zenesz_logo.png



– HATOS NIKI – "Egyszerűen eljött az az idő, amikor elkezdett jobban érdekelni a zeneszerzés” – Gerendás Danival beszélgettem.

Gerendás Dani igazi őstehetség. Hazánkban sokáig dobosként robbantotta fel a színpadokat, szerezte szakmai sikereit, két-három éve azonban teljes fókusszal a zeneszerzés, a stúdiómunkák felé fordult. Interjú a jelenleg Amerikában élő, fejlődő alkotóval.

 

305514803 3244566812424767 2146613707334055421 n

 

Annyira fiatalon, olyan szinten kerültél kapcsolatba a zenével, hogy szerintem te már előző életedben is zenész lehettél. Hiszel ilyesmiben? 


Érdekes kérdés, izgalmas ezzel indítani egy interjút. Alapvetően, ha valamiben hiszek, akkor az az, hogy lehet, hogy az emberek kapnak valamit az úgynevezett előző életükben, ami meghatározó lehet a következő körben is. Alapvetően én inkább a mostani életem történéseinek tudom be, hogy a zene irányába indultam el. Tehát annak, hogy édesapám is zenész, hogy korán lehetőséget adott nekem, hogy kipróbáljam magam zenészként, dobosként. Inkább ezekre támaszkodom, de természetesen nem zárok ki semmilyen eggyel magasabb fokú történést sem.

Középsuliban az egyik osztálytársam állandóan „dobolt” a tollával az asztalon. A tanárok gyakran rászóltak, mára ő a Helo Zep! dobosa. Téged is így képzeljünk el gyerekként, tiniként? Milyen voltál?   


Abszolút hasonlóan kell elképzelni engem is. Háromévesen, amikor a szüleim felfedezték az érdeklődésemet a dobolás, és zene iránt, onnantól nem volt kérdés, hogy én ezt az utat szeretném választani. Szinte az első pillanattól magántanárokhoz járattak, és igen, az iskolai órák alatt is fejben gyakran már a délutáni dobórán voltam. Hasonlóan mozgott a kezem, mint ahogy említetted, sőt a mai napig folyamatosan dobolok vezetés közben a kormányon, úgy, hogy sokszor észre sem veszem. Már gyerekként is a zene érdekelt, amíg más srácok fociztak, vagy egyéb sporteseményekre jártak, addig én dobos videókat néztem, mindenféle stílusban zenéket hallgattam. Ez volt az, ami mindig motivált az életemben.

 

 

Tanultál gitározni, zongorázni, basszusgitározni is. Miért nyitottál ezek felé a hangszerek felé is?      


Azt gondolom, hogy aki játszik valamilyen hangszeren, annak mindenképpen érdemes más perspektívát is megnyitni, más hangszereket is kipróbálni, megismerni, mert mindegyik hatással van a másikra. Az, hogy én dobosként látom például a basszusgitáros szemszögét, nagyon hasznos, mert a két hangszer együttműködik, együtt adják meg a zenei környezet alapját. Ha több hangszeren is eligazodunk, az megnyitja a fület, ad egy szélesebb látásmódot a zenében. Ma már producerként, dalszerzőként még hasznosabb, hogy nyitottam ezeknek a hangszereknek az irányába, még ha ez akkoriban nem is volt tudatos a részemről, mert ezek valamelyikén íródnak általában a dalok, amiken manapság dolgozom, és nagy szabadságot ad, hogy több dallamhangszeren tudom megvalósítani az ötleteimet.  Egyébként bár klasszikus zongora szakra jártam pár évet, gitáron és basszusgitáron autodidakta módon tanultam meg játszani.

Hosszú ideig mégis a dobnál maradtál. Mivel volt több, érdekesebb, kifejezőbb ez a hangszer számodra, mint az összes többi?

Engem mindig is a virtuóz dobolás érdekelt, hogy hogyan tudja az ember azokat a dallamokat, zenei gondolatokat kifejezni a kisebb eszköztáron belül, amiket alapból csak dallamhangszeren lehetne megvalósítani. Nagyon érdekes, izgalmas időszak volt, amit az aktív zenéléssel és dobolással töltöttem, és hálás vagyok, mert rengeteg élményt és tapasztalatot kaptam a különböző zenekaroktól, koncertektől, amelyek nagyban meghatározzák a mostani zenei világomat.  Mostanra inkább a gitár lett a főhangszerem, mert nálam a dalszerzés folyamatában onnan indul el minden. 

A konziban jazz-pop-rock tanszakon végeztél. Mi az, amivel több lettél?
           

Sajnos kevés olyan meghatározó élményt tudok mondani az iskolai évekből, amik igazán hasznosak, vagy pozitív hatással lettek volna a későbbi életemre, de van egy nagyon fontos aspektusa, amit szeretek megemlíteni. Banai Szilárd volt a dobtanárom akkoriban, aki elsőként mutatta meg számomra, hogy dobosként is előtérbe kerülhet valaki, mint szólista, saját zenéket írhat, dobos videókat csinálhat. Nála láttam először közelről, hogy milyen nemzetközi karrierben lehet gondolkozni dobosként, hiszen őt már akkor szponzorálták különböző külföldi dobos cégek, számos márkának lett az arca, és ez nagyon inspiráló volt számomra.

 

 

A folyamatos fejlődésed során vannak inspiráló példaképeid?
           
Sokat tanultam a kiváló zenész-magántanároktól, akikhez jártam, emellett pedig mindig volt néhány aktuális példaképem, akik a messzi távolból mutattak utat és motiváltak, hogy fejlesszem magam. Ezek általában külföldi dobosok, zenészek voltak, jelenleg pedig az amerikai zeneipar vezető producerei, dalszerzői inspirálnak, stílustól függetlenül.

Veled kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy nemcsak a saját utad taposod, hanem a szakmában is törekszel az összetartásra. Gondolok itt a jammelést, örömzenélést fókuszba állító Pro Jam Allstars rendezvényre, vagy éppen A Modern Dobolás Művészete – Tradícióktól a mai hangzásig önálló dobkurzusodra. Miért tartod fontosnak ezt az irányt?     


Annak idején szinte minden gondolatom a dobolás körül forgott, emiatt sok minden volt, amire magamtól jöttem rá, és örültem volna, ha már korábban valaki ezeket elmondja, megtanítja nekem. Úgy éreztem, hogy szeretném átadni ezeket a tapasztalatokat, ötleteket másoknak, ezért tartottam fontosnak a dobkurzusokat, ahol nemcsak fiatalokkal, hanem sok idősebb dobossal is foglalkoztam. A Pro Jam Allstars pedig a testvéreimmel közösen pattant ki a fejünkből. Szerettünk volna egy profi zenészeket összetartó eseményt, ahol a különböző zenekarokban részt vevő emberek játszhatnak együtt szabadon olyan dalokat, amiket mindenki szeret, mindezt improvizatív, spontán módon. Olyan ismert dalok csendülnek fel, melyeket a közönség is kedvel, amelyekre megmozdulnak, táncolnak az emberek. Mivel én és Hanna húgom is jelenleg külföldön tartózkodunk, így az öcsém, Ruben vezeti az eseményt, hétről-hétre összehozza a csapatot, irányítja, lebonyolítja az egészet. Szerintem nagyon szuper, hogy van egy ilyen program, ami tényleg összehozza a professzionális zenei közeget, amellett, hogy a zenekedvelő közönség is szívesen lejár hétfőnként jól érezni magát.

IMG 022579 750x

 

Úgy tudom volt olyan időszak, amikor azon gondolkodtál, hogy abbahagyod az intenzív koncertezést. Nem sokkal ezután hívott fel Presser Gábor, hogy zenélj vele az életmű koncertjén. Bár édesapád is egy legenda, de milyen érzés volt Presserrel muzsikálni egy színpadon?         

Szerettem koncertezni, de egyszerűen eljött az az idő, amikor elkezdett jobban érdekelni a zeneszerzés, az együtt alkotás más előadókkal, a produceri munkák, a hangszerelés, minden, ami nem színpadon, hanem a stúdióban történik. Átalakult az életem, ilyen jellegű munkáim lettek, elkezdtem építeni a saját projektemet. Ennek ellenére nem hagytam abba teljesen a dobolást, csak hátrébb szorult a napi rutinomban. A sok évnyi turnézás után mára nagyobb boldogságot okoz számomra, amikor egy fárasztó, hosszú nap végén ott van egy dal, ami egy „kézzel fogható” eredménye a munkámnak.

Mindig hallgattam magyar zenéket is, mégis amikor intenzívebben kezdtem szerzői füllel dalokat figyelni, az egyik legnagyobb inspiráció Presser Gábor lett számomra, a közös munka pedig konkrétan egy valóra vált gyerekkori álom, egyszerűen leírhatatlan élmény volt vele zenélni. Nagy hatással volt rám mindig a zenéje, karrierje, az pedig külön csodálatos érzés volt, hogy a márciusi Kongresszusi Központban adott közös koncertek után az áprilisi MÜPA-ra apukámat is elhívta gitározni és együtt élhettük át az egészet. Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor ültem a dobdobogón, és ahogy végignéztem magam előtt, a színpad elején apukám, Presser, Zorán, Dusán álltak, számos további csodálatos zenész és előadó társaságában. Az, hogy 24 évesen a legnagyobb magyar legendákkal állhattam egy színpadon, életem egyik legmeghatározóbb élménye marad. A koncert végén odamentem Dusánhoz gratulálni az egész életművéhez és elmondtam neki, mennyire szeretem a szövegeit. Megköszönte és azt mondta: „Én pedig gratulálok, hogy ilyen kis szaros korod ellenére a legnagyobbakkal játszol.” Vicces emlék, imádom.

Néhány éve szólóprojekttel is elindultál, amely során más-más énekesekkel dolgozol együtt. Szeretném, ha mesélnél erről!    
           

Amikor elindítottam ezt a projektet, az volt a célom, hogy ne egy állandó formációt hívjak életre, hanem mindig más emberrel alkothassak, dolgozhassak együtt. Ez így nagyon izgalmas számomra és folyton frissen tart, ráadásul annyi tehetséges dalszerző, előadó van Magyarországon is, hogy szerettem volna minél többükkel dolgozni a stúdióban. Volt, akivel a közös munka előtt nem is találkoztam személyesen, mégis sokukkal annyira egymásra találtunk, hogy nagy barátságok köttettek. Sokszor előfordul, hogy mielőtt még bármilyen zenei hang megszólalna, órákat beszélgetünk akár magánéleti dolgokról, vagy arról, hogy kit mi foglalkoztat éppen az életben. Igyekszem mindig az adott előadónak a legjobban testhezálló zenei közeget megteremteni, ami szintén nagy kihívás és inspirál. Mindig más irányból közelíthetem meg a zenét.

 

IMG 022561 450x

 

A Paloznaki Jazzpiknik idei fesztiválhimnuszát többek között neked köszönhetjük. Olyan társakkal dolgoztál együtt, mint Brenka, Vavra Bence, vagy éppen a Random Trip. Hogyan érzel ezzel a szerzeménnyel kapcsolatban?          

Régi vágyam volt a Random Trippel közösen alkotni, évek óta jó barátságban vagyunk Delov Jávorral, aki vezeti a projektet. Nagyon örültem ennek a felkérésnek, izgalmas volt az alkotói folyamat. Volt egy zenei ötletem, amit levittem a stúdióba, Jávorral továbbgondoltuk, aztán Szepesi Matyi írt rá szöveget, illetve ő hozta a refrén témát. Az énekesek, Vavra Bence és Dárdai Blanka nagyon jól tudtak hozzánk csatlakozni ebben a zenei közegben, szerintem szuper csapat állt össze. A dalt ajánlom mindenkinek, aki szereti a hangszeres élőzenét, amely a mai popzene elektronikus elemeiből is építkezik. Egyébként vicces, hogy ma már mennyire egyszerű és mobilis tud lenni az amúgy misztikusnak tűnő stúdiózás.  Pár nappal azután utaztam ki ide, hogy május elején befejeztük az énekfelvételeket Magyarországon. A dal végső munkáit a repülőgépen és az azt követő héten egy kávézóban fejeztem be a laptopomon.

Zeneileg mi a legmerészebb célod, a legnagyobb vágyad?
           

Az, hogy nemzetközi szinten bekerülhessek a popzenei körfogásba dalszerzőként, producerként. Jelenleg minden erőmmel ezen dolgozom, kapcsolatokat építek, ötletelek, dalokat írok, fejlesztem magam.     

IMG 6650 750x

 

Jelenleg Amerikában vagy, néhány hónapig még maradsz is ott. Tudhatjuk, hogy miért?

Pár éve kijutottam Los Angelesbe egy hónapra, és már akkor elhatároztam, hogy az életem egy szakaszában szeretnék itt élni. Teljesen beleszerettem és fanatikusa lettem a zenei életnek, a zenei kultúrának és úgy általában a hangulatnak, ami körülveszi a várost. Miközben egyengetem az otthoni karrieremet és dolgozom magyar produkciókon, tavasz óta itt élek, itt készítem az angol nyelvű dalaimat is. Ettől függetlenül nem látom olyan szélsőségesen a jövőt, hogy innentől csak itt vagyok, és otthon soha, inkább kétlaki életet képzelek el a jövőben.

Egy random kérdés, az interjú végére. Mi az utolsó bók, amit kaptál?
           

Nemrégiben megmutattam egy viszonylag pártatlan ismerősömnek az egyik angol nyelvű demómat, amin én énekelek. Nagyon tetszett neki, és azt mondta, hogy ezen az útvonalon is el kellene indulnom. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő…

Bízom benne, hogy egy ilyen lebilincselő, sokszínű tehetségnek, mint amilyen te vagy, csupa érdekes feladatot, hatalmas sikereket hoz el. Mind itthon, mind a nemzetközi színtéren. Köszönöm a beszélgetést!

Címlapfotó: Rosta Márk
Az  interjú először a Zenész Magazin 2022.októberi számában jelent meg.