- BORBÉLY TAMÁS - Heincz Gábor „Bigával” idén év elején Gutenstetten-ben, a Meinl Kick Off Day kiállításon beszélgettünk először. Szerencsére jelen interjú keretében ezt a diskurzust tovább szőhettük és mélyebb tartalmak felé is evezhettünk.

Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy már nagyon korán kirajzolódott előtted, hogy zenész leszel, nincs kérdés, nem jöhet szóba más, kérlek, mesélj erről! Milyen sorsdöntő inspirációk értek a kezdetekben, melyek erre a pályára vezettek?

10 éves koromban az életem holtomiglan-holtodiglan összefonódott a zenével. Apu egy barátjától kapott egy gitárt cserébe a ház körüli munkákban való segítségért, mondván: „Te legalább tudsz rajta játszani!” Ezen a gitáron tanultam az első akkordokat Aputól. Ettől kezdve nem volt megállás!

Autodidakta zenész voltam, az akkori zenés rádióműsorokból vettem fel magnókazettára azokat a dalokat, amik tetszettek, és hallás után játszottam/énekeltem el, természetesen fonetikusan, egy 10 éves gyerek által leírt dalszövegekkel. Az általános iskolát és később a középiskolát is végigzenéltem. Később zenekari formációkban is kipróbáltam magam, sőt ekkor jött meg a kedvem igazán!

Nagyon hamar külföldön találtam magam, ahol óriási rutint, megannyi tapasztalatot szerezhettem. Azon túl, hogy bejárhattam a világot, megtanulhattam a színpadi jelenlét, kommunikáció, hangszerbiztonság, és szakmaiság minden aspektusát.

Zenészeknél a legtöbb esetben nem találkozik az akusztikus hangvételű „gitáros-énekes” és az elektromos hangszert ízesen kezelő „gitárhős” típus. A te személyiséged viszont üdítő kivétel a fent említett kissé sarkított skatulyázás alól: abszolút hitelesen működsz akkor is, ha egy szál gitárral a kézben énekelsz és adott esetben egy nagyobb létszámú produkció részeseként, az elektromos hangszerek is bitang módon szólnak a kezedben. Te magad tudsz-e különbséget tenni, van-e egyáltalán különbség neked érzetre, hogy melyik szituációban érzed magad otthonosabban? Melyik okoz nagyobb örömöt?

Általánosítanék: a zenében érzem otthon magam. Szinte bármilyen műfajban megtalálom a nekem tetsző, velem rezgő párhuzamot. Ha kérdezik, hogy gitárosnak, énekesnek vagy szerzőnek tartom magam, leginkább mindnek, együttesen. Zenész vagyok, aki imád dalokat írni, gitározni, énekelni.

Olykor nagy örömmel választom a szóló, egy szál gitáros, vagy akusztik triós (dob + zongora + gitár) felállást. A Paroním nevű formációban például Petőfi Sándor verseiből zenésítettem meg néhányat. A szellemi tartalom intimitása indokolja nálam ilyenkor, hogy zeneileg is ebbe az irányba vigyem a sztorit. De a legtöbb esetben, akár a saját zenekarommal, vagy az LGT Zenevonat produkcióval élvezzük az együtt zenélés/alkotás élményét. Vagyis zúzunk…

 Fotó: Sabo Art Studio

Amennyire ismerem a hangszereidet, főleg Ortega márkájú akusztikus gitárokat használsz (az utóbbi időben talán már rezonátoros gitárt és mandolint is), illetve van több Erhard márkájú (elektromos és akusztikus), kifejezetten neked gyártott gitárod is. Mesélj ezekről: mit szeretsz bennük, miért őket választottad? Hogyan hozott össze a sors az Ortega-val, illetve Gulyás Erhard „Harry”-vel, a hangszerkészítő mesterrel?

Igen, a választásom nem volt véletlenszerű. Egy zenész számára a hangszer maga az inspiráció. Rendkívül fontos, hogy megtalálod-e az eszközt, amin keresztül kifejezheted magad. És ez sosem márka, ár vagy színfüggő… a szerelem nem biztos, hogy a megálmodott ideál képében érkezik.

Óriási öröm, hogy Harry-t megismerhettem. Egyrészt egy rendkívüli ember, egy elképesztően tehetséges hangszerkészítő, és nem utolsó sorban egy nagyon jó gitáros, aki páratlan ízzel tud a hangszerhez nyúlni. Épp ezért pontosan tudja, hogy mit várjon egy mesterhangszertől. Ő szerencsére sosem adta alább a maximumnál. Négy hangszerem van Erhardtól, amiket egytől egyig imádok. Egy acélhúros akusztikus gitár, egy Strat, egy Tele és egy PAF humbuckeres, full mahagóni, fenyő topos páratlan darab.

Az Ortega hangszereket széles körben használom. Mind az ukulele, gitárlele, ukubass, mandolin, dobro, nejlonhúros gitár, de még a stompbox-okat is a looperes produkciómban.

Nagy szerencse, és más cégeknél ritkán tapasztalt komfortérzet, hogy rendelkezésemre állt egyszerre több hangszer is, amikből ki tudtam választani a nekem megfelelőt. Ez a figyelmesség és hozzáállás jellemzi az Ortega céget. Minden szempontból számítanak a véleményünkre a hangszerekkel kapcsolatban, amit a későbbi fejlesztések során mindig figyelembe vesznek.

Az összes Ortega hangszeremet napi rendszerességgel használom. A nejlonhúros gitáron (Ortega RCE409SE-25th Limited Edition) rengeteg dalt írtam már, elképesztően inspiráló hangszer. Jelenleg a rezonátoros hangszeremmel (Ortega RRG30E-DD) próbálunk egy új produkciót. Ennek a hangszernek egyedülálló lelke van. Intim, szomorú, lágy, füstös. Dőlnek belőle a dalok… A mandolinnal (Ortega RMFE 90TS) most ismerkedünk. Ez a legizgalmasabb fázis.

Hogyan működik nálad a dalszerzés? Sok kolléga alapvetően ritkán, és keveset ír, másoknál pedig az előadó-művészetnél is előrébb való, gyakorlatilag fő tevékenység: könnyebben, természetesebb módon és sok művet írnak. Nálad ez hol helyezkedik el? Másoknak is írsz rendszeresen?

Nálam a zeneszerzés mára már fő tevékenységgé vált. Egyre jobban motivál. A zenealkotás, a semmiből érzéseket generálni, együttrezgéseket létrehozni, energiákat csoportosítani, mindezt megtölteni szellemi tartalommal, adja számomra a legnagyobb sikerélményt. Legyen ez egy színházi darab, egy TV műsor főcímdala, egy másik előadónak írt szerzemény, vagy akár egy saját dal. Imádom az előadó-művészeti szegmenst is, de mindig úgy éreztem, hogy a dal a legfontosabb. Anélkül nincs mit előadni, anélkül nincs mit kifejezni a színpadon.

Nagyon sok zenei stílusban megfordultál, rengeteg mindent játszottál és játszol a mai napig. A saját zenéden is érezni ezt a sokszínűséget, talán éppen ez az egyik oka, hogy a közönség és a szakmai hallgatóság is egyaránt szereti a munkásságodat. Ha egyetlen zenei stílust kellene megnevezni, akkor mit mondanál kedvencednek, mint hallgató? Ez egybevág-e azzal, amelyben a leginkább otthon érzed magad zenészként?

Sokszínű vagyok zeneileg, és sosem hagytam magam bekategorizálni. Miközben tudom, hogy egy markáns stílusválasztással lehet csak előrejutni a népszerűvé válás rögös útján, én mégis úgy éreztem, hogy a zenében nem csak erős kontúrok és határozottan elkülöníthető színek vannak. Gyerekkoromban a Beatles, Stones, Zeppelin zenekarokkal és az LGT-vel kezdtem a zenei szocializálódásomat. Később jött a ’70 Funky, a country szerelem, aztán a rockkorszak a közepén az Extreme, Aerosmith, stb., majd a finomabb John Mayer, Marc Broussard, stb., mostanában OneRepublic, Walk off the Earth, stb.

Ennek köszönhető, hogy az a zenész, aki ma vagyok, ezen zenék hatására formálódott sokszínűvé. Ezért sem tudok trendeket követni. Pedig sokan tanácsolták már, hogy a szélkakas szerepe kifizetődőbb, hiszen a mai könnyűzenei „iparágban” a kimunkált, megszerkesztett, instant, naprakész és csodaszépen mutatós tartalmakkal lehet kardozni.

De mivel sosem vágytam arra, hogy sztár, vagy celeb lehessek, számomra ez a fajta megközelítés sosem volt opció. Mindig is az akartam lenni, aki most vagyok. Boldogan élni, fülig belezúgva a zenébe. Olyan zenéket írok, amilyeneket szeretnék, és azokkal zenélek és élem meg a zenei alkotás élményét, akikkel szeretném.

A saját neved alatt futó projekteden kívül mely más zenekarokkal, előadókkal dolgozol jelenleg? Ezek közül kivel, mi van terítéken mostanság?

Tavaly jelent meg a második albumom Máshol járunk címmel. A következő 1,5-2 évben erről a lemezről fogok megjelentetni dalokat klip formájában, megspékelve néhány kollabbal, amik időközben születtek. A saját zenekaros és szóló projektemen túl a Zenevonat LGT produkcióval (Karácsony James-szel, Solti Jánossal), Falusi Mariannal, Vitáris Ivánnal, Roy-jal és az Abrakazabra zenekarral is nagyon sokat koncertezünk.

A Paroním nevű formáció jelenleg a legújabb „gyermek”. Juhász Anna irodalmárral és Patocska Olivérrel (Oliver from Earth) egy beszélgetős, zenélős irodalmi estet álmodtunk meg. Petőfi és Pilinszky verseinek megzenésítésével szeretnénk fuzionáltatni a régmúlt nagy költőink kifejezési módját, attitűdjét a jelenlegi „modern” könnyűzenei dalszerzéssel. Nagyon izgalmas!

Ha jól tudom, akkor te mindig is saját úttal és karrierrel rendelkező „főhős” voltál, mellette pedig párhuzamosan session zenész. (Kiváló példa a zenésztársadalomnak arra, hogy működhet ez a kettő együtt.) Okozott-e valaha valamilyen téren nehézséget ez a kettősség? A saját zenekaroddal más érzéssel lépsz-e a színpadra, mint egy másik zenekarral, például a Zenevonat produkcióval?

Számomra mindig is csak a zene, a zenélés volt. Hogy ezt idővel hogyan rendeztük halmazokba (Sztár, Session zenész, vokalista stb.) az elmúlt évtizedek során mióta a show biznisz iparágává vált, az más kérdés és számomra mindegy is… Vokálozni, vagy gitározni más lemezén, vagy a színpadon, számomra még mindig ugyanaz a felszabadult zenélés, mint főhősként lubickolni egy TV műsorban vagy egy nagyszínpad kifutóján. Az érzés még mindig ugyanaz, mint amikor gyerekként el tudtam játszani az első dalt.

Persze tudom, hogy a mai világban elvileg szigorúan tilos lenne ismert előadóként „lealacsonyítóbb” szerepkörben mozgolódni, mert az olyan izé, meg ciki… de szerencsére sosem volt, aki megmondta, hogy mit szabad tennem és mit nem. (Nevet)

Jelenleg hogyan látod/képzeled el a jövődet, mik a terveid?

Ha minden így marad, akkor az út végén elmondhatom, hogy boldog életem volt. Örömzenélek, dalokat írok, zenei koncepciókat álmodok meg, színházi darabokban is dolgozom zenei rendező/producerként. Nem várok többet, mint amit kaphatok, sem magamtól, sem a közönségtől. Követem az ösztöneimet, ahogy eddig is. Bízom abban, hogy az élet továbbra is a keblére ölel, meghagyja nekem zenét a szívem közepén.

Köszönöm az interjút!

Ez az interjú először a Zenész Magazin 2023. augusztusi 239. számában volt olvasható.