ZenészmagazinMajsai Gábor ötödik albumát készíti

Zenészmagazin | 2016. Április 24., Vasárnap 13:00

mg 350x.jpg

 

 

Majsai Gábor négy albummal és számtalan nagysikerű koncerttel a háta mögött ötödik albumán dolgozik. Ebből az alkalomból beszélgettem az egyedi hangi adottságokkal rendelkező Emerton-díjas énekessel, aki nem mellesleg kiváló trombitás, nagyszerűen szájharmonikázik, és szerzőként is jegyez számos sikeres dalt.

„Tulajdonképpen egész életemben fúvósokkal dolgoztam – alkalomszerűen big banddel is –, és ha egy big band megszólal az ember mögött, az fantasztikus érzés.”

 

Először a múltról, a kezdetekről kérdeznélek. Nem voltál mindig szólóénekes, számos zenekarban megfordultál, mielőtt szólókarrierbe kezdtél. Mesélnél egy kicsit erről az időszakról?

 

Szárnypróbálgatásaim először amatőr, majd egyre profibb zenekarokban kezdődtek, megemlítem az És együttest, ahol Pálvölgyi Gézával, a későbbi East és Skorpió billentyűsével és Fekete „Samu” Tibivel – aki napjainkban a Korál zenekar és Ákos basszusgitárosaként ismert – volt szerencsém együtt játszani, majd jött a Wastaps, ahol funky zenét nyomtunk. Ezt követően Cserháti Zsuzsával és zenekarával, az Európa együttessel zenéltem, velük hamar kikerültünk Nyugat-Európába, ahol sokfelé játszottunk, de miután hazajöttünk, feloszlott a zenekar. Egy rövid ideig itthon voltam, aztán mondhatjuk úgy, hogy kint ragadtam, külföldön. Először magyar, majd német zenekarral dolgoztam, azután szólóban elég hosszú ideig.

 

Milyen volt Cserháti Zsuzsával együtt zenélni?

 

Szakmailag nagyon érdekes volt, sok mindent tanultam tőle. Szerencsére a zenekarnak, nekem és Zsuzsának is egyforma volt a zenei ízlésünk. Gondold el, hogy amikor Zsuzsával duettet énekeltünk, vagy amikor a hátam mögött vokálozott, az milyen érzés lehetett, néha még most is beleborsózik a hátam.

 

Anno a Wastapsban együtt zenéltünk, és te már akkor elkötelezett híve voltál a fekete zenének, de egyúttal a swing nagy rajongója is voltál. Van egy közhely manapság, mely szerint a soul és a funky az fekete zene, a swing pedig a fehér ember zenéje. Mi erről a véleményed?

 

Igazából szerintem mindig annak a zenéje, aki csinálja. Kedvenc zenekarom a Tower of Power, ahol most épp egyetlen fekete zenész van, és mégis az egyik legjobb és legrégibb funky banda a világon. Ma a swingben talán valóban több a fehér muzsikus, de valamikor a swing legnagyobbjai afroamerikaiak voltak, gondoljunk csak Duke Ellingtonra vagy Joe Williamsre.

 

Nincs hiányérzeted, hogy abban a műfajban, amit évek óta képviselsz, nem tudod azt az oldaladat, azokat a képességeidet is igazán megmutatni, melyeket a soul vagy funky zenében olyan nagyszerűen kamatoztattál?

 

Köszönöm a kérdésed, nagyon is hiányzik. Volt korábban olyan elképzelésem – még a swing lemezem előtt – hogy egy kifejezetten soul és funky jellegű lemezt készítek, de ez nem jött össze. Ez a lemez nem készült el, bár próbáltunk egy zenekarral, és voltak nóták is, de a kiadók nem igazán érdeklődtek. Úgy éreztem magam, mint amikor annak idején a Wastapsban játszottam: marha jót zenéltünk, közönségünk is volt, mégsem tudtunk átlépni egy küszöböt. Ez az, amit máig nem értek.

 

 

mg 700.jpg

 

 

 

 

Térjünk át a Besenyő Blues Band korszakra, végül is ez volt az banda, amivel országos ismertségre tettél szert.

 

Tulajdonképpen ez egy baráti társaság volt. Én javarészt külföldön dolgoztam, de amikor itthon voltam egy-egy rövidebb időre, az akkor frissen alakult Besenyő Blues Banddel koncerteztem. Sokat léptünk fel, jazz fesztiválokra mentünk és hasonlók. Aztán jött egy lehetőség, az 1993-as pop-rock fesztivál. Igazság szerint nem is akartunk indulni, nem hittünk az egészben, de Muck Feri benevezte az éppen akkor elkészült Öreg járgány című dalunkat. Ezen a versenyen a könnyűzene akkori „krémje” indult, a zsűriben pedig olyan nevek ültek, mint Frenreisz Karesz, Presser, Bródy és még sorolhatnám, vagyis zenészek. Nem az volt a lényeg, hogy jópofákat mondjanak, vagy celebeket fedezzenek fel. A végén megnyertük a fesztivált az Öreg járgánnyal. A legjobb szövegnek járó díjat és a MAHASZ különdíját is elhoztuk.

 

Ezután jött az első önálló albumod, a BaráTom Jones.

 

Felkeresett a PolyGram Records, mert a tévészereplések alkalmával többször elhangzott, hogy külsőre és hangra is Tom Jonesra hasonlítok, pedig az Öreg járgánynak nem sok köze volt Tom Joneshoz. Az újságírók is elkezdték azt írni, hogy a „magyar Tom Jones”, és tudjuk jól: amit sokszor leírnak, vagy elhangzik a médiában, az könnyen rögzül. Rám ragadt a titulus. A PolyGram ötlete volt, hogy készítsek egy lemezt, amin a saját kompozíciók mellett Tom Jones számok szerepelnek magyar nyelven. Ez az első szólóalbumom születésének rövid története.

 

 

mg2_700.jpg

 

 

 

Az első lemezed után nem sokkal jött a Favágók formáció Vágó Istvánnal, hogy kerültél oda?

 

Vágó István felhívott, hogy összehoztak egy zenekart, és szeretnék, ha énekelnék benne. Ez is úgy indult, hogy szórakozásból játszunk. Heilig Gabi mellé jött  Gallai, Makrai Pali, Látó János dobos, elég színes volt a társaság, úgy zenei ízlésben, mint mindenhogyan. Próbáltunk, borozgattunk, volt egy-két fellépésünk, mígnem egyszer Vágó István éppen valamilyen könnyűzenei műsor vezetéséről leköszönt, és az volt az ötlete, hogy a búcsú alkalmával lépjünk fel az adásban. A tévészereplés után közvetlenül két kiadó is jelentkezett, hogy készítsünk velük lemezt. Így került sor az Első reccsenet c. albumunk felvételére. Ezt nagyon jó bulik követték. Fantasztikusan jó feelingje volt az egésznek, úgy értem, az együtt zenélés nem ment életre-halálra, ami sokszor jót tesz a produkciónak. Hihetetlen jó társaság volt, mindig vártuk, hogy mikor megyünk már játszani. Hét évig tartott, megjelent közben a Második reccsenet is, én pedig akkor nem gondoltam újabb szólólemez elkészítésére.

 

2006-ban mégis megjelent a második albumod, a Póker…

 

Lassan megfakult az a kisugárzása a Favágóknak, amiért a közönség is szerette, éreztem, hogy ez nem fog már sokáig tartani. Elkezdtem magammal foglalkozni, és Czomba Imivel hozzáfogtunk egy lemezanyag összerakásához, ez volt a Póker. Egy kicsit funkysra rajzolódott, drága jó Csepregi Gyuszi szaxofonozott a lemezen, Alapi Pisti gitározott rajta, és számos kitűnő zenész közreműködött. Ha most felteszem és meghallgatom, nekem még most is tetszik. Az egyik dal, a Jöhet a zápor sokáig slágerlistás volt, de a lemez mégsem lett átütő siker.

 

A Póker után következett a Swing, swing, swing. Hogyan jött az ötlet, hogy régi külföldi dalokat magyarul, big banddel felvegyetek? Akkor ez még nem volt divat…

 

Abszolút nem. Tulajdonképpen egész életemben fúvósokkal dolgoztam – alkalomszerűen big banddel is –, és ha egy big band megszólal az ember mögött, az fantasztikus érzés. Ezért azon eszeltem, hogyan tudnék egy lemezt big banddel felvenni. Persze mindenki lebeszélt róla, hogy Magyarországon minek, el se tudod adni, kit érdekel? Ezúttal nem hallgattam senkire, és belevágtam. Bevallom, nem volt egyszerű projekt: saját kiadásban jelent meg a lemez, ráadásul nem volt kis költségvetésű. Döntően külföldi standardek kerültek rá, melyekre Heilig Gábor és Toldi Tamás írt magyar szöveget. Már az első két hónapban érezhető volt a siker, a harmadik hónap végén pedig aranylemez lett, amire valóban nem számítottam.

 

Jött az eddigi utolsó albumod, a Swing és a Boogie. Jól gondolom, hogy itt egy kicsit elkanyarodtál az előző lemez világától?

 

Ismét big bandben gondolkodtam, de sokkal kevesebb pénzem volt, tehát hatékonyan kellett gazdálkodnunk. Itt külön-külön játszottuk fel a stúdióban a fúvósszekciót, ami nem ment a hangzás rovására, és egy-két latinos dal is belekerült a repertoárba. Szerencsére kellemesen homogén hangzású, lüktető zenei anyag született Ember Péter barátom kreatív hangszerelési ötleteinek köszönhetően, így ennek a lemeznek a sikere is borítékolható volt.

 

A negyedik albumod óta elkészült egy szintén nagyon sikeres dalod, a Nő nélkül az életem, amihez jópofa klipet is forgattál. Most ismét új albumon dolgozol. A mai digitális időkben mi vitt rá, hogy újra elkészíts egy 10-12 számos korongot?

 

A dalok bennem vannak, és bár tudom, hogy egy hagyományos korong már keveseket érdekel, mégis úgy érzem: egy lemez nyomot hagy. Ha szobrászművész lennék, és nem lenne megrendelésem, valószínűleg akkor is kifaragnék valamit, ha másért nem, hát önmagamért… Nehéz dolog ez, rengeteg munka és szervezés, de a végén mégis mindig úgy érzem: megérte. Ha pedig sikeres a lemez, az külön öröm számomra.

 

 

JOMG_700.jpg

 

 

 

Mit lehet elárulni a készülő albumról, lesz valamilyen irányváltás?

 

Ha mindenképpen stílusmegjelölést kérnél tőlem, talán az electro swinget említeném, mert ebbe az irányba is elmozdultam mostanában, de leginkább mégis úgy fogalmaznék: ez egy Majsai-lemez lesz. Swinges vagy bossa-nova lüktetésű számokkal és persze fúvósokkal. Bizonyos dalok a Nő nélkül az életem vonalát viszik tovább, de színesebb, többféle hangulatot tükröző lemezt szeretnék létrehozni.

 

Mikorra várható a lemez megjelenése?


Szeptemberre kész kell lennie!

 

Mikor és hol hallhat a közönség élőben a közeljövőben?

 

Április 29-én a Debrecen Big Banddel lépek fel a Tánc világnapja alkalmából, majd másnap, 30-án, Budapesten, a New Orleans Music Clubban a Nemzetközi Jazz Napon a Stúdió 11 Ensemble fog kísérni. Május 1-jén Keszthelyen lesz önálló koncertem a Balatoni Évadnyitón.

 

 

 

 

Web:

 

http://www.majsaigabor.hu/ 
https://www.facebook.com/majsaigabor/

 

[ -tkeres- ]

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.129867 másodperc.