- NEUMANN BALÁZS - A meghatározó és népszerű DX és Motif hangszersorozatokra alapozva elkészült a kiválóan megtervezett Yamaha Montage.
A Yamaha cég várva-várt hangszere a Montage, végre megérkezett. A jó öreg (2001-es) Motif Classic után nagyon vártuk már az ES-t, később az XS-t és az eddigi legnagyobb, legjobb Motif-ot, az XF-et. A tizenöt éves évfordulóra viszont a cég az eddigieknél is hatalmasabbat durrantott. A Montage egy teljesen új koncepció, olyan lehetőségekkel, amikről álmodni sem mertünk eddig, olyan lehetőségekkel, amiket csak fejtegetni tudtunk, hosszas technikai tudás birtokában, azokat a bizonyos lemezeket hallgatva, amelyek forradalmat teremtettek a hangzásvilágukkal. Ezek a lehetőségek most karnyújtásnyi távolságra vannak, on-board, szinte semmihez nem kell használnunk számítógépet, és a kezelés hihetetlenül egyszerű és logikus.
A Yamaha cég eddig csak a CVP sorozatba integrált touch display-t. Ma, az okostelefonok és tabletek világában már elvárható egy ekkora vállalattól, hogy érintőképernyővel szereljék hangszereiket. Ez volt a legszembetűnőbb, amikor először kapcsoltam be a Montage-t. Színes, 7''-os TFT érintőképernyőn minden olyan egyértelmű, hogy azonnal tudunk dolgozni az adott menüben, ha mégsem találnánk meg rögtön, a Direct Control gomb lesz a legjobb barátunk, ami azonnal odavezet, ahol editálni szeretnénk, anélkül, hogy hosszasan kutakodnunk kellene a menürendszerben.
A hangszer főfegyverzete persze a Motion Controll Synthesis Engine, ami annyit jelent, hogy a hangszer gyakorlatilag egy fedélzeten belül egyesíti az AWM2 és az FMX szintézist. A Motion Controll-lal szabályozhatjuk a könnyedén programozható matrix-ot, ezzel gyakorlatilag az eddig "nem létező" hangszínek tömegét hozva létre.
A csillogó-villogó nagy tekerőnk a Super Knob nevet kapta. Lehetett volna Motion Knobnak, Full Knob-nak, vagy akár Magic Knob-nak is nevezni, ez a "Super" kifejezés valahogy a mára retróvá érett Superman-re, SuperMario-ra emlékeztet, picit vicces is, de mégis tényleg SZUPER! A vezérlő ugyanis az egyik legnagyobb újítása a hangszernek, hiszen olyan mértékben tudja megváltoztatni a hangképet, amelyre eddig csak hosszas editálás után voltunk képesek, ráadásul a Super Knob egyszerre is vezérelhet 8 paramétert, azt a nyolc potit, amin a burkológörbétől az effekteken át a legkisebb összetevők minimális, vagy drasztikus változtatásaira ezen túl valós időben reagál a hangszer. Csak néhány, előre programozott Performance-ba hallgattam bele, de az eredmény teljesen lenyűgözött. Az érzés, amikor az ember fénysebességgel teszi a szája elé mindkét kezét, hogy ne üvöltsön fel örömében, meglepetésében, megfizethetetlen. Ráadásként a villogó tekerőpotit pedállal is vezérelhetjük.
A Super Knob a zongorából a legfinomabb, legárnyaltabb "átcsúszással" készíti el a legendás DX7-es összes létező – és nem létező – elektromos zongorahangszíneit, és bármit ráoszthatunk, a hangszínparaméterek egyidejű változtatásától akár a visszahallgatás pozíciójáig. Megtehetem ugyanis, hogy a feljátszott darabot egy teljesen más környezetben, vagy más perspektívából hallgassam vissza, egyetlen mozdulattal. A Super Knob-bal, egy csavaró mozdulattal - főként a Pad hangszínek esetében - bámulatos változásokat eszközölhetünk. Eddig szinte fizikusnak, vagy programozónak kellett legyünk ahhoz, hogy ilyen gyorsan, ennyire radikálisan – és persze ízlésesen – bele tudjunk nyúlni a hangszínekbe. Most tényleg egyetlen csavarás, és minden "mozog", "csúszkál", "pörög", modulál, szűr, ugyanakkor a különböző layer-re behívott hangszerek – például a szimfonikus hangszerek esetében – szépen lassan "bekúsznak" a zenekarba.
Szokás szerint felturbózták a hangszínparkot. A hangszer szimfonikus hangszíneit a Seattle Philharmonic Orchestra tagjaival vették fel. A billentyűs hangszerek legfontosabb hangszínei is ki lettek cserélve. A cég legnagyobb és legszebb koncertzongorája a CFX Grand Piano csoda, hogy hogyan szól, de a Yamaha által 8 évvel ezelőtt megvásárolt Bösendorfer cég legszebben szóló hangversenyzongorája, a Bösendorfer Imperial is ott énekel az új Montage fedélzetén. Szembetűnő, hogy a bécsi klasszicizmus zenéje mennyivel jobban szól az Imperial-on, mint a CFX-en, bár utóbbit sem kell sajnálni. A CFX minta kétszer akkora, mint a Motif XF teljes hangkészlete! Az összes hangszín pedig tízszerese az előd modellnek. Ráadásul a Montage teljes egészében kompatibilis a Motif XF hangszíneivel. Transport - on!
A Rhodes-ok a Motif szériákban is könnyeket fakasztottak, most viszont van egy úgynevezett Scene gombsorunk, amik az adott hangszínekhez előre beállított értékeket tudnak elmenteni és előhozni, ezáltal például a Rhodes-ok esetében a különböző korok hangszínei – az adott hangszínen belül – egy gombnyomással megszólaltathatók. Ilyen részletességgel a Rhodes hangszerek zörejei még sosem voltak samplingelve. A legkülönbözőbb dobkiosztások esetén a Scene gomb az arpeggiatorokra van beállítva, de, ahogy minden esetben, itt is bármilyen beállítás menthető, és előhívható, aszerint, hogy a muzsikus éppen mit, vagy milyen "helyen" játszik. Nagyon hasznos újítás.
A Montage hangszínei a stúdiókban gyakorlatilag kiválthatják a sok software-synth használatát, az aktív, színpadon élő muzsikusoknak legfontosabb talán mégis a hangszer rendszerébe integrált Live Set felület. Eddig a MOXF, vagy Motif sorozatban egy rövidítésekkel tűzdelt kijelzőn kellet a Master módot használni, hogy sorrendbe állíthassuk a koncerten játszandó dalokhoz tartozó hangszíneket, most egy teljesen átlátható felületen egyetlen érintéssel a megfelelő setup áll készen a játékra. Míg eddig tulajdonképpen meg kellett jegyezzük, hogy az adott hangszínhez melyik betű (A-H) és melyik szám (1-16) tartozik, most minden egy helyen a kijelzőnkön, az általunk elnevezett hangszínekkel azonnal elérhető.
Az Envelope Follower tényleg kiüti a biztosítékot, mármint pozitív értelemben. A hangszer audio/digitális bemenetére kötött más hangszer, vagy tulajdonképpen bármilyen audio minta valós időben editálható. Az emlékezetes effekt Michael Jackson, Another Part of Me című opuszának elején, – amit annak idején Quincy Jones-ék 1987-ben a csuda tudja, hogy értek el – most végre itt szól, a kezünk által, real time!
A VCM effektek garmadája áll a rendelkezésünkre. Kipróbáltam, hogy összerakok egy effektbeállítást, ami a régebbi modellekben azért sok időt vett igénybe, a Montage kezelőfelülete, a kijelző érthető grafikai képe néhány másodperc alatt hozzásegített az általam kívánt effektbeállításhoz. A DSP speciálisan a Montage-ra kifejlesztve szintén felhasználóbarát, és nagyon jól szól. A gitáros kollégánk nehogy hozzon "kisvonatot" magával, az A/D inputba csatlakozva teljesen szeparáltan használhatja a Montage effektállományát.
Az audio jel már az USB kábelen száguld a számítógépünkbe, amit nem feltétlen kell használjunk, hiszen a beépített sequencer az eddigi legkezelhetőbb formába lett öntve.
Mint zongorista, és tanár mindig nagyon figyelek a hangszerek billentésére, az "érzetre". A Yamaha cég CVP sorozat legfelsőbb modelljeibe beépítette a Linear Graded Hammer mechanikát, ami annyit tesz, hogy minden billentyűnek külön súlya van, az akusztikus zongora billentyűinek súlyát modellezve. A Montage-ba is beépítettek valami hasonlót, a neve Balanced Hammer Effect Keyboard, ami nekem majdnem azt az érzetet keltette, mintha egy hangversenyzongorán játszanék. Összességében a billentés jól használható zongorázásra, akár a repetíciók is működnek, de a Hammondozás sem tépi le a bőrt az ujjainkról. Jómagam a Montage 8-ast próbáltam, persze a kisebb modellek (Montage 7, Montage 6) inkább a billentyűzésre lettek építve, de a legfelsőbb modellel bizony zongorázni is lehet, a szó klasszikus értelmében is.
A Yamaha névhez igazán méltó a 15. évfordulójához érkező Motif család utódjaként emlegetett Montage megalkotása. A számítástechnika ilyen tempóban történő fejlődésének köszönhetően az érzés, amit a hangszeren játék közben érzünk, leírhatatlan. Ki kell próbálni!
