Megnyer néhány tehetségkutató versenyt, saját zenekart alapít a suliban, saját számokat írnak, énekel, szájharmonikázik, majd átjár Debrecenbe Agócsi Jánoshoz klasszikus gitárt tanulni.
Minden jel arra mutatott, hogy egy életre elkötelezed magad a klasszikus zenével. Mi történt?
Debrecenbe a klasszikus főiskolára akartam jelentkezni gitár szakra, ezért vettem ott klasszikus gitár órákat. Nagyon komolyan vettem, hetenként kétszer jártam órákra Debrecenbe, egész nap gyakoroltam, de nekem ez nem volt elég. Szabadabb zenei képekben gondolkoztam, és a klasszikus zene helyett a jazz felé fordultam, és a klasszikus főiskola helyett később jazz tanszakra jelentkeztem Budapesten. De még előbb megalakítottam az első igazi zenekaromat Nyíregyházán, három fúvós, (trombita, pozan, szaxofon) konga, dob, fender zongora és két gitár, basszus volt a felállás. A Monox zenekar már saját zenét játszott, a Bloods, Sweat & Tears, Chase ,és Chicago voltak a példaképeink, és ezzel szép lassan sodródtam a jazz felé.
Milyen sikereket értetek el a Monox-al?
Az igazi lendületet egy országos tehetségkutató adta, ahol bejutottunk a döntőbe, és jazz kategóriában elsők lettünk 1984-ben. Akkor még létezett a Budai Ifjúsági Park, a zsűriben Balázs Fecó, Molnár Ákos (Syrius,) Berki Tamás ültek, és azt ígérték, hogy közös lemezünk jelenik meg a döntő többi nyertesével. Ez sajnos nem valósult meg, én pedig eldöntöttem, nem megyek vissza Nyíregyházára. A Postás zeneiskola jazzgitár szakos hallgatója, Horányi Sanyi és Gyárfás Pisti tanítványa lettem. Mozgalmas időszak volt ez számomra, mert szombatonként vonatoztam fel Pestre, miközben reggelenként újságot hordtam ki, hogy legyen pénzem vonatjegyre, és hogy lemezeket tudjak vásárolni.
Meddig tartott ez a „lázas” állapot?
Sokáig, mert szerettem volna bejutni a jazz tanszakra. Első alkalommal 1986-ban felvételiztem, emlékszem 37-en voltunk, és mindössze két embert vettek fel. Babos Gyuszi azt mondta: „Tibikém ez jó lesz, csak az elméletet kéne kicsit jobban megtanulni…”, úgyhogy megvolt az új feladat. Nyíregyházán beindult egy klasszikus konzervatórium, ahol illegális hallgatóként beülhettem egy barátom mellé a szolfézs órákra, úgyhogy a következő felvételim már 4.8 –ra sikerült. Bent voltam a jazz tanszakon, és végleg felköltöztem Pestre. Közben a” konzi” státusza Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolává avanzsált, ahova újra felvételiznem kellett, így azután 1994-ben jazz-gitár szakos tanári diplomával végeztem.
Akárhogy is számolom, ez közel 20 éve történt. Mi történt ez idő alatt?
Vidéki zenészként Pesten munkát találni nagyon nehéz. Szerencsére voltak barátaim, Fekete Jenővel már az iskola alatt is zenéltem, később Takács Tamás zenekarában játszottam egy fél évet, majd Náray Erikával csináltunk egy jazz együttest Golden Era (?) néven, sztenderdeket játszottunk, mint a Summer Time, kicsit rockosabbra, latinosabbra áthangszerelve, és volt már néhány instrumentális szerzeményünk is. Nagyon szerettük!
Ez azt is jelenti, hogy zenéket is szerzel?
Igen, abszolút, van egy saját jazz kvartettem, aminek a számait én írtam és hangszereltem. Nagyszerű kollégákkal zenélek együtt, és sokféle formációban dolgozunk együtt. Egy német jazz gitáros barátom, Stefan Varga Frankfurtban él, vele már három lemezünk jelent meg, köztük a ZOZO, ami egy kvartett felállás. Mindezt két duó lemezünk előzte meg. A nagy távolság ellenére, a net segítségével kitűnően tudunk együtt dolgozni. Igazi zenészbarátság ez, ami több fellépésben is realizálódik, idén májusban egy hat koncertből álló német turné a következő projekt, többek között Lipcse, Berlin a helyszínek, és fellépünk majd Wiesbadenben a Zeneakadémián is. A kvartettre bővült duó Megyaszay Pisti (basszusgitár) és Gavallér Csaba (dobok) felállásban lép színpadra.
Ebben a műfajban, amiben te is élsz, szó szerint osztódással szaporodnak a zenekarok. Hogyan tudod megszervezni az életedet?
Vannak barátaim, kialakulnak zenész körök, és mivel én nagyon sok stílust szeretek és tudok játszani, ezért sok helyen vagyok otthon. Az Eichinger Quartet saját kompozícióimat játsza. A Pozsár Eszter (kiváló szaxofonos és fuvolista) vezette Transfor-Mation kvartettel már két lemezünk is megjelent Új zenekaraimmal, az undergound rockot játszó MikroBeval és a a latin- amerikai és magyar népzenét rockkal és funkyval ötvöző Rojo Vivoval (vörös izzás), is rendszeresen játszunk. De itt van még a népszerű jazz sztenderdeket játszó zenekar, ahol Bárkai Ágnessel (hegedű) zenélek együtt. Majdnem elfelejtettem, hogy, Csurkulya József cimbalmos barátommal van egy duónk, most koncerteztünk a Magyar Rádió Márvány termében, és nagy örömünkre vannak lehetőségeink. Mellesleg különben Dömsödön tanítok klasszikus gitárt, az ottani zeneiskolában.
Van aki egyezteti, menedzseli ezeket a koncerteket?
Önmagam intézem a dolgaimat, egyeztetem a próbákat, az előadásokat, szóval magamra vagyok utalva, és a barátnőm segít a bonyolításban.
Milyen hangszereid vannak, hiszen ennyi stílust nem lehet egy gitárral végigjátszani?
Jelenleg négy hangszerem van, egy 91-es gyártmányú Takamine elektroakusztikus gitár, bronzhúros, és fantasztikus hangja van. Van egy Framus Mayfield hand-made jazzgitárom Seymour Duncan pick-upokkal. Talán érdekli az olvasókat, hogy a 70-es években tönkrement Framus céget a Warwick felvásárolta. Az új tulajdonos, aki Framus unoka volt, újraindította a gyártást, de ma már csak kis példányszámban és kézi megmunkálással készítenek Framus gitárokat. Ezek mind mesterhangszerek, amiből az egyik az enyém, benne a hangszerkészítő aláírásával.
Van egy nagyon öreg Ibanez PF 200-as Les Paul fazonú elektromos gitárom, ’77-es évjáratú, Ennek az az érdekessége, hogy a nyak, illetve a bridge pick-up között vannak üregek a hangszerben, de nincs rajta f-nyílás. Kiválóan kezelhető a hangja bluesra, fusionre, rockra vagy metálos hangzásra egyaránt.
A negyedik hangszerem egy Sandberg, aminek egyik hazai endorsere vagyok, és boldog tulajdonosa egy California STS típusú gitárnak. Natúrszínű kőris a hangszer, stratocaster formájú és a pick-upok is ilyen kialakításúak. Van rajta egy push pull potméter, ami sorba köti a középső és a hátsó pick-upot, amivel nagyon dögös szóló-soundot lehet kicsalni a hangszerből, és a hangoló kulcsokban van egy olyan satu, , amitől a tremolózásnál nem hangolódik el a hangszer. Nagyon szeretem. Egyébként a két underground zenekaromban a Rojo Vivo-ban és a MikroBe-ban a Sandbergen játszom. A ZOZO-ban és a többi zenekarban pedig többnyire a Framust használom.
Van ezek között kedvenc zenekarod?
Mindegyik zenekaromat egyformán szeretem, de azért a szívem csücske mégis csak a saját kvartetem, mert az teljesen az én zenei gondolataimat tükrözi, és valósítja meg.
Milyen lemezeid jelentek meg az Eichinger Quartettel?
Eddig négy album jelent meg, az elsőt a Fonó Records adta ki Eichinger Band néven (a címe Üzenet a kretből). Ez egy nagyobb formáció volt, a másodiktól kezdve pedig már állandósult az Eichinger Quartett elnevezés.
Milyen stúdióban dolgoztál?
Az első lemezt Dunakeszin vettük fel, és a Tom Tom –ban kevertük Kiss László hangmérnökkel. Emlékszem, akkor még DAT kazettákra dolgoztunk. Ezt a lemezt a Soros alapítvány támogatta. A második lemezemet a Bahia adta ki Légúti panaszok címmel, ez volt a vibrafonos kvartet, majd az utolsó kettő az ICO Zrt. támogatásával jelent meg, Pasztell szivárvány a Balkán felett és Ikrek zápor után címmel.
Hogyan látod a tanítványaidat?
Van néhány nagyon tehetséges növendékem Dömsödön, köztük egy lány is, Orsi, akinek klasszikust tanítok elsősorban, de már belekóstolt a jazz-be. Magántanítványaim közül már sokan gyakorló zenészek, közülük néhányan külföldön vannak, egyikük Rotterdamban jár zenei egyetemre, egy másik tanítványomnak, Kabai Viktornak már saját zenekara is van, ő énekel és gitározik, sőt tavaly lemezük is megjelent. Büszke vagyok rájuk, a sikereikre és főleg arra, ha az én inspirációmra választják ezt a pályát.
(- zenész- )