ZenészmagazinSzirtes Edina Mókus – interjú

Zenészmagazin | 2020. Július 03., Péntek 11:00

- MAGÓCSI ANIKÓ -

Hegedül, énekel, zenekart vezet, zenét szerez. Szirtes Edina életének szinte minden pillanatából árad a zene. Legújabb projektje a Szirtes Folk Band a népzene, a beatbox és a popzene szerves összeolvadásából alkot egyedi, etno-fúziós zenei világot.

SZE 700x.jpg

 


Már egészen fiatalon, 7 éves korodban mesejátékhoz komponáltál zenét. Mikor vált teljesen biztossá, hogy a muzsikus lét a te utad?

 

A meghívást a muzsikus lét(ezés)re, a zenével kaptam. Amikor már valamicskét fel tudtam fogni a világból, és a zenéből, akkor érkezett hozzám. Talán egy-két pillanat volt, amikor felsejlett bennem egyéb cselekvési vágy, hogy bármilyen területen vezérigazgató lennék vagy pap, hogy szívből beszélhessek az emberekhez. Igazából gyermekkorom óta arról álmodom, hogy muzsikus leszek. Ezen belül felmerült a világot megváltó forradalmár lehetősége is, aki a zene emberjobbító és szívgyógyító erejével áll ki az igazságért és az igazakért. Azóta rájöttem, az élet során pillanatról pillanatra tanulom, hogy a legapróbb, szinte láthatatlan helyzetekben is benne rejlik a világ- és lélekmegváltó csoda lehetősége. Akár a saját magamé is. Azt tapasztalom, ahogy haladunk előre az utunkon, szelídülünk, és szerencsés esetben ennek minden jóságával változhatunk... Egyedül a Hit marad változatlan bennünk.

 

A Mókus név honnan ered?

 

A becenevemet a Szegedi Konzervatóriumban kaptam. Korkedvezménnyel vettek fel, így egy rövid ideig én voltam a legfiatalabb, és az idősebb társaim ezen a néven becézgettek, ami az elfogadás, a befogadás és mindenekelőtt a szeretet jele volt. Ezért fogadtam el. Magam nem használom, nem is annyira gondolom komolyan. Inkább elfogadom, mert ajándékba kaptam.

 

A muzsikuslét útján először tehát a komolyzene irányába indultál el, diplomádat klasszikus hegedűművészként szerezted. Azután mégis a fúziós, világzenei közeg egyik meghatározó alakja lettél. Hogyan férnek meg a különböző irányok egy emberben?

 

A komolyzenei tanulmányom a legfontosabb az életemben, és a Mestereimtől kapott gondolatok tudat és szellem formálása, a művészet megismertetése a legbecsesebb kincsem. Vagyis ez az első hatás, amit átéltem, és ami formált bennem mindent. Majd idősödve kezdtem meghallani a muzsika más műfajainak remekeit, géniuszait, és ezek hatására újabb terek alakultak bennem. Minden darabbal, előadóval egyre tágult a világ, ami életben tart: a zene iránti elragadtatottságom. Azért fordultam a fúziós világ felé, mert határtalan az étvágyam. Bármely műfaj remekei, előadói elkápráztatnak. Ezután azonnal én is „olyat” szeretnék írni, játszani. Abban biztos vagyok, hogy a zenémben minden benne van, amit szeretek.

 

 

Szirtes_Edina 700x.jpg

 

 

Ezek szerint a hatások és pályád legjelentősebb állomásai is összekapcsolódnak?

 

Igen. Úgy érzem, amikor meghallottam egy remekművet vagy egy igazán inspiráló előadót, azok a legjelentősebb állomásaim a pályám során. Először a legnagyobb klasszikus zeneszerzők darabjai, elsősorban a nagy hegedűversenyek, mint Csajkovszkij, Sibelius, Brahms. Később, amikor a kórusban énekelhettem a magyar szerzők – Kodály, Bartók, Bárdos, Orbán, Petrovics – műveit az nagyon erős formáló hatással bírt.  Aztán cseperedvén a kortárs szerzőkért – Arvo Pärt, Henryk Górecki, Ligeti, Eötvös – rajongtam, és rajongok a mai napig is. És a mindenkori „mindenek felett”: Bartók darabjai. De a kedvenc időszakom egyébként az 1900-as évek eleje a második világháború végéig. Minden művészeti ágban mérhetetlenül sok remekmű született abban az időszakban, hihetetlen volt az a fejlődés.  

 

Zeneszerzőként is tevékenykedsz, színdarabhoz, cirkuszi előadásokhoz is írsz zenét. Hogyan születnek ezek a művek?

 

A zeneszerzés kapcsán valahogy a zene terére vágytam. Azt éreztem, nem a hangokat. Nagyon szeretek alkalmazott zenét szerezni, mert rendkívül inspiráló mások világával összekapaszkodva, együtt alkotni. Eleve felemelő élmény mások gondolati és érzelmi világát megismerni.  Ezek során mindig tanulok, és tágul az a bizonyos tér bennem. Olyan részt tapasztalhatok meg magamban, amit egyedül nem is érzékelnék. Ilyenek a versek is. Azok is olyanok nekem, mint alkotó-, érző-, gondolkodó társaim. Együtt lenni velük nagy ajándék. Tanítanak, gyógyítanak, megnyugtatnak vagy éppen ellenkezőleg felkorbácsolnak. Nem tudom szétválasztani az előadói létet az alkotótól, hiszen az előadó is alkot. A szerzőnek is el kell képzelni minden egyes hang megszólalását, a megformálást, a zenei előadásmódot. Sokszor erősen azt érzem, hogy játszanék a darabjaimban. Például a Szegedi Szabadtéri Színpadon a Szegedi Szimfonikus Zenekarral bemutatott műveimben is becsücsültem a zenekarba, bár semmi szükség nem volt rám, hiszen kiváló zenekar játszott. Jól esett, hogy befogadtak muzsikusnak is, és együtt játszhattunk.

 

 

03-1 700x.jpg

 

 

Legújabb zenekarod a Szirtes Edina Folk Band tavaly Kapolcson debütált.  Milyen energiák hívták életre, és mi a művészi célod ezzel a formációval?

 

A SzirtesFolkot a vágy hívta életre. Elsősorban a zenészek, akikkel együtt játszhatok. Ők mindannyian a példaképeim, nagyon szerettem volna velük egységet érezni. A zenei világ oldaláról pedig, a beatbox és a népi brácsa érdekelt nagyon. Hogyan élnek meg egymás mellett, milyen világot alkotnak. Szintén régóta görgetett vágyam, hogy Fenyvesi Marcival együtt játszhassunk, amihez Dés András vagy Födő Sándor világa épp ilyen élénken bennem élő rajongással társul. De a népi szekció részéről is rendkívül hálás vagyok társaimnak. Fekete Marci, Papp Endre, Cserta Balázs, Bede Péter játéka hamisítatlan erővel és folkos hangzással ajándékozza meg a dalaimat. Ehhez még Fekete János “Jammal” és Földes Gabi társul a groove szekcióban. Aki ismeri őket, tudja, hogy mindannyian egyénileg is remek zenei világot hordoznak magukban. Ennek az egységgé kovácsolása is nagy kihívás.  Emellett megtisztelő, hogy elfogadják az enyémet s hozzáadják a maguk varázsát. A célom olyan etno zenei fúzió, amelynek hallattán a muzsikusok is megnyalják a tíz ujjacskájukat, vagy kilencet... Viccet félretéve nemcsak a táncoltatásos fergeteges mulattatás a cél, hanem mindenek felett olyan egyéni hang, amelyben élvezhetjük a kiváló muzsikusok játékát, improvizációjukat, és amely meglepetéseket, borzongatást és izgalmas zenei megoldásokat is hordoz.

 

Március elején debütált klipetek Pilinszky Tilos csillagon c. versének megzenésítése. Miért pont ezt a verset választottad, és miért ennyire erős ihletforrás a művészetedben a vers?

 

Ahogy korábban említettem, a versek sokszor nem kevesebbet, mint életet, szívet mentenek. Így alig várom, hogy elénekelhessem a hallgatóknak. Ennek a versnek alakult szerintem úgy a zenei világa, amiben érvényesülnek a zenei vágyaim, és remélem a társaim is így érzik ezt.

 

Közönség előtt, élőben rögzítettétek ezt a klipet. Milyen koncepció, gondolat alapján készült a felvétel?

 

A nyilvános felvételre számos külföldi zenekarnál, amelyekért őrülten rajongok, láthatunk példát. Lenyűgöz az a közvetlenség és lazaság, ami ezekből árad. Emellett a stúdióhangzás és a játék is elképesztő. És a hallgatók ilyen minőségben hallhatják a darabokat! Annyiszor álmodoztam arról, hogy bár csak ott csücsülhetnék közöttük! Ebből az indíttatásból szerettem volna megosztani ezt az élményt. Hátha más is így érez, és belelát a titkokba. Mert bizony ott együtt értékeltük ki az eljátszott anyagot. A közönség is jelezhetett, hogy mit javítsunk, és mit csináljunk másként.

 

 

1920 700X.jpg

 

Fotó: Nagy Gábor

 

A jelenlegi helyzet, a leállás minden zenészt komolyan érintett. Miként látod ezt az időszakot, mi tölti ki a napjaidat?

 

Leginkább a hiány és az elszakítottság visel meg. Ezek szerint „függő” vagyok. Az emberek befogadása, hallgatása, ahogy figyelnek, ahogy együtt lehetünk, együtt élhetjük át a muzsika csodáját. Valamint a muzsikus társaim lehengerlő és végtelenül mókás lényének közvetlen tapasztalása. (Mert aki esetleg nem figyelte volna még meg, a zenészek roppant vicces, jókedvű s jó humorú emberek szerintem). Ebben az időszakban is természetesen zenét írok, több premierre, ősbemutatóra készülünk. Ezek ősszel lesznek, reményeink szerint. Még bízunk a Művészetek Völgyében, hogy ott találkozhatunk. Ott sok-sok koncertem lenne. De miután minden nagyobb előadás, koncertturné, premier átkerült őszre, valahogy meg kell tanulni osztódni, hogy ha valóban így lesz, mindenhol helyt tudjunk állni. Csak kettőt hadd említsek, amelyen dolgozunk folyamatosan.

 

A VariDance, Vári Bertalan megbízásából készülünk Ferenczi György és az első pesti Rackákkal közösen egy rendhagyó János Vitéz előadásra. Valamint a Recirquel Társulattal, Vági Bence bizalmából egy ősbemutatóra készülünk. Ezt a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében mutatjuk majd be ősszel a Müpában. Ebben nemcsak a zenét írom, hanem élőben játszani fogok az előadáson is. A darab címe: Solus Amor. Ennél szebbet nem is tudok mondani. Csak szeretet... Túlélni, Kitartani, Megvárni, Megérni, Megérteni, Megtalálni, Meghallani, Támasznak lenni, Figyelni, Egymásnak lenni... csak szeretettel....

 

https://www.facebook.com/SzirtesEdinaMokus/


Ez az interjú először a Zenész júniusi 220. nyomtatott számában jelent meg.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.299117 másodperc.