ZenészmagazinInterjú Kovács Krisztiánnal, a Fish! énekesével

Zenészmagazin | 2018. Október 25., Csütörtök 15:00

Idén megjelenő, Felemás című albumukról egy dalt, történetesen pont a címadót, már az év elején bemutatták egy imidzs klip kíséretében. A készülő különleges albumról, a nyári koncertekről, műhelytitkokról, és a popzene helyzetéről is kérdeztük Kovács Krisztiánt.

fish_felemas_700x.jpg

 

 

Hogy telt a nyaratok?

 

Remekül. Mint minden eddigi nyárra, erre is igaz, hogy az eddigi legjobb volt, akár azt nézzük, hogy mennyi, akár azt, hogy milyen minőségű koncertjeink voltak. Ez a zenekar bármennyire nem tegnap alakult, mégis folyamatos fejlődésben és építkezésben van.

 

Aki figyelemmel követi a turnétokat, láthatja, hogy rengeteg koncertetek volt. Mennyire lehet bírni ezt az iramot?

 

Mindenkinek más. Nekem ott van a Necc parti is mellette, ami legalább ugyanennyi fellépéssel bír. Néha azért nehéz és az ember szeretne pihenni, de azt gondolom, hogy aki ezzel foglalkozik, az igazából az álmait éli meg. Nálunk fontos tudni, hogy soha nem voltunk egy sztárolt csapat, lassú építkezéssel haladunk az utunkon.

 

Említetted, hogy folyamatos fejlődésben vagytok. Adja magát a kérdés, hogy ez a fejlődés merrefelé tart?

 

Nehéz erre válaszolni, mert nálunk nincsenek olyan tervek, hogy jövőre mondjuk, Aréna koncertet kell csinálni. Tőlünk azt várja el a közönségünk, hogy mindig rukkoljunk elő olyan dolgokkal, amivel meglepetést tudunk okozni. Illetve ha valaki felfigyel ránk, az azért legyen, mert nyújtunk valami egyedit. Gondolok arra, hogy például egyedi hanghordozón jelentek meg a zenéink és az egész zenekar a szövegekkel együtt az őszinteségre alapul. Most már olyan háttér van mögöttünk, amivel tudnánk tervezni és egy fél évvel azért előre kell gondolkodnunk, de nincsenek nagy célkitűzések. Van koncertszervezőnk és kiadónk, akik figyelnek arra, hogy úgy működjünk mint egy zenekar, ha nekünk nem is mindig sikerül.

 

 

 

DSCF4813_500x.jpg

 

fotó: Orbital Strangers

 

 

Hogy érzed, milyen közegben érvényesültök a legjobban?

 

Idén nyáron volt a legtöbb Fish!-idegen fellépés. Ha érkezik egy fellépés, mindig megnézzük, hogy kik lépnek az adott helyen, és ha úgy érezzük nincs értelme, akkor nem vállaljuk. De ha olyan eseményről van szó, ahol fellép mondjuk a Brains, a Punnany, akkor azonnal megyünk, missziós jelleggel is. Ez egy kihívás, sok olyan koncert volt a nyáron, ahol nem feltétlenül a Fish! célcsoportja volt a közönség, de mégis azt láttuk, hogy működik a dolog és szeretik a zenekart. Picit erősebbek és szélsőségesebbek vagyunk a megszokotthoz képest, de nem annyira, hogy ne lehessen befogadni. Ez sokaknak bejön. Nem feltétlenül a megszokott kommunikációval bírunk. A fesztiválokon működünk a legjobban, minden koncert nagyon jól sikerült és az időpontok is mutatják, hogy ezzel a zenekarral számolni kell, főleg ami a gitározós popzenét illeti.

 

Hashtagként használjátok és több helyről is hallottam a popmetal elnevezést a stílusotokra, ez honnan jött?

 

Az AWS le is nyúlta tőlünk, de valahol ez igaz. Én inkább pop punknak nevezem, de nem feltétlenül az a fajta, ami a 2000-es években volt, például a Blink, a korai Green Day, de valahol ebből is táplálkozik. Nem szeretjük meghatározni a stílusunkat, de sokszor szükséges. Enyhe ellentmondás, de bármikor képesek vagyunk csinálni egy rádiós popslágert, amibe gitár sincsen, utána meg egy D-re hangolt pusztító thrash metal riff-ből lesz egy funk nóta. Nem szoktunk nagyon gondolkodni ezen, élőben nagyon erősek vagyunk és egyértelműen egy metal zenekarnak mondanám magunkat, ami popzenét játszik.

 

Mit gondolsz, ezzel fogjátok meg ennyire a rajongókat, a koncertjeiteken uralkodó hangulattal?

 

Igen. Így röviden. Ami nagyon furcsa, sokan vannak, akik nem hallgatnak Fisht, de a koncertekre eljárnak, mert van egy olyan fajta energia és miliő, ami másnál nincs meg. Az biztos, hogy ebben egyediek tudunk lenni, őszinte és zsigeri, ahogy kommunikálunk, abszolút ilyenek vagyunk.

 

 

RPT6348_700x.jpg

 

fotó: Révész Patrik

 

 Ha visszatekintesz erre az évre, rád melyik bulitok volt a legnagyobb hatással?

 

Legyen a Belfeszt Budapest belvárosában, ahol sok ezer ember előtt játszottunk. A koncert előtt, a beállásnál ezren lehettek, és amikor elindult a koncert, a tízszeresére duzzadt. Azért jöttek az emberek, hogy meghallgassák ezt a zenekart. Nyílván ez egy ingyenes rendezvény, de olyan buli kerekedett, ami emlékezetes marad. Azt is jó volt látni, hogy egy ekkora helyen is működik a zenekar. A másik nagy élmény a Volt fesztiválon, a Limp Bizkit előtti fellépésünk. Azért is volt remek nap, mert aki a Limp Bizkitre jött, nyílván ismerte a Fisht és ez a kettő jól működött együtt.

 

Ha akad nálatok hullámvölgy, hogyan tudtok átlépni rajta és megújulni?

 

Fontos hogy semmit sem szabad erőltetni, ez aranyszabály. Ha kitalálunk előre valamit, akkor sem biztos, hogy lesz is belőle valami.

 

Nincs rajtatok nyomás ilyen szempontból?

 

Nincs, mert mindig mindent lekommunikálunk. Van a zenekarnak egy jellemző metódusa, hogy év elejét, január február környékét ki szoktuk hagyni, pontosan ezért, hogy ne az állandó daráló legyen. Kell, hogy legyen egy pici várakozás a zenekar irányába. Nem vállalunk el mindent, a régi alaprajongók és helyek a legfontosabbak. Év elején szoktunk számírós session-öket tartani, de ez nem garancia, hogy ebből számok és jó számok lesznek, erre nincsen recept. Olyan Fish-es számokat szeretünk írni, amik megmozgatják a koncerten az embereket, ez a legfőbb szempont. Ha eszembe jut egy általam jónak ítélt gitár téma, felveszem, elraktározom, aztán amikor alkalom nyílik rá, előveszem. A túlnyomó része nem az igazi, de amikor az én témáimat a többiek kezelésbe veszik, akkor történik meg a varázs és akkor születnek meg a jó dalok.

 

 

 

RPT6845_700x.jpg

 

fotó: Révész Patrik

 

Mi az, ami hat rád, ami ötletet ad egy ilyen dalrészlethez?

 

A Fish! zenei és technikai szempontból viszonylag egyszerűnek tűnik, de az AC/DC-nél is egyszerű, pár hangos zenéről beszélünk, amit úgy kell előadni, hogy ha ott valamit elrontasz, ott borul minden. Olyan zenéket csinálunk, ami egyből tud hatni, a turnébuszban a Depeche Mode-tól a nyolcvanas évek zenéjéig minden szól. Jellemzően metal rock és punk zenék az abszolút kedvenceink, de sok új zenét is hallgatunk, és van, amikor mondjuk egy Justin Bieber hangzás révén jut eszedbe valami. Valószínűleg azért, mert nagyon régóta dj-zek, sokszor ritmusokban van meg a gitártéma, ezért vannak a zenénkben furcsa felütéses gitár riffek. Elsőre nem is tűnik furcsának, aztán hirtelen rájössz, hogy pont fordítva van, mint kéne. Amikor elmagyarázom a dobosnak, hogy én nem úgy gondoltam, hanem fordítva, akkor ő is hozzátesz valamit, ami engem lep meg, és ebből lesz valami olyasmi, amit a végén mindannyian a magunkénak érzünk.

 

Milyen koncerten voltál utoljára nézőként?

 

Két napja a Like Rats amerikai death metal zenekar koncertjén. Nagyon ritkán tudom ezt megtenni, idén is 140-150 bulim van, és havonta egyszer jutok el másnak a koncertjére, de néha nekem is kell, hogy a másik oldalon álljak. Általában underground, hardcore vagy metal bulikba nézek le.

 

Nézünk kicsit a jövőbe, mit terveztek az év második felében?

 

Pont egy órája raktam ki az instára az új koncertdátumos borítónkat. Lesz egy Felemás című lemezünk, ami több szempontból is az. Pont teljesen másképp íródik, mint az eddigi lemezeink. Gyakorlatilag dalokat jelentetünk meg két-három havonta és egy év elteltével összeáll egy lemeznyi adag. Azért is Felemás, mert két részre lehet osztani. Az első része öt számból fog állni, és ez november 23-ig jelenik meg, amikor a nagykoncertünk lesz Budapesten az Akváriumban. Két dal már megjelent róla, a címadó, a Felemás, valamint a Zenéd is milyen. Még három dallal vagyunk adósok eddig a dátumig és berakjuk ezeket a turné műsorába is. A második fele jövő tavasszal fog megjelenni, de hogy az milyen lesz, még titok. Valami olyasmire készülünk, amit eddig még nem csináltunk.

 

 

 

 

A Zenéd is milyen című számotokkal nekimentek az igénytelenségnek. Általánosságban írtok erről vagy volt konkrét eset, ami inspirálta?

 

Nincs ilyen, túl sok mindent fel lehetne sorolni. Világszinten valami rettenetes irányban megy el a popzene. Sokszor elmondták mióta Britney kijött a nagyon komoly újító szándékú elektronikus dalaival, hogy a pop már nem is a dalokról szól igazán, hanem a hangzásról. Nem vagyunk nagy poprajongók, de a dal lényegét és azt, hogy a dal az első, azt nem szabad elvenni. Ha megnézed a YouTube-on mi hasít, és a fiatal generáció mit hallgat, az egy kicsit vicces. Csak legyen már valami üzenete egy dalnak, vagy valami tehetségre utaló nyom. Ilyesmi volt az alapgondolat, felteszi a kérdést, ennek mi értelme van? Az a legérdekesebb hogy ez senkit nem zavar. De nézzük a rock vonalat, itt a Bring Me The Horizont, amit nevezzünk metal zenekarnak. Kijött a Mantra című új daluk, ami egy jó dal, abszolút pop irányultságú. Abban, amit élőben az énekes srác csinál, egy igaz hang sincs, teljesen kamu, de ez senkit nem zavar. A zenének ez elértéktelenedése ellen szerettünk volna szót emelni a magunk módján a Zenéd is milyen című számunkkal. A zenekarunk üzenete pedig az egyén szabadsága, mindenki érezze úgy jól magát, hogy másokat ne bántson közben. Azt hiszem, így lehetne összefoglalni.

 

 

 

 

Akvárium koncert Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/223710741837474/

 

- Nagy Anita interjúja -

Az interjú a Zenész 210. számában is megtalálható.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.110160 másodperc.