elvégzendő feladatok” listáján.

A Bikinivel 40. jubileumi koncertetek lesz május 5-én a Papp László Sportarénában… Miben más a felkészülés erre a koncertre, mint egy átlagos turnészezonra?

Peta: Őszintén szólva egyéni szinten nem kíván különösebb extra felkészülést. Csapat és produkció szinten sokkal inkább. Nyilván hosszabb lesz a műsor, mint a szokásos turné koncerteken, más lesz a látvány, többen leszünk a színpadon (vokalisták, vendégek). Ami a magam részéről biztos, hogy ugyanúgy törekszem a 100%-os előadásmódra, mint ahogy bármelyik más koncerten.

 Fotó: Marossy Norbert

Mostanában mi, illetve ki inspirál zeneileg?

Peta: Borzasztóan sok (túlságosan is sok?) új előadó van, jobbnál jobbak bizonyos értelemben, de az az igazság, hogy én már nem nagyon tudom követni őket. Igazán nagy újdonságok nem történnek. Sokkal fontosabb lett számomra az a fajta szubjektivitás, hogy személy szerint nekem adjon valamit az adott zene, amit hallgatok. Ezek pedig jellemzően még mindig azok az előadók és dalok, akiket, amiket gyerekkorom óta hallgatok. Persze azért hallgatok mai zenéket is, de nehéz kiszűrni az igazán jókat ebben a hatalmas dömpingben. Néha azért találok olyat, ami betalál, ilyen az utóbbi években például a Marmozets. Ezt a fiatal brit brigádot nagyon szeretem. Aztán nagy inspirációt jelent még számos tanítványom is a Kőbányai Zenei Stúdióban, mert évről évre felbukkannak olyan arcok, akik mellett nem igazán lehet hátradőlni a tanári székben (nevet).

Van-e olyan zenével kapcsolatos „bakancslistás” dolog, ami még nem teljesült az életedben és még vágysz rá? Mik a jövőbeli terveid?

Peta: Ez se egyszerű kérdés. Gyerekkoromban a világ legjobb gitárosa akartam lenni. Ezt mára már elengedtem, bár azért még mindig bosszant picit, ha valaki gyorsabban gitározik nálam… (nevet). Na de a viccet félretéve rengeteg tervem van. Szeretnék egy állandó saját zenekart, de őszintén szólva még fogalmam sincs, hogy milyen módon, kikkel stb. Túl sok mindent akarok ugyanis. Szeretem a rock/metal zenét, a lehangolt riffeket, de imádom a nagyívű hangszeres szólókat, a slágeres, fülbemászó refréneket és a szabad improvizációt is. Megőrülök a klasszikus, 80-as, 90-es évek rock hangzásáért, de teljesen bele tudok őrülni például a Prodigy féle elektronikus cuccokba is. Nem tudom, lehet-e, szabad-e ennyi mindent belepréselni egy produkcióba, de talán majd egyszer kiderül. És hát igen. A saját stúdió. Ez gyerekkori álmom, és igyekszem mindent megtenni érte, hogy megvalósulhasson.

 Fotó: Marossy Norbert

Ha visszamehetnél az időben, akkor mit tanácsolnál a fiatalabb önmagadnak? Van-e olyan dolog, amit másképp csinálnál mai fejjel belegondolva?

Peta: Igen. Megtanulnék rendesen angolul, és zongorázni, nem csak a fehér billentyűkön. Meg nyilván egy csomó egyéb dolgot is máshogy csinálnék most, de ez a kettő nagyon hiányzik. Amúgy azt gondolom, a sors általában kegyes hozzám. Nem szoktam túl gyakran azon gondolkodni, hogy mit kellett volna másképp tenni. Inkább próbálok tanulni a rossz döntéseim következményeiből, és a jövőre koncentrálni, abban pedig nem elkövetni ugyanazokat a hibákat.

Köszönöm az interjút!

Címlapfotó: Perge Péter
Az interjú először a Zenész Magazin idei áprilisi számában volt olvasható.