A vintage hangzásvilágú csapat mögött egy remekbeszabott nagylemez (Corduroy Club), és számos eredeti klip van, köztük a Klipszemle győztes „sitcom paródia” (Song Aobut My Grandma), egy felejthetetlen Korda György feldolgozás és a legújabb, az Én még sohasem dalhoz készült videó.
Mesélnétek a legújabb klipes dalotokról?
Fekete Giorgio: Az „Én Még Sohasem” dalszövegét egy újra találkozás ihlette. A négyes-hatosra vártam, majd mikor kinyílt az ajtó, leszállt egy volt osztálytársam, még gimiből. Egymás szemébe néztünk, de ott és akkor egyikőnk sem ismerte fel a másikat, én is csak utólag realizáltam azt, hogy ki is volt ő igazából. Ettől a találkozótól pár napig egy nagyon fura, nosztalgia-szerű állapotban voltam. Ami egyébként azért is érdekes, mert a gimnázium évei nem tartoznak feltétlen a top 4 évem közé, de utólag minden szebbnek tűnik… Rengeteg, képszerű emlék jutott eszembe a gimi alatti emberi kapcsolataimról, például a horoszkópolvasás, vagy egy baráti viszony alapos félreértése… Később, miközben ezt a sok képet próbáltam dal, valamint dalszöveg formájába önteni, arra gondoltam, hogy miért ne használnám fel pont ennek a korszakomnak egyik jellemző játékát, az „Én Még Sohasem”-et.
Nagyon sikeres volt a Korda György cover-etek is. Terveztek még hasonló feldolgozást mostanában?
Bóna Zsombor: Mostanában nem, de ki tudja, mit hoz a jövő? Imádjuk a „Halló, Szöszi Tündér” című opuszt is, Attila pedig a „Reptér” című slágerért rajong, úgyhogy bármi megtörténhet még.
G: Én azt a mashup-ot akarnám feldolgozni, amiben összekeverik a Back In Black-et az ACDC-től meg a Stayin’ Alive-ot a Bee Gees-től.
Angol és magyar nyelven egyaránt alkottok. A jövőben is vegyesen írtok dalokat?
Zs: Ez a jövőben sem fog változni, de most inkább a magyar dalokon van a hangsúly. Amennyire féltünk az elején ékes anyanyelvünk használatától, annyira élvezzük mostanában a magyar dalírást. De most már kéne egy olasz szám is.
G: Ez a folyamat általában úgy néz ki, hogy valaki ír egy zenei ötletet, a dalszöveg nyelve pedig gyakran adja magát. Mostanság egyébként inkább magyarok az új szövegeink, izgalmas dolog ez. A srácok nagyon rágják a fülemet, hogy írjak egy olasz dalt – kemény dolog a peer pressure...
Ti hogy élitek meg, mennyire rögös az út egy fiatal zenekar számára itthon?
Zs: Nagyon rögös az út minden zenekar számára itthon. Nekünk is rögös minden út, amelyen eljutunk egyről a kettőre, a rockzene vallásszerű imádatán kívül rengeteg lelkesedésre és munkára van szükség, ami nem működne anélkül, hogy megtanulnánk folyamatosan csapatban gondolkodni, a legjobb barátokként.
G: Egyfelől nyilván rögös, másfelől pedig mi nem az? Az a jó az egészben, hogy sokkal kevésbé fárasztó – és sokkal szórakoztatóbb – úgy dolgozni, alkotni, hogy olyan zenét csinálsz, amilyet akarsz, mindezt a legjobb barátaiddal.
Számotokra mi a legfontosabb a zenélésben? Mi motivál benneteket?
Zs: A legfontosabb az egészben, hogy olyan zenét játsszunk, amire büszkék vagyunk, hogy a közönségünknek olyan üzeneteket tudjunk közvetíteni, amik teljes egészében mi vagyunk. A siker, pénz, csillogáson túl az motivál leginkább, hogy maradandót alkossunk, hogy az emberek évek múlva is hallgassanak minket, hogy több generáció gyermekeinek legyünk fontos zenekar. Velem például gyakran előfordul az a jelenség, ha egy előadót, lemezt vagy dalt hallgatok, az életemnek egy bizonyos korábbi szakasza jut eszembe, amit akkor imádtam hallgatni, mondjuk, én elég nosztalgikus alkat vagyok. Remélem, sokan lesznek, akiknek a Carson Comáról például a vidám kamaszkor jut majd eszébe.
G: Wow, hát erre én nem is tudok mit mondani, Barni olyan szépen leírta. Na, meg a támogatás és szeretet, amit azoktól az emberektől kapunk, akik hallgatnak minket, kiváltképp a Carson komák zsibongója tagjaitól, az például számomra hatalmas motiváció. Meg a zenekarról készült mémek!
2019-ben jelent meg debütáló lemezetek a Corduroy Club, de azóta már készültek új dalok is. Mikor számíthatunk új Carson Coma albumra?
G: Ez egyelőre titok, én elmondtam a dátumot a nagymamámnak, de a menedzserünk ezt megtudta és leszidott, szóval ezt most tényleg nem árulhatjuk el.
- Kámán Ildikó -
Az interjú a Zenész Magazin 2020. áprilisi, 219. számában jelent meg.