A producer kifejezést idehaza gyakran félreértelmezik. Mi ezúttal egy olyan zenésszel készítettünk interjút, aki producer, zeneszerző, hangszerelő és hangmérnök.

Alig egy éve indítottad saját stúdiódat, ezzel összpontosítasz a saját dalaid produceri menedzselésére?

Igen. Bármennyire is szeretem a hangmérnöki feladatokat, én mindig is inkább zenei producernek, de még inkább zeneszerzőnek tartottam magam. Szükségem volt arra a szabadságra, hogy ha kell, akkor reggel 6-kor vagy akár este 10-kor le tudjak ülni alkotni, de ha úgy van, akkor kihagyni egy napot és felkészülni egy következő projekt munkálataira. Egyszóval szükségem volt a változásra, hogy a magam ura lehessek, így megalapítottam és felépítettem a MixFactor Studio-t. Arról nem is beszélve, hogy mára már úgy hiszem, hogy egy jó dal jó mixének és hangzásnak a kulcsa a karakteres hangszerelésben és recording-ban rejlik.

Tényleg, mi a producer szerepe? Mert sokan még szakmán belül sem tudják, hogy a zenei producer nem egyenlő a fellépés-szervezővel!

Itt hadd kanyarodjak vissza még az előző kérdésedhez: Nagyon nehéz pusztán „csak” hangmérnökként „csodát” művelni és olyasmit elővarázsolni egy dalból, ami nincs ott. Emiatt is áll hozzám közelebb a producerség (és így válaszolok is a kérdésedre), hiszen az alkotói fázisban még minden eszköz a rendelkezésedre áll ahhoz, hogy a dal olyan legyen, ahogy azt az előadó vagy a dal szerzői megálmodták. És hogy ki is a zenei producer? Számomra ez a személy egy ideiglenes, de teljes értékű tagja a produkciónak, aki a zeneszerzéstől a hangszerelésen át az énekfelvételig mindenben segítségére tud lenni az alkotóknak vagy maga is részt tud venni az alkotásban szem előtt tartva a megálmodott koncepciót.

Elsősorban producer, hangmérnök, dalszerző, hangszerelő vagy muzsikus vagy?

Hát én egy fura zenebohóc vagyok… Aki képes megírni egy dalt, producerként meghangszerelni, majd hangmérnökként összefésülni a komponenseket, de úgy gondolom, minderre nem lennék képes, ha nem lennék ízig-vérig zenész. Én nagyon szeretem mindegyik fázist, de fontosnak tartom, hogy egy bizonyos előre megálmodott koncepció felé haladjon egy dal az elejétől a végéig. Ez egy komplexebb látásmódot igényel, egyfajta karmesteri mentalitást, zenei-rendezői gondolkodást, hogy minden, amit akár egy sávval csinálok, szolgálja a másik 50-et. Erre az, aki „csak” egy bizonyos hangszerre tud fókuszálni, nem látva a teljes képet, nem biztos, hogy képes. Minden mindennel összefügg és minden hatással tud lenni a végső hangzásra. Ha egy projektbe „csak” hangmérnöki feladatokra kapcsolódhatok be, nem biztos, hogy tudok a már megírt, már meghangszerelt, már felvett dalra olyan nagy hatással lenni, mint szeretnék, vagy mint szükséges lenne. Igazán jó producer szerintem csak az lehet, aki képes egy zenekarba bármelyik hangszeren beugrani helyettesíteni, ha az élet úgy hozná. Arról nem is beszélve, hogy van annak egy elég erős hatása, amikor dolgozol pl. egy zenekarral és valamilyen oknál fogva elakad az alkotás, akkor bármelyik hangszerhez oda tudsz ülni, hogy megmutasd, milyen ötleted van a folytatáshoz. Olyankor meg szokott döbbeni mindenki…

Dalszerzőként, producerként komoly „skalpokkal” a hátad mögött, mi a tapasztalatod: mitől függ egy dal sikere? A daltól, az énekestől, a hangszereléstől, a hangfelvételtől?

Ebben a sorrendben. Az évek során folyton változott erről is a véleményem. Ma, lassan 18 év aktív producerség után, azt gondolom, hogy a hitelesség, az önazonosság a kulcs. A legfontosabb, hogy a dalszerzés előtt átgondold, hogy kinek is írod a dalt, hogy milyen műfajú dal áll jól az előadónak, hogy milyen témájú dallal tudna hitelesen azonosulni. Sokan jó loopokkal, négy jó akkorddal kezdik a dalszerzést. Szerintem ez hiba és értelmetlen. Az első lépés az, hogy tudjam, miről akarunk dalt írni, hogy mit akarunk közölni!? Továbbá, ha tetszik, ha nem, el kell fogadni, hogy a social network is rányomta a kézjegyét a zenei világra, ami nem baj, csak bele kell ezt is kalkulálni egy dal sikerébe. Nemcsak a dalnak kell önazonosnak lenni, hanem az előadónak is el kell fogadnia, hogy olyan karaktert kell képviselnie, ami miatt az emberek tudják őt szeretni, rajongani érte. Legyél botrányhős, csinálj botrányos szövegű dalokat és hívd fel magadra a figyelmet. Vagy legyél érzelmes, romantikus lélek, akit imádnak a Nők és csinálj szerelmes dalokat. Bármit is választasz, az, amilyen vagy, amilyenek a dalaid, amilyenek a szövegeid, amilyen a személyiséged, harmóniában kell lenniük egymással.

Hangmérnökként hogyan látod, mi a jó hangfelvétel titka? Az ízlés, a berendezés?

Az ízlés a legeslegfontosabb. Elképzelés, vízió nélkül nem alkotsz, csak dokumentálsz. Főzés előtt is tudnod kell, hogy milyen ízt akarsz a végén érezni. Hiszem, hogy pl. minden énekes hangszínéhez meg kell keresni a megfelelő mikrofont és a legkészebbre kevert módon kell rögzíteni a megfelelő vasakkal nem csak azért, mert többé soha nem lesz a jelút annyira analóg, mint a felvétel pillanatában, hanem azért is, mert úgy énekelni, hogy minden részletét élvezi az előadó annak, amit hall, egész más teljesítményt hoz ki belőle. Persze ehhez nagyon kell tudnod, hogy mit csinálsz, kell egyfajta bátorság hozzá, hiszen bizonyos döntések nem visszafordíthatóak. Annak idején ezek az emberek voltak az un. recording engineer-ek. Ez is az alkotás szépsége; ma így gondoltam, így csináltam és ez ugyanúgy része kell, hogy legyen a folyamatnak, mint az, hogy ezt az xy akkordot fogtam akkor oda, mert ezt éreztem oda jónak, pedig nyilvánvalóan húsz másikat is lehetett volna fogni. Abban, hogy technikailag minden feltétel adott legyen ehhez, nekem nagyon nagy segítségemre van a DigitalPro stúdió, ahol hatalmas mikrofon- és bőséges eszközpark áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy már a felvételek alatt a legközelebb tudjak kerülni az elképzeléseimhez. A felvételek után pedig magammal viszem a sávokat és a MixFactor-ban folytatódnak a munkálatok, ahol már most nagyon komoly mixing és mastering láncot raktam össze. A két stúdió eszközeivel együttesen, szinte bármi lehetséges.

Mi a véleményed az otthon egyetlen PC-n készített felvétel, keverés, „megmaszterelés” munkamódszerről?

Jó ég, hányan csinálják, hogy odaállítják szegény énekest egy mikrofon elé, hogy énekeld el a dalt ötször és mindenféle komolyabb berendezés nélkül egyenesen bedugva a hangkártyába (konverterbe) egyszerűen csak nyersen felveszik. Ez nem csak, hogy nem alkotás, de borzasztó lehet így énekelni is és nem lehet túl inspiráló sem. Meg kell tapasztalni egyszer mindenkinek, hogy hogyan lehet ezt másképpen csinálni és akkor mindenki szembesülhet vele, hogy ez egy szakma, amit az ember egy életen át tanul. De!!! Ezzel együtt is azt gondolom, hogy minden nagy kicsiként kezdte. Én is egy PC-vel kezdtem, de ahogy minden szakmára, erre is igaz, hogy minél többet tudsz, annál inkább rájössz, mennyit mindent lehet még róla tanulni, hogy a művészi részét ne is említsem. Megint csak azt kell mondanom, hogy az ízlés mindennél fontosabb és az, hogy kreatív zenész legyél. Ha tudod mit akarsz hallani, akkor a szoftver éppúgy tud jó eszköz lenni, mint a hardver. De ha le kell egyszerűsítenem, akkor a felvételhez és a masteringhez legyen megfelelő vas berendezés. A mixing mehet szoftverekkel is. Ezzel együtt nem gondolom, hogy lehetetlen lenne, hogy valaki az elejétől a végéig átlásson minden folyamatot és egyszemélyben legyen alkotója egy-egy dalnak, de még egyszer mondom, ehhez szerintem iszonyatosan komoly rutin kell.

Apropó mastering, egyre gyakrabban hallom, hogy itthon készült kevert anyagokat mastering céljából elküldik online mastering stúdiókba.

Nem leszek emiatt népszerű (de lehet, hogy mégis), de túl sokat hisznek az emberek a masteringről. Ha egy dal működik, élvezhető és átjön egy szál gitárral vagy zongorával plusz ének, ha egy dalt egy jó producer jól hangszerelt meg, ha egy jó hangmérnök jól kevert meg, tehát ha a komplett produkció rendben van, akkor ott a masteringnek már nincs sok dolga. Ha ebből a láncreakcióból egy nem stimmel, akkor a mastering nem fogja ezt orvosolni soha, bárki is csinálja bárhol és bármivel. Rosszul felvett, rosszul kevert dalt küldhetsz te egy dollármilliós hollywoodi stúdióba is. Csodát ők sem tudnának tenni.

Közismert, hogy részt vettél a világ egyik legnagyobb hangmérnök legendája, Chris-Lord Alge kurzusán, mi volt a legfontosabb tanulság?

Az a lehengerlő magabiztosság és bátorság, amivel Chris dolgozik, az valami elképesztő. Ő a legnagyobb ikon a szakmában, semmi kétség. A tanulság? Olyan drasztikus döntéseket képes meghozni a cél érdekében a másodperc tört része alatt, hogy a szavunk is elállt. Például amikor egy lábdobra koppra tekerte a magasat a pulton, majd egy Pultec EQ-val ismét kimaxolta a 10Khz-et és persze feküdt minden VU méter és jócskán pirosba ment a sáv. Ránk nézett és csak annyit kérdezett, hogy „Mi a baj? Nem fog kijönni a hang-rendőrség! Ha így szól jól, akkor így szól jól” – nevetett. Nagyon sok dologgal kapcsolatban meggyőződhettem, hogy én is jól csináltam eddig, de voltak olyan szituációk is, amikor rá kell döbbennem, mennyire túlbonyolítottam eddig a dolgokat. Mindenkinek ajánlom, hogy ha komolyan foglalkoztatja a téma, akkor írja fel a bakancslistájára a Mix With The Masters egy kurzusát. Örök élmény.

Gyorskérdések – Analóg vagy digitális?

A hybrid rendszerben hiszek és ezt is használom. Analóg recording és processzálás (NEVE1081, 1176Bluey, SSL E-ChannelStrip), in-the-box mixing egy analóg mixbus láncon keresztül, ami nálam a WarmAudio BusComp (SSL klón), a HeritageAudio HA609A dual mono kompresszor (NEVE33609 klón) és egy sztereó Pultec a TubeTech-től.

Mix-in-the-box?

Abszolút. Miért ne? Ha minden komponens a megfelelő módon lett rögzítve, akkor állnia kell a dalnak a lábán, ha minden fédert feltolsz nullára. Hány sztár hangmérnökről tudjuk, hogy in-the-box kevernek? Nyilvánvalóan meg van a romantikája annak, ha az ember odaülhet egy nagy SSL pult mellé, de azt gondolom, hogy mindegy mivel dolgozunk, a végén úgyis az ízlésünk, a kreativitásunk és a fülünk határozza majd meg a végeredményt, az én esetemben a Vígh-eredményt…

 Mix/Master: Vígh Arnold - MixFactor Studio

 https://www.facebook.com/vigharnold

Az interjú a Zenész Magazin 2022. decemberi számában jelent meg először.