zenesz_logo.png



– NAGY ANITA – A jammelős ösztönrockot játszó Turbo izgalmas színfoltja a hazai rock palettának. A 2005 óta létező zenekar 2019-ben ötödik albumával jelentkezett.

A Turbo régóta működő zenekar, több mint 15 éve, hogy megalakultatok, mondhatjuk, hogy már történelmetek van…

Igen, a zenekar 2005-ben alakult és egy szerencsés összeállás volt. Négyen voltunk tagok akkoriban, Bardóczi Gábor dobolt, aki a Neotonos Bardóczi Gyula a fia, az ő nagyon sajátos, energikus ösztöndobolása hozta az alapot. Szatmári Gyuri akkor még basszusgitáron játszott, de most már évek óta billentyűzik, ha lehet úgy fogalmazni, ő egy multi instrumentalista, nagyon sok hangszeren játszik és kiváló énekhangja van. Vígh Dávid gitáros volt a harmadik tag és végül én. Kezdetben nem volt még nevünk sem, az első koncertünk a Szigeten volt és kitaláltuk rá, hogy hívjanak minket The Jacks-nek, aztán mire a színpadi fellépésre került a sor, már Turbo zenekar lett a nevünk. Mind a négyen a Turbo elnevezés nemzetközi vonulatát néztük, hogy energiát sugároz, de ha belegondolsz, az, hogy turbo, magyarul elég rosszul hangzik. Nagyon jó és nagyon rossz név is lehet egyszerre.

Akkoriban még kicsit punkosabb, egyszerűbb zenét játszottunk és egyből az első koncerten kiderült, hogy valamit nagyon elkaptunk, még saját magunknak is meglepetés volt az a nap. A próbákon csak statikusan álltunk, zenélgettünk, viszont amikor élőben előadtuk a számainkat, akkor meghaltunk a színpadon, pogó volt meg minden… Hatalmas élmény volt ez az első koncert és elrepített minket a lendület egy lemezig. Akkor sajnos a Gábor kiszállt és volt egy dobos casting, aminek a végén a Delov Jávort választottuk, aki akkor még nem Random Tripezett. Közben egy basszusgitárosunk is lett, a Jero, aki a Rémember zenekarból került hozzánk. Róla tudni kell, hogy küllemben és belsőleg is egy nagyon extrém figura és fantasztikus basszusgitáros.

Szerencsénk volt, mert emberileg is sokan szerettek minket a szakmában és a többi banda minket hívott előzenekarnak. Így történhetett, hogy a Petőfi Csarnokban a Subscribe előtt játszottunk már a legelején. Amikor aztán jött az indie divathullám, egy picit mi is belekeveredtünk, de hamar kiderült, hogy bár stílusjegyekben nyomokban tartalmazunk indie-t, de rock metal zenét játszunk és elég kemények a bulijaink. Pszihedelikus, jammelős ösztönrock jellemzi a csapatot, Led Zeppelintől kezdve Black Sabbathon át elég széles a paletta, ami hatással volt ránk. A Jero hozta a maga Red Hot Chili Peppers-ös témáit, én a grunge-ból jövök, tényleg egy nagyon nagy mix vagyunk. Jávornak a rock a Queen. Nem áll tőlünk távol a 7-8 perces dalok világa és leginkább úgy tartanak minket számon, hogy koncertzenekar vagyunk.

turbo 2020 4 Fotó Polonyi András 800x

 Fotó: Polonyi András

 

Ehhez képest nincs annyira sok koncertetek…

Igen, ez egy érdekes dolog, de meg tudom magyarázni. Amikor ott voltunk, 2005 körül, akkor nagyon szerettük volna, hogy mindenkinek megmutathassuk magunkat és sok helyre hívjanak minket. Akkoriban a magyar zenei színtéren az egyszerűbb, dallamos rock vagy a hörgőmetál volt a választási lehetőség és nem nagyon volt tovább. Mi valahol a hard rock, nu metal, pszihedelikus rock mezsgyéjén haladtunk, egy dallamos, ösztönös rock koncertélményt adtunk. Ezzel nem nagyon tudott mit kezdeni sem a közönség, sem a média. Abban egyetértettek, hogy jók vagyunk, csak szokatlan volt mindenkinek. Azóta nagyon sok új zenekar elmondta, hogy nagy hatással voltak rájuk a régi koncertjeink és ezért mertek belekezdeni egy csomó új dologba, most már pedig tényleg nagyon menő bandák vannak itthon is. Szerencsénk volt, mert a Dávid és a Jávor korábban nagyon sokat voltak külföldön és nagyon sok külföldi, modern bandából tudtunk inspirálódni.

A zenekaron belül nagyon jó az angol készség, Jero például angol tanár és sikerült angolul is egy olyan világot megteremteni, ami a zenéhez nagyon passzolt. Vizuális képek jelennek meg az angol nyelvű szövegben, amit közösen írtunk. A magyar nyelvű szövegek gerince én vagyok, a többiek hozzátették, amit gondoltak.  Visszatérve a kérdésre, a kezdetekben nagyon szerettük volna megmutatni magunkat és megkaptuk a lehetőséget, rengeteget játszottunk. A vizuális megjelenés nagyon fontos a számunkra és ebben is szerencsénk volt Vígh Dávid révén, aki a magánéletben art director. Ő egy nagyon durván vizuális ember és az első pillanattól kezdve erősen érződik a kézjegye a bandán, ami nagyon jót tett nekünk. Az első lemezünk után, amikor egyéves volt a zenekar, megnyertük a Fonogram díjat, ami egy olyan visszajelzés volt, ami tíz évre elég energiát adott.

 

Turbo foto 2 Lányi Kristóf 750x

Fotó: Lányi Kristóf

 

A második lemezünk lett szerintem a zenekarnak a kiteljesedése szakmailag és mindenhogyan, akkor rezegtünk együtt a legjobban. Igazi tömény rockzene és nincs négy percnél rövidebb szám, gyakorlatilag negyven perc hitvallás. Nagyon büszke vagyok rá, megcsináltuk „A lemezt”, amit egy zenekar meg akar csinálni, a tudásunk legjava benne van. Azonban annak ellenére, hogy mennyire szeretjük ezt csinálni, abban a pillanatban, hogy bármiféle zavart érzünk az erőtérben, ami köztünk van, azonnal leállunk. A magyar nyelvű lemez előtt már volt egy nagy leállás és jelenleg is abban vagyunk. Ilyet nem nagyon éreztem még, csak mondjuk párkapcsolati szinten, amikor elmúlik a szenvedély. Vissza tud jönni, csak megunod, vagy nem ad annyit. Ha most azt mondanád, hogy holnap álljunk össze egy nagy buli miatt, ami anyagilag is nagyon megérné, nem biztos, hogy össze tudnám szedni a csapatot. Kell az igazi érzelmi motiváció.

A Turbo érzés miatt szállunk be negyvenévesen a hideg turnébuszba, azért a pozitív energiáért, amit megkapunk a színpadon. Ez az energia most picit eltűnt és a Covid sem tett jót. Tartottunk egy nagy szünet, nem hallattunk magunkról három vagy négy évig, majd ismét összejöttünk, mert megint éreztük az erőt. Elkezdtünk csinálni egy új lemezt, ami viszonylag gyors munkafolyamat után hamar összejött, ez volt a „Csillagból emberré”. Fura ezt mondani, de éreztük, hogy ez valaminek a kezdete, valaminek az újjászületése. Adtunk egy lemezbemutató koncertet és 2019 őszén digitálisan megjelent az album. Szerettük volna valahogy jobban promotálni, hogy négy év hallgatás után itt a Turbo egy magyar nyelvű új lemezzel. Valamelyikünk bedobta ötletként a Dal 2020 versenyét és végül belementünk. A fizikai megjelenést amúgy most tervezzük, amolyan karácsonyi meglepetésként, limitált számú CD formájában.  

turbo csillagbolemberre cover FINAL 550x

 

Meghozta a tévé műsor azt a fajta népszerűséget, amit vártatok tőle?

Igen és nem. Eljutottunk a döntőig az Iránytű című dallal, élőben akusztikusan játszhattuk és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Én Csongrádon lakom, azóta is a lakosság nagyobb része köszön az utcán, érdeklődik a zenekar felől, tehát ennek a műsornak nagyon nagy ereje van. Amire senki sem számított, hogy a döntő után egy héttel lezárják az országot a Covid miatt. Ez gyakorlatilag meg is pecsételte a bandánk sorsát.

Ha nincs a lezárás, szerinted mi következett volna?

Nagyon sok koncertlehetőséget kaptunk, létrejöhetett volna egy tíz állomásos turné. Az összes kis és nagyobb rádió, mindenféle médium játszott minket, átlag napi három interjút adtam, majd ennek vége szakadt. Eltelt egy év, nem találkoztunk, nem lehetett koncertezni ezért nem is próbáltunk. Megakadt a lendületünk, amit a műsortól kaptunk. Az az energia, amit nyertünk a szerepléstől, valamennyire elveszett. Ugyanakkor amiért jöttünk, azt elértük, az Iránytű sikeres lett. Az a verzió, ami jelenleg is a rádióban szól, rövidebb, mint az eredeti. Amit adott a műsor, az sokkal több volt, mint amit elvett, úgyhogy pozitívan zártunk. Figyelmet kaptunk, de sajnos élőben nem tudtuk megmutatni az oroszlánkörmeinket. Pont annyi idő telt el a lezárásokkal, hogy egy picit elvesztettük az erőt. Most ez a helyzet van, de bármikor érezhetjük újra azt, hogy zenélnünk kell.

Akkor most nincs is semmilyen aktuális koncertdátum?

Egyelőre beszélgetés van róla. Azért nem félek, mert szerencsére koncertezni azt lehet, ha van zenekarod és van tartalmad, akkor csak szervezés kérdése. Ha újra a színpadra akarunk állni, egy hét alatt le lehet szervezni egy helyszínt, vannak is egyébként terveink.

Turbo foto Lányi Kristóf 750x

 Fotó: Lányi Kristóf

 

Beavatsz, mik azok?

Van egy pályázatos témánk, a Budapest Parkban kellene játszanunk, de lehet, hogy áttesszük a Várkert Bazárba, vagy másik helyszínre. A mi kedvencünk az A38 hajó, mert ott szól a legjobban a banda, akkora is a közönségünk, ami ott kényelmesen elfér. Úgyhogy ettől én nem tartok, de az nagyon fontos, hogyha újra összejövünk, az energia meglegyen.

Beszéljünk egy kicsit a slágeretek, az Iránytű szövegéről. Sokat gondolkodtam rajta, hogy bár többféleképpen lehet értelmezni, de ez tulajdonképpen egy szerelmes dal?

Én írtam a szöveget és úgy született, hogy van egy határidőnaplóm, amit mindig anyukámtól szoktam ajándékba kapni és ebbe szoktam írogatni. Hallgatom ilyenkor a zenét és írom hozzá ebbe a füzetbe a verseket. Ezt a számot konkrétan a teraszunkon írtam, elindult ez az utazós riff és az első pillanattól kezdve az a kép ugrott be, hogy ülök egy csónakban egyedül és hánykolódom a vízen. Sikerült olyan szóképeket találnom, ami kibontható akár az életre, akár a szerelemre.

Úgy fogalmaztál az előbb, hogy verset írsz, nem dalszöveget…

Azt mondtam, de versnek valójában ez gyenge. Ha a dalokat megtöltöm a saját gondolataimmal, kis versekkel, úgy működik, önállóan, dallam nélkül ez kevés lenne. Nagyon nehéz, hogy ne tűnjön álművészkedésnek, mert azt sem szeretem. Legyen közérthető, rá tudjál kapcsolódni, de ne legyen túl leíró. Képek jelenjenek meg előtted, amikor hallgatod. Az Iránytű szövegét rá tudod húzni a saját életedre, ahogy sodródsz a dolgokkal, nem tudod mi a helyes irány és talán megtalálod menet közben a szerelmet.

 

 

A Gravitáció című dalhoz készült videótokat jelölték az 5. Magyar Klipszemlére. Hogyan találtátok ki a koncepciót?

A klipnek az az érdekessége, hogy két folyamatos snittből lett összerakva és az új Fészek klubban forgattuk le. Maga a hangulata kicsit a Szárnyas fejvadász filmre emlékeztet és tele van szimbolikával. Elég sötét a klip, de ha kikockázza az ember és figyelmesen megnézi, megtalálja ezeket a szimbólumokat. A történet szerint egy lepukkant klubban meghal a színpadon a zenekar és két unott figura mindezt végig nézi a fotelből. Ez kicsit jellemzi azt a közhangulatot, ami a mostani világunkat uralja. Emberek körömszakadtáig küzdenek valamiért, amit mások egy lájkkal véleményeznek majd pörgetnek is tovább. Az biztos, hogy a Turbo munkásságában ez a legkidolgozottabb klip, ami készült és szeretnénk még ilyeneket csinálni. Az az összetettség és érték legyen a képi világban is, mint a zenénkben, ez nagyon fontos.

https://www.facebook.com/turbozenekar

Az interjú először a Zenész Magazin decemberi 229. számában jelent meg.