Az Apogee céget feltehetően nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen a brand 1985-ös megjelenése óta a csúcsminőséget képviseli az audió interfészek és hangkártyák piacán.
Az elsősorban gitárosokat megcélzó, apró, hordozható Apogee JAM audió interfész története 2010-ben kezdődött, ekkor jelent meg az első JAM, az első igazán jó minőséget produkáló digitális mobil interfész, mellyel gitárt vagy más hangszereket lehetett Mac és iOS eszközökhöz csatlakoztatni.
A JAM+ újabb állomást jelentett ezen az evolúciós úton, az Apogee által kidolgozott technológiát és összetevőket pakolták bele egy teljesen új fémházba, továbbfejlesztett PureDIGITAL áramkörökkel, a legtökéletesebb hangzás és audió felbontás érdekében. Az új JAM+ olyan fejhallgató kimenetet kapott, mellyel közel nulla jelkésés volt elérhető, új elemként megjelent a beépített Overdrive mód, ami még élvezetesebbé tette a gitár felvételét és a gyakorlást és ez az eszköz Windows platformon is működött.
2023-ban jelent meg az Apogee JAM X, ami külsejét tekintve nagyon hasonlít a JAM+ modellre, azonban míg a JAM+ beépített analóg overdrive-ot tartalmazott, a JAM X-ben ezt egy analóg kompresszor váltotta fel, ami három különböző beállítást kínál.
Az Apogee brand hazai forgalmazójától a Bluesound-tól kaptunk egy JAM+ és egy JAM X modellt összehasonlító tesztelés céljából, így az alábbiakban a két kompakt audió interfésszel kapcsolatos tapasztalatinkat osztjuk meg olvasóinkkal.
Kivitel, összerakás
A két eszköz felépítése azonos, bemenetként egy 6,3 mm-es jack szolgál, ami nagyimpedanciás (Hi-Z) hangszereket tud fogadni, mint például elektromos gitár, basszusgitár, keyboard. Kimenetként kapunk egy 3,5 mm-es fejhallgató kijáratot és egy micro-USB aljzatot, amivel PC-hez vagy iPhone-hoz, iPad-hez tudunk csatlakozni. Nem tudni, hogy a gyártó miért nem lépett tovább az USB-C felé, de ez nem igazán probléma, mivel mindkét JAM-hez kapunk micro-USB – USB-C és micro-USB – USB-A kábeleket.
Mindkét modell első pillantásra meglepően kicsi, de jól összerakott, masszív fémházban lakoznak, ami megbízható benyomást kelt. Az eszközök hátoldala fekete műanyag, de érdekes módon az idősebb JAM+ esetében ez a hátlap csúszásgátló, gumiszerű anyagból készült, a JAM X-nél kemény műanyag, vagyis az ő esetében inkább kell figyelni, hogy a kábellel nehogy lerántsuk az asztalról. Ettől eltekintve külsőre csak színükben térnek el, a korábbi JAM+ ezüstszínű, míg az újabb JAM X aranyszínű.
A két interfész kezelőfelülete rendkívül egyszerű: egy lapos tekerőgombbal a bemeneti szintet (Input Gain) szabályozhatjuk, benyomva pedig az overdrive (JAM+) vagy a kompresszor (JAM X) beállításaihoz jutunk. A potméter felett egy apró Blend gomb benyomásával ki- és bekapcsolhatjuk a Direct Monitoring funkciót. A Blend gomb feletti három apró színes LED alapesetben a bemeneti jel szintjét jelzi, de más funkciói is vannak, erről majd később.
Mint Windows (és Android) júzer, gyanítottam, hogy az iOS, macOS és Windows kompatibilitást nem biztos, hogy komolyan szabad venni, és a plug and play használatot Windows esetében fenntartásokkal kell kezelni. Nos, a gyanúm beigazolódott, szerencsére a letöltött User Manual készségesen felkínálta az Apogee ASIO Driver linkjét, amivel Windows asztali gépen vagy laptopon működésre lehet bírni a JAM interfészeket.
Apogee JAM+
Így is történt, a Cubase-ben az Apogee ASIO Drivert kiválasztva máris működött mindkét JAM interfész. Először az „idősebb” JAM+ egységet kezdetem tesztelni egy Fender Stratocaster gitárral. A fejhallgató kimenetre előbb egy keverőt, plusz stúdiómonitorokat csatlakoztattam monitorozásra, de később maradtam egy középkategóriás zárt Sennheiser fejhallgatónál. A tiszta hangja a JAM+ modellnek teljesen korrekt, így vettem fel több sávot is, rájátszva az előzőkre. Az eredmény abszolút jó minőségű, használható felvétel lett, amit persze utóbb effektezni kell / lehet, de a minőségre nem lehetett panasz.
A JAM Input Gain potméterével és a bemeneti szinttel egy kicsit játszani kellett, mert viszonylag elég hamar túlvezérelt lett a jel, de némi állítgatás után ez rendben volt. Kár, hogy az Input Gain potméteren, ha nem is számok, de legalább egy-két jelölés nincsen. A direkt monitorozást átváltva, a DAW-ból visszajövő jelnél nem éreztem zavaró jelkésést. A JAM+ beépített overdrive effektje szeintem nem túl meggyőző, de ha éppen nincs sem szoftveres, sem „vas” effekt kéznél, akkor azért használható. (Amúgy az Input Gain potméterrel is finoman túl lehet hajtani a bemenetet, a beépített torzítót pedig csak erősebb torzításra használni.)
Apogee JAM X
Következett a JAM X, melynél úgy tűnt, hogy alapból lényegesen nagyobb jelet ad le, és az Input Gain poti, amit itt LEVEL-ként emlegetnek, sokkal finomabban és hosszabb úton szabályoz. Sajnos ezen a tekerőn sincs semmiféle jelzés, tehát, ha egyszer beállítjuk, és utána egy másik gitárhoz kell igazítani, akkor újra kell keresgélni a megfelelő szintet. Ezzel az interfésszel is felvettem pár gitársávot, az eredmény minősége ugyanolyan jó volt, mint a JAM+ esetében.
A JAM X-ben nincsen overdrive, helyette kapunk egy analóg kompresszort, aminek három állása van: Smooth Leveller (nagyon enyhe), Purple Squeeze (közepes) és Vintage Blue Stomp (erős). Az első szerintem elég enyhe, de használható, a második, a Purple Squeeze tűnt számomra a legjobbnak, a harmadik, Vintage Blue Stomp pedig nagyon erősen beavatkozik a játék dinamikájába.
A direkt monitoring és a szoftveres monitoring között ennél a JAM-nél sem volt érezhető a jelkésés, ami dicséretes, már csak azért is mert az Apogee gondolom feltételezi, hogy a JAM interfészeket inkább szoftveres erősítőkkel, effektekkel használják a gitárosok, mintsem valódi erősítő + hangfal + effektek cuccal, és így talán még fontosabb a jelkésés kérdésköre.
A JAM X-et kíváncsiságból egy Taylor akusztikus gitárral is kipróbáltam és a 24-bit/96Khz minőségben működő JAM X feltűnően szép, kerek, fényes akusztikus hangot rögzített. Itt is szépen dolgozott a háromféle kompresszor, bár a harmadik itt is erősnek tűnt.
A LED-ek, Blend, Kompresszor
A három színes LED a JAM-X nél a következő módon van segítségünkre: a középső kék LED jelzi, ha USB-n keresztül az egység tápfeszültséget kap, de ez még csak a Standby mód, ilyenkor a JAM-X még nem működik, vagyis csatlakoztatott gitár és fejhallgató esetén sem hallunk hangot.
Ehhez szükség van a számítógépen (laptopon, tableten) egy DAW szoftver / applikáció betöltéséhez. De például, ha a Neural Archetype Tim Hensen plugint Windows alatt standalone módban feltelepítjük, akkor annak betöltése után is már tudjuk használni a JAM-X-et. Ilyenkor a LED-ek zöldre váltanak és a bemenő jel erősségét jelzik. Az Input Level potméter tekerésével a felvételre kerülő jel szintjét állítjuk be. A User Manual szerint nagyjából akkor jó a beállítás, ha a leghangosabb játéknál egy-egy pillanatra a harmadik LED narancs színűre vált, ez szerintem azért nincs kőbe vésve…
Ha a Blend gombot benyomjuk, a bemenő jelet az audió szoftveren/alkalmazáson keresztül halljuk, ezt a középső LED fehér felvillanása mutatja. A kompresszort a Level tekerő kétszeres megnyomásával tudjuk aktiválni, ilyenkor az első LED kék fénye jelzi, hogy az 1. kompresszor preset dolgozik. A 2. kompresszor presetre a Level kétszeres megnyomásával tudunk lépni és ha harmadszor is kétszer benyomjuk a Level potit, akkor tudjuk használni a 3. presetet. Újabb kettős nyomás, és kikapcsoltuk a kompresszort.
A LED-ek hasonló módon jeleznek a JAM+ interfésznél is, annyi eltéréssel, hogy mivel itt kompresszor helyett overdrive áll rendelkezésünkre, a Level tekerő benyomása után azonnal overdrive módba kapcsol a JAM, (nem kell kétszer megnyomni, mint a JAM-X-nél) és a három LED narancsszínűre váltva mutatja a túlhajtás szintjét.
iOS környezet
Ahogyan korábban említettem, nekem nem állt rendelkezésemre iPad vagy iPhone, ezért elvittem a két JAM interfészt Borbély Tamás kollégámnak, aki iPad-del próbálta ki az eszközöket. És ebben az esetben valóban nincs letöltés, telepítés, csak össze kell dugni az iPad-del bármelyik JAM interfészt, a Garage Band azonnal felismeri, és azonnal mehet a felvétel. Ilyenkor szembesül a júzer azzal, amit már feltehetően amúgy is tud, hogy bár egy desktop PC-vel is jól működnek a JAM interfészek, de őket elsősorban iOS környezetben, mobil eszközzel tudjuk kényelmesen és gyorsan munkára fogni.
Szoftverek
Az Apogee JAM+ interfészhez a gyártó a Positive Grid BIAS FX Jam szoftvercsomagját adja, ami elvileg Windows alatt is működik, de mivel arra voltunk kíváncsiak, hogy a JAM interfészek önmagukban mire képesek, ezt a szoftvercsomagot nem próbáltuk ki, bár lehet, hogy árnyalná a Windows alatti használat lehetőségeit.
Az Apogee X-hez megkapjuk a Neural Archetype Tim Hensen standalone változatának 60 napos próbaverzióját, ami számos izgalmas hangzást rejt. A Windows alatt a próbaverzió telepítése sem túl egyszerű – pl. regisztrációk, iLOK Licence Manager – ha 60 nap után meg szeretnénk vásárolni, a szoftver ára 199 USD.
Összefoglalás
Az Apogee cég a két kompakt interfésze esetében is azt a minőséget nyújtja, amit hírneve alapján elvárhatunk tőle. Mindkét interfész jól kitalált, precízen összerakott igazi célszerszám. A felvételi minőség meggyőző, mindkét eszköz kezelése egyszerű. Én elsősorban iOS eszközökkel történő mobil használatra ajánlanám, bár például utazás esetén egy Windows-os laptoppal is igen hasznos lehet, ha azon gépen van valamilyen DAW szoftver.
Ha a cél az, hogy gyorsan rögzítsük gitártémáinkat, ötleteinket, akkor hirtelenjében nem igen tudnék megfelelőbb, hasonló minőségű eszközt mondani, mint az Apogee JAM. Ha választanom kellene a két modell között, akkor az Apogee X-re szavaznék a beépített háromféle kompresszor miatt. Az a tény pedig, hogy az iMac és iOS használók jelentős előnyben vannak a Windows – ad abszurdum az Android – felhasználókkal szemben, már nem igazán az Apogee-n múlik, ez messzebbre vezető, operációs rendszer fejlesztési kérdés.
Az Apogee hivatalos hazai forgalmazója a Bluesound, náluk az Apogee JAM+ ára 83 900 forint, míg az Apogee JAM X 93 900 forintért érhető el.