zenesz_logo.png



– MAGÓCSI ANIKÓ – Horváth „Tojás” Gábor jazz-zongorista, zeneszerző és tanár. Beszélgetésünkből kiderül, hogyan indult az útja, miként lehet megszerettetni a gyerekekkel a zenélést és az is, miként változott a magyar jazz élet az elmúlt évtizedekben.

Triójával nemrégiben jelent meg Tricks című negyedik albuma, amit a bűvészmutatványok világa ihletett. Szerinte ugyanis a bűvésztrükkök felépítésében és a jazz darabok kompozíciós szerkezete között számos hasonlóság felfedezhető.

Fel tudod idézni az első alkalmat, amikor zongorával találkoztál?

Hétéves koromban nagyapám, aki szintén tudott zongorázni és még pár hangszeren játszani, megkérdezte, lenne-e kedvem zongorát tanulni. Mivel láttam őt játszani, teljesen lázba hozott a dolog. Vett nekem egy pianínót. Az első dalokat ő tanította meg nekem a hangszeren, majd beíratott egy zeneiskolába, ahol akkoriban a képességfelmérő meghallgatáson előszőr mindenkit furulyázni küldtek tanulni, kivéve engem, én mehettem zongorára. Úgy látszik, sikeresen vettem a felvételi részét a dolognak. Így 7 évesen kezdtem zongorát tanulni. Számomra akkor könnyűnek és egyértelműnek tűnt minden a hangszeren, és egy nagyon kedves tanárnőtől tanulhattam meg az alapokat.

gerebenzita kobuci 07782 750x

 

Mikor dőlt el, hogy ez lesz a te utad?

Mivel a zene mellett imádtam a mozifilmeket is, ezért előszőr színész akartam lenni és a Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatára jártam, ahol több színdarabban és tévéjátékban is szerepeltem, de mindig megmaradt a zene is mellette. A középiskolában alapítottam az első négytagú zenekaromat „Szabadesés” néven, ahol gitároztam, zongoráztam és énekeltem is. Saját dalokat játszottunk, ami a grunge rock (Nirvana, Stone Temple Pilots) és a dallamos rockzene (Bryan Adams) stílusában mozgott. Klubokban játszottunk és még a Republic előzenekara is lehettünk. A gimiben ismerkedtem meg Qka MC-vel, az Animal Cannibals tagjával. Az élő koncertjeinken a zenekarukban billentyűzhettem, majd az Ülünk a Vonaton című slágerük zenéjét is én szereztem. A jazz is a gimnáziumi években kapott el egy film kapcsán, amelyben a latin jazz neves előadója Michel Camilo zongorázott. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy ilyen dolgokat is lehet művelni a zongorán, ahogy ő játszott. Teljesen elvarázsolt, és onnantól kezdve nem volt megállás, elkapott a jazz műfaja is. Szóval akkoriban egyszerre vett körül engem a rockzene, a hip-hop és a jazz is. A koncertezések örömét és a színpadi rutint is így viszonylag fiatalon, 16-17 évesen megtapasztalhattam. Emlékszem, egyik alkalommal épp stúdió felvételeket csináltunk a Szabadesés zenekarommal és hajnali 3 óra körül arra gondoltam: ezt akarom inkább csinálni, mert imádom és sokkal inkább a magam ura lehetek, mint színészként. Tehát megszületett a döntés, és a zene mellett tettem le a voksomat. Elkezdtem magántanároknál képezni magam, klasszikus és jazz zongorából, elméletből. A célom pedig az volt, hogy felvegyenek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakára, ami aztán sikerült is.

 TG4750x

 

Több, mint két évtizede a pályán vagy. Hogy látod, mi változott azóta itthon a jazz-színtéren?

Egyrészről a mi generációnk és az utánunk következők is változtak, nagyon sok tehetséges fiatal jazz zenész van itthon, akik már egy picit más világban nőttek fel. Sokkal elfogadóbb ez a közeg, ezért jobb a hangulat a szakmán belül is, és izgalmas produkciók kerülnek ki az itthoni jazz szcénából. Régebben nagyobb hangsúllyal szerepeltek a szólisták, ma inkább több, kollektívabb megszólalásra törekvő zenekar van, akik a saját kompozíciókat és az egyéni zenekari hangzást helyezik előtérbe. Ami talán kihívás, és egyben paradox helyzet, hogy bár régebben még nem hasított annyira az internet, mint ma, mégis talán könnyebb volt elérni a közönséget. A mai információs dömpingben amiatt, hogy minden azonnal elérhető, egyfajta túlkínálat alakult ki. Több munkát kell belefektetni abba, hogy elérje a közönségét egy adott produkció.

Az egyetem után megalapítottad a Transform Quintetet. Hogyan alakult a zenekar története?

A Transform Quintet a legjobb barátaimmal közös „szerelemgyerek”. Együtt nőttünk fel vele és a karrierünk felívelése is ehhez köthető. A zenekar tagjai és volt tagjai (Gyémánt Bálint, Ávéd János, Gálfi Attila, Eged Márton, Redő Dániel, Jelasity Péter, Dévényi Zoltán) ma már mind a magyar zenei szcéna elismert és aktív tagjai. Együtt fejlődtünk és tanultunk, rengeteget próbáltunk. A zenekar körül is kialakult egy nagyobb bázis, akik segítettek minket és a barátaink lettek.

Öt lemezt adtunk ki és több ezer koncertet adtunk. Zenei versenyeken nyertük az első lemezünk felvételét és hogy John Patitucci előzenekara lehettünk egy jazz fesztiválon. Később évekig turnéztunk Csehországban, Szlovákiában, Németországban és Angliában is. Előzenekarai lehetünk az Incognitónak, meg a Level 42-nak. Majd a világhírű amerikai jazz-zongorista Joey Calderazzóval is közös lemezt készítettünk és koncerteztünk. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy a Transform Quintet valójában egy igazi „buli” zenekar volt, amelyik éppenséggel jazz zenét játszott. Ezzel nem művészileg degradálom, hanem a zenekar mindenhová el tudott menni játszani a jazzes körökön kívül is, és jó volt látni, hogy minden koncertünkön táncoltak az emberek: közelebb tudtuk hozni a közönséget a jazz műfajához. A zenekar ma már nem annyira aktív, mindenki a saját projektjein dolgozik, de azért minden évben össze szoktunk jönni, és adunk egy pár koncertet.

 

tojás trio 0793 750x

 

Ezzel szemben a saját trióddal milyen utat követsz?

A trió egy akusztikus hangzású szerzői zenekar, klasszikus felállásban – zongora, nagybőgő, dob. Csak a saját kompozícióim szerepelnek műsoron, tehát olyan a zene, mint én. Önazonos, személyes, őszinte, romantikus, pozitív, de néha karcos, kontrasztos. Törekszem arra, hogy saját magamból mutassak meg valamit, ettől egy nagyon karakteres egyéni stílusú hangzás jön létre. Ugyanakkor nagy hangsúly van a kollektív improvizáción, amikor a zenekar tagjai egymásra figyelve együtt improvizálnak, nem pedig szólistaként valaki külön.

 

drum bass 750x

 

Hogyan dolgoztok együtt a trióban? Zenekarvezetőként te határozod meg az irányokat?

Igen, abszolút. Zenésztársaim is pontosan tudják, hogy azért működik dolog, mert az én zenémet játsszuk. Szeretik is ezeket. Ugyanakkor nem véletlenül dolgozom velük, mert számítok a véleményükre, tehetségükre, ezért a hangszerelést és a zenekari hangzást együtt dolgozzuk ki. Mindketten ezer éve jó barátaim is, szóval nagyon flottul megy a közös munka, és mivel oda-vissza ismerjük egymást, ennek pozitív hatása a zenekari interakciókban, improvizációkban is visszaköszön.

 

HG bass 750x

 

Nemrégiben jelent meg saját trióddal a negyedik albumod. Milyen koncepció mentén raktátok össze a lemezt?

Szeretek koncepciózus albumokat készíteni. Úgy érzem, hogy karakteresebbé válik tőle a zenénk, és a hallgatóság is másként kezdi el hallgatni, értelmezni a dalokat, ha kap támpontokat hozzá. Van bennem egyfajta edukációs vágy a közönség felé. Szerintem egy lemeznek mindig kell, hogy legyen egy íve. Ilyen szempontból régimódi vagyok a mai streaming playlistek világában. Az előző Soundtrack című lemezünket a filmzenék inspirálták, és egy nap történetét mesélte el, a most megjelent Tricks albumunkat pedig a kártya és a bűvésztrükkök világa ihlették. Fontos viszont, hogy ezek nem kreált koncepciók, hanem belőlem jönnek, az én életem szerves részei, hiszen csak így tud hiteles lenni a dolog.

tojás trio 07682 750x

 

Zeneszerzőként hogyan dolgozol, ha magadnak, és hogyan, ha másnak írsz?

Másnak írni nekem könnyebb, mert rögtön adott egy szerep (a másik előadó vagy forgatókönyv) és zenei stílus, amibe ha belehelyezkedem, az már szinte teljesen meghatározza és kirajzolja a születendő művet. Saját projekteknél más a helyzet, ott próbálom elkerülni a bevett szokásos zenei fordulataimat úgy, hogy persze megmaradjon a saját hangom, stílusom.

Tanárként is dolgozol. Ebben a munkában mi a legfontosabb számodra, hogyan lehet a legkönnyebben átadni a gyerekeknek a zene és a hangszer szeretetét?

A tanításban a két legfontosabb dolog az empátia és a motiváció. Én is egy „nagy gyerek” maradtam, ezért pontosan tudom, hogy mit éreznek és gondolnak a növendékek az adott életkorukban, hiszen az én emlékeimben is élénken élnek ezek a dolgok magamról. Képben kell lenni róluk, ismerni kell azt, hogy miben pörögnek, milyen zenéket hallgatnak, milyen játékokkal játszanak, miket olvasnak és szeretnek. Ezeket felhasználva, pedig úgy kell kommunikálni velük és motiválni őket, hogy muníciót adjunk ahhoz, legyen elég „drive”-juk, ami szükséges a kitartásukhoz a zenei pályán. Egyfajta jóféle fanatizmus és rajongás szükséges a zene iránt ahhoz, hogy megszülessen a kitartásuk ezen az amúgy nehéz pályán. Ehhez próbálok én is jó mintát, példát mutatni magamon keresztül.

 

 

Mesélj egy picit a hangszeredről és a technikáról, amit használsz! 

Ahol csak tehetem igazi akusztikus zongorát használok, persze ez projekt függő is. Van egy Nord Piano 2 hangszerem, amit nagyon szeretek, emellett még használok egy Korg Krome Workstation szintetizátort, és Logic Pro-t sok VST-vel.

Jelenleg mik a legfontosabb terveid?

Rengeteg tervem van. Legelőször Gereben Zita új lemezét szeretném befejezni. Aztán jön egy live Trio lemez. Utána pedig szeretnék egy nagyzenekari művet írni és egy elektronikus szóló projektet is csinálni, amikben mind jelen lesz azért különböző formákban a jazz és az improvizáció is.