– MAGÓCSI ANIKÓ – Szeptember végén About Time címmel jelent meg a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Quartet legújabb lemeze.
Az alkotópárossal az új album és a november 22-i lemezbemutató koncert mellett a jazz szerepéről, a külföldi érvényesülésről és a zenészgenerációk egymásra hatásáról is beszélgettünk.
Pályakezdésetek óta együtt is halad a pályátok, szoros munkakapcsolat van köztetek. Hogyan változott, fejlődött ez az évek alatt?
HV: Fokozatosan vált egyre szorosabbá. Először vendégként hívtam Bálintot az akkori zenekaromba, aztán együtt alapítottuk a Bin-Jipet, később pedig a duónkat, amivel eljutottunk majdnem negyven országba. Az együttműködésünkben váltják egymást az intenzív és a lazább időszakok. Most, hogy új lemezt mutatunk be, a turné, a próbák, a klipek alkotófolyamata borítékolja, hogy rengeteg kreatív pillanatot fogunk egymással megosztani. Jövő tavasszal aztán a közös koncertek mellett mindketten egymástól független anyagokon is dolgozunk majd, és szerintem ez így egészséges.
Mit ad hozzá a szakmai fejlődésetekhez, gondolkodásotokhoz a másik jelenléte, a közös munka?
GYB: Én úgy érzem, hogy szakmailag is sokat profitálok, sőt tanulok az együttműködéseinkből. A közös munka mindig is gördülékenyen ment. A magánéletben meglévő barátság és bizalom is biztosan érezhető a zenénkben, de ez a legkevésbé sem azt jelenti, hogy mindig tudjuk mit mond majd a másik. A bizalom abban segít, hogy ne féljünk attól, hogy bármi megtörténhet a színpadon.
Fotó: Hegyi Júlia Lily
Hogyan látjátok ma a jazz szerepét, helyét?
HV: Kicsit zavarban vagyok a jazz emlegetésétől, mert ahány ember, annyiféle dolgot ért alatta. Ma az az általános, hogy a jazz-képzettségű zenészek számos más műfajból inspirálódnak a hip-hoptól a klasszikusokig, és ez a zenéken is egyértelműen lecsapódik. Ami konstans, az az improvizáció és a spontaneitásra való törekvés, egyfajta készenléti állapot. Mint egy ragadozó állat, várjuk, hogy lecsaphassunk a kínálkozó pillanatra, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve a megszokotthoz és bepróbálthoz képest új irányba térítsük a zenét. Ez a fajta rizikóvállalás jelenti számomra a jazzt, és úgy érzem, akárhogy változik is a jazznek hívott zene hangzása, mindig lesznek zenészek, akik ezt az attitűdöt fogják keresni.
GYB: Maximálisan egyetértek. A jazz mára sokkal több egy zenei stílusnál, inkább egyfajta gondolkodásmóddá nőtte ki magát. Persze egy kiváló jazz-zenésznek elengedhetetlen ismernie és értenie a műfaj nagy elődjeit.
Belga zenész társaitokkal mennyire szoros a munkakapcsolat? Mi a tervetek ezzel a négyessel?
GYB: A quartet a zenei és dinamikai lehetőségeink tárházának színesítéséről szól. Csodás érzés egy másik felállással is megszólaltatni a dalainkat. Nem pusztán a munka, de a baráti kapcsolatunk is egyre szorosabb, igazi zenekarrá fejlődtünk az elmúlt évek közös koncertjei és lemezfelvételei során. Mindamellett ez egyfajta kuriózum, így idén kizárólag a novemberi lemezbemutató koncertünkre, a Müpa Nagytermébe hozzuk el a belga ritmusszekciót Magyarországra.
Folyamatosan jelen vagytok a nemzetközi színtéren, sokat koncerteztek külföldön, most pedig kiadót is váltottatok. Miért döntöttetek a kiadóváltás mellett?
HV: Három lemezt jelentettünk meg a berlini Traumton Recordsnál 2014 óta. Az első, a Lifelover egyértelmű előrelépés volt, hiszen ez volt az első nyugat-európai megjelenésünk, számos új kapu megnyílt, bekerültünk egy német koncertügynökséghez is. Azóta úgy éreztük, amit a Traumton tudott, azt hozzátette a pályánkhoz, és amikor az eggyel nagyobb, szintén német Jazzhaus Records érdeklődött irántunk, bevállaltuk a váltást. Azt reméljük, hogy új embereket is el fogunk így érni, pusztán azért, mert az új kiadó nem pont ugyanazokra a körökre lő. Ezzel együtt a legfontosabb szerintem a koncertügynökkel is összehangolt, saját, tudatos brandépítő munka, ezt nem lehet megúszni.
Fotó: Nagy Eszter Fruzsina
Mit tanácsoltok azoknak a magyar zenészeknek, akik külföldi karrierépítésben gondolkodnak?
HV: Első körben ne hanyagolják el a magyarországi karrierépítést, mert rutint és közönséget még mindig Magyarországon tudnak a legkönnyebben felépíteni. Ha úgy érzik, hogy ezt a saját műfajuk keretein belül kimaxolták, akkor jöhet a külföld, ahol a feladat valahogy megtalálni egy pontot, ahol be lehet törni a körbe. Nekem nagyon sokat segített, hogy éltem is külföldön, mert megismertem a rendszert, és engem is megismertek. A brüsszeli tanulmányaim óta számos szálon kapcsolódom a belga szcénához, a Traumtonhoz pedig valószínű nem kerültünk volna be, ha nem éppen akkor költöztem volna Berlinbe.
Új albumotok címe About Time. Milyen koncepció mentén készült a lemez?
HV: Kétféleképpen értelmezhető a cím. Egyrészt az időről, az aktuális életszakaszainkról mesélünk, másrészt pedig „eljött az ideje” bizonyos dolgoknak. Ezalatt egyfajta társadalmi felelősségvállalást értünk, a kiállás fontosságát. Nem akarjuk szájba rágni, hogy mi mellett, és végképp nem bűntudatot akarunk kelteni, inkább azt akarjuk nyomatékosítani, hogy a dalaink nemcsak szórakoztatni hivatottak, hanem az értékrendünket is képviselniük kell. Az új klipünkben egy bokrot ültetünk egyetlen zöld foltként a száraz, kietlen tájban, de nem csak a klímáról van szó. A címadó dalban azt énekelem, hogy „it's all about you, nothing more about me”. Ezalatt a szolidaritást értem, hogy kezdjünk el végre közösségként gondolkodni.
Hogyan zajlott a dalszerzés, miként osztjátok meg egymás között a munkát?
GYB: Nincs egyetlen bevált módszerünk, sokféleképpen nyerik el végleges formájukat a kompozíciók. Veronika felel az összes szövegért a zenét pedig körülbelül fele-fele arányban írjuk. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek és lemezek felvételei során nemcsak előadóként, de szerzőként is egyre tudatosabbak vagyunk. Ettől függetlenül volt olyanra is példa, hogy én csak egy hangulatot, vagy groove-ot mutattam Veronikának, ami az ő kezei alatt formálódott dalszerűvé.
Miért pont az időt tettétek kiemelt fókuszba ennél a lemeznél?
HV: Úgy érzem, különleges életszakaszban vagyunk Bálinttal. Egyrészt a mindenkori mestereink, akiket fiatalként csodáltunk, még itt vannak közöttünk, aktívak, és ma is meríthetünk a munkáikból. Másrészt a nálunk fiatalabb generáció már igazi, érett hangot képvisel, meglepnek minket a friss ötleteikkel. Különleges állapot a generációk között középen lenni, mert bármerre nézünk, inspirációt találunk. Ez egy áldás, és ezt szeretnénk méltón megünnepelni.
Hogy jelenik meg ez a lemezbemutatón a Müpában?
GYB: A Veronika által említett gondolatsort vittük tovább és úgy döntöttünk, hogy vendégekkel tesszük teljessé az estét. A felettünk és az alattunk lévő generációból hívtunk meg két-két muzsikust. Dresch Mihályt és László Attilát a hazai jazz élet nagymestereit és a fiatalabb generáció, izgalmas és önálló hangon megszólalni képes alkotói közül Nagy Emmát és Cseh Pétert látjuk vendégül november 22-én este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A jegyek már elérhetőek!
Mit tanultatok az előttetek lévő generációtól, és hogyan inspirál benneteket az utánatok következő zenész generáció?
HV: A felettünk lévőket akkor hallgattuk, amikor életünk legfogékonyabb szakaszában voltunk, ezek kitörölhetetlen hatások. Az a bátor zeneiség és az az előadói határozottság, amit Dresch képvisel, mindig magával ragadott. A fiatal generációt én sokkal képzettebbnek hallom, mint amilyenek mi voltunk az ő korukban. Elképesztő a szakmai felkészültségük, és amilyen természetességgel ezt a zene szolgálatába állítják, öncélúságtól mentesen.
GYB: Számomra az egyik legnagyobb érték, ha valaki képes a saját hangján megszólalni, önmagát a zenén keresztül kifejezni. Az About Time című lemezünk bemutatásakor sem lesz más dolgunk, mint egy kicsit lelassítani az időt és megélni a pillanatot ezekkel a fantasztikus zenészekkel, akikkel igazi öröm megosztani a színpadot.
https://www.facebook.com/harcsaveronika
https://www.facebook.com/gyemantbalint
Címlap fotó: Csoboth Edina
Az interjú először a Zenész Magazin októberi számában jelent meg.